Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)
4. szám - Csanády Mihály–dr. Gregács Margit: A halastavas szennyvíztisztítás közegészségügyi kérdései
184 Hidrológiai Közlöny 1965. 4. sz. Csanády M.—Gregács M.: A halastavas szennyvíztisztítás tésre Synura, Syncripta, Dinőbrion, Gonium fajok is előfordultak,-ami felszíni víz keveredésére utal. (Az 1963-ban végzett biológiai vizsgálatra nem térünk ki.) A táblázatból kitűnik, hogy a tó vizének összetételét a szennyvízbevezetés lényegesen befolyásolja. A bevezetés közelében (111.) a víz szennyvíz-jellegű, rothadóképes, teljes oxigénhiány mutatkozik. Vegyi szempontból a nyílt tó és az elfolyás vize biológiailag tisztított szennyvíznek megfelelő minőségű, az oldott oxigén mennyisége nagyon csekély, így a normális tavi élet kialakulására nincs lehetőség, amit az is mutat, hogy a nitrifikáció (amit az öntisztulás második szakaszának szoktak nevezni) alig indul meg. Éjszaka itt is valószínűleg teljes az oxigénhiány, mindenesetre a halak életének feltétele nincs biztosítva. Bakteriológiai szempontból a beömlés környéke, de az V. mintavételi helyen a nyílt tó is még szennyvízjellegű ; a IV. helyen és az elfolyásnál a víz már normális, kissé szennyezett felszíni víznek felel meg. A vizsgálatokból megállapítható hogy az oldómedencével tisztított, tehát rothadásban levő szennyvíz még erős hígítás és csekély felületi terhelés esetén is károsan befolyásolja a befogadó tavat, annak oxigénháztartását felborítja, és így az öntisztulás csak lassan, tökéletlenül mehet végbe. A labilis oxigénviszonyok a haltenyésztés feltételeit nem biztosítják. A vizsgálatkor a bakteriológiai hatásfok még így is jó volt, valószínű azonban, hogy hideg, napsütésben szegény időszakban ez is jelentősen romlik. Szeged A város északnyugati részén, a Rókusi vasútállomás melletti 15— 20 ha nagyságú tavat a Horgász Szövetség használja. A tóba 1962 tavaszán halpusztulást észleltek, amit a bevezetett szennyvíz következményének tartottak. Az állomás közelében egy csatornán keresztül házi szennyvízen kívül olajos ipari szennyvíz is kerül a tóba (MAVAUT kocsimosó vize). 5. táblázat A szegedi Uókusi-tó vizsgálata. 1962. V. 15. TaÓAUifa 5. ropod Cezed. HccnedoeaHue npyda PoKyui Tabelle 5. Szeged. Untersuchung des Rókus-Sees A tóba ömlő szennyvíz A tó vize a DK-i oldalon Összes lebegőanyag [mg/1] Szerves lebegőanyag [mg/l] 179 154 111 17 Oxigénfogyasztás(lúgos) [mg/l] Klorid Cl- [mg/l] Ammónia NH + [mg/l] Oldott oxigén 4 [mg/l] Rothadóképesség 16,0 27 24 3,6 + 12,7 60 2,4 10,1 Coli szám 1 ml-ben Baktérium szám 20 C°-on 1 ml-ben Baktérium szám 37 C°-on 1 ml-ben Clostridium szám 40 ml-ben 4 500 100 000 32 000 500 79 2800 700 110 A tájékozódó vizsgálat szerint (5. táblázat) a tóba olajos, egyébként eléggé híg szennyvíz ömlik, amely biológiai szempontból nagyon szenynyezett, szinte abiotikus (egyedszám 2400/ml, csak színtelen flagellata, Bodo sp.).* Az olajtartalomra jellemző, hogy a csatorna torkolata néhány évvel ezelőtt kigyulladt, és a tűzoltóságnak kellett eloltania. A tó vize a vizsgálat időpontjában vegyileg és bakteriológiailag kismértékben szennyezett felszíni víznek volt minősíthető. A víz oxigént elég bőven tartalmazott a mintavétel helyén (erős szél fújt !). A biológiai vizsgálat nagyon nagy egyedszámot (36 060/ml) mutatott. Főbb szervezetek : Chroococcus sp., Monas sp., Bodo celer, Bodo putrinus, Chlorella vulgáris, Oscillatoria tenuis, 5 Scenedesmus faj. A jelenlevő szervezetek nagy része alfa-béta mezoszaprob jellegű. A szennyvíz-hatás vegyileg és bakteriológiailag nem, biológiailag — színtelen flagelláták — kimutatható volt. A tó délnyugati részén, a szennyvízbeömléstől kb. 250 m-re még csaknem összefüggő olajréteg volt megfigyelhető. A vizsgálat alapján megállapítható, hogy az aránylag csekély mennyiségű és szennyezettségű, de jelentős olajtartalmú szennyvíz a befogadó állapotát nagymértékben veszélyezteti. A szeles időben oxigénhiány nem volt tapasztalható, de a tapasztalatok alapján kétségtelenül megállapítható volt, hogy a tó oxigénháztartását az olajréteg veszélyezteti. Fonyód Az üdülőtelep szennyvizeinek elvezetésére főgyűjtőcsatorna létesült. A szennyvíz átemelés és ülepítés után az ún. zardavári halastavak 85 holdas egységébe kerül. A szennyvíz a tó hosszanti oldalán elhelyezett vezetéken 9 helyen elosztva, vagy a beömlőfejek felváltott működtetésével mindig más ponton vezethető a halastóba. A tó melletti másik két tó ezen a tavon keresztül tölthető, így az esetleg megmaradó szennyezés tovább bontható (összesen 370 kh). Tiszta hígítóvíz bőségesen rendelkezésre áll. A tavak nem átfolyásos rendszerűek, így — legalábbis a nyári száraz időszakban — még a tavak után sem kerül a víz a Balatonba. Az őszi lehalászás idején a szennyvíz tartalék-területre kerül, amelv tároló és oxidáló tónak fogható fel. A szennyvíztisztító berendezés 1962-ben készültel, 1963-ban kezdett volna működni. Részletes vizsgálatra így még nem kerülhetett sor. A szennyvíztelepet üzemeltető vállalattól ugyanis azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a csatorna helytelen megépítése miatt a telepre érkező szennyvizet kb. 10-szeresen hígítja a tóba szivárgó talajvíz, így normális üzemeltetés egyelőre nincs. Az 1963 júliusi tájékoztató vizsgálat szerint az érkező szennyvíz a szokásos, sőt a szokásosnál nagyobb szennyezettségű. A halgazdaság szerint a szennyvíznek semmiféle káros hatását nem észlel*Az itt és a deszki adatoknál közölt biológiai vizsgálatot Mahunka Sándor végezte.
