Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

5. szám - Szeifert Gyula: Víztározási lehetőségek a Nyírségen

Szeifert Gv.: Víztározási lehetőségek a Nyírségen Hidrológiai Közlöny 1965. 5. sz. 207 MÁND0KTIS2ABERCEL oKEMEL 'HABYKKLIÚ NYÍRBÁTOR 2. ábra. Az 1867—1963. évek között mért Nyíregyházi csapadékösszegek 'Puzypa 2. CyMMapime ucadKU e eopode Hupedbxaja 3a nepuod Mexcdy 1867—1963 zz. Abb. 2. In den Jahren 1957—1963 gemessene Nieder schlagssummen in Nyíregyháza Víznyelőképessége 0,6—1,0 mm /perc. Szervesanyagtartalma 1% körüli. 2) Szervesanyagban, agyagos részben gazdagabb szürke, barna homok. Az egész területen kisebb-nagyobb foltokban megtalálható. Összterülete 635 km

2, az öblözet 35 %-a. Vízkapacitása 100—120 mm/m-nek megfelelő. Víznyelőképessége 0,4—0,6 mm/perc. Szervesanyagtartalma 2—3%. 3) Szervesanyagban gazdag, fekete homoktalajok. Ezek a régi lecsapolt mocsárterületek és kipusztult erdők talajai. Abban az esetben, ha a talajvízszint a felszíntől 1,80—2,20 m-re helyezkedik el, ezek tekinthetők a terület legtermékenyebb talajainak. Összterülete 580km

2, az öblözet-32%-a. Vízkapacitása eléri a 250 mm/m-t. Víznyelőképessége 0,4—0,5 mm/perc. Szerv esanyagtarta Ima 4) Löszös üledékből keletkezett vályogtalajok. Ezek a talajfajták a dél-északi irányú dombok kisesésű völgyeiben találhatók. A szikes foltoktól eltekintve, ezek a talajok jó termőképességnek. Összterületük 145 km

2, az öblözet 6'%-a. Vízkapacitása 250—300 mm/m-nek felel meg. Víznyelőképessége 0,3—0,4 mm/perc. Szervesanyagtartalma 3—5%. E talajfajták alatt a talajvízszint a felszíntől 1—2 m-re van. 5) Az ötödik csoportba tartoznak az öblözet szikes talajai. A legnagyobb részt elszikesedett, iszapos homokok, vályogok, amelyeknek víznyelőképessége 0,1 mm/perc alatt van. Összterülete 37 km

2, a terület 2%-a. Beépített 74 km

2, a terület 4%-a. A víztározási lehetőségek feltárásának kiindulási alapjai Mint igény, a Nyírségben is többször felmerült a víztározás gondolata, de a tisztázatlan lefolyási viszonyok, a vélt nagy szivárgási és párolgási veszteségek miatt megvalósításra sohasem került. Még a közelmúltban kiadott vélemények szerint is a tározás ebben a térségben a fentiek miatt nem lehetséges, gazdaságosan nem oldható meg. A tározás lehetőségeinek behatóbb vizsgálata 1960-ban kezdődött. Alapul néhány megfigyelés és feltételezés szolgált. Megfigyelhető, hogy a Nyírség egyes területei, a felszíni laza homok az eső után „vízzáró tulajdonságúvá" válik és a csapadékot napokig a felszínen tartja. A dombok közötti völgyek egyes szakaszain „talajvíztükör" kiékelődik. A megjelenő „talajvíz" szintje eltérően mozog a talajban levő víz szintjétől. A völgyek egyes helyeken — topográfiai lag szinte kínálkoznak tározótérnek. A völgyek talaja finomabb összetételű, sok helyen vassal és mésszel kötött, áteresztőképessége kicsi. A dombok felé haladva az áteresztőképesség rohamosan nő, k = 5 X 10~

3 —5 X 10~

2 cm\sec. Feltételeztük, hogy a dombokban elhelyezkedő talajvíz a 4. ábrán vázolt módon követi a domb vonulatát. Erre alapozva feltételezzük, hogy a völgyet megfelelő helyen lezárva a felduzzasztott víz szivárgás szempontjából „támaszkodhat" a domb hajlását követő talajvízre. Feltételeztük, hogy a völgy felszíne és a dombban levő talajvíz közötti tér (a 4. ábrán vonalkázva) Mérefi 0 15 30/im [mm] 500-525 525-550 EEEE] 550-575 575-600 ms 600-625 1 625-650 3. ábra. Az évi csapadékeloszlás 1901—1940 között <t>uzypa 3. rodoeoe nacnpedejienue ocadKoe 3a nepuod Mejicdy 1901 — 1940 ez. Abb. 3. Jáhrliche Verteilung der Niederschlage zwischen 1901—1940