Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

4. szám - Dr. Donászy Ernő: A halastavas szennyvíztisztítás elvi kérdései

Csanády M.—Gregács M.: A halastavas szennyvíztisztítás Hidrológiai Közlöny 1965. 4. sz. 175 Ezért nem fogadható el olyan halastavas szennyvíztisztítási terv, amelyet nem egyeztettek a tógazdaság üzemtervével és a vízjogi engedélyben — véleményem szerint — ki kell kötni azt is, hogy a szennyvíztisztításba bevont termelőtavakat hogyan üzemeltessék (feltöltés üzemi vízszintre, népesítés, lehalászás, szárazon állás, újrafeltöltés stb.). A tógazdasági halastavak biológiai adottságai A műszaki adottságokon kívül számolnunk kell a szennyvízelhelyezéskor a tógazdasági halastavak biológiai adottságaival is. A termelőtavak nyílt vizének élővilágát aerob körülmények között élő szervezetek népesítik be (algák, protozoa, kerekesférgek, planktonrákok stb. és aerob baktériumok), tehát a tó vizébe jutó szennyvíz aerob úton bontódik le. Mint Woynarovich is rámutatott [6], a szennyvíz fajsúlyának a hígítóvízzel keveredése után, vagy a hígító víz mellőzése esetén a tóba juttatásakor olyan gyors elkeveredést kell biztosítani, hogy a nagyobb fajsúlyú szennyvíz ne süllyedjen a tófenékre, hanem azonnal érintkezésbe kerüljön az egész víztömegben élő aerob baktóriumok és más szervezetek tömegével. Számos halastóban azonban a szennyvíztisztításnak olvan módjára is gondolhatunk, amelyet az elevenített iszapos szennyvíztisztításhoz hasonlíthatunk ; a tófenékiszap pelvheinek mozgásbahozásával és a tóvízbe jutó szennyvíz tápanyagainak érintkezésével az anaerob mikroorganizmusok is résztvehetnek a szennyvíztisztításban. A termelőtavak biológiai sajátságaival szorosan összefügg még néhány vízminőségi kérdés is, amelyet ugyancsak figyelembe kell venni a szennyvíz elhelyezéskor. Számtalan halastóban, különösen a dunántúli halgazdaságokban a tavak vizének oxigénfogyasztása éppen igen erősen eutróf jellegük miatt eleve nagy (10—20 mg/l, és nem ritkán e felett is). Ugyanakkor azonban tömegesen szaporodnak el a tóban a kékalgák (Microcystis, Anabaena, Aphanizomenon), amelyek nitrogéngyűjtők és ugyanakkor erősen oxigéntermelők. Normális körülmények között tehát az oxigénháztartással nincs baj, sőt a víz túltelített oxigénnel. Széljárásos területeken a hullámzás a vízvirágzást okozó szervezetek tömegeit részben úgy elkeveri, hogy szuszpenziószerűen eloszlanak a vízben, sőt vastag bevonatok alakjában a partra sodródnak. De szélcsendes időben, nyári, nagyon meleg napokon, egyes vélemények szerint frontváltozásokkal összefüggésben pusztulni kezdenek és felborul az oxigén háztartás, halpusztulás következik be néhány óra alatt. Ilyen jelenségeket a szennyvízbevezetés eleve biztosan elősegít és ennek megoldására, a veszély megszüntetésére fel kell készülnünk úgy, hogy a halak elpusztulását megakadályozzuk. Ez is a kísérleti feladatok közé tartozik. Biológiai probléma még a halhús ízét rontó anyagok kérdése és a toxikus anyagok jelenléte a szennyvízben. Az ízrontó anyagok jelenléte bizonyos koncentrációban, ha nem piaci halat termelünk, megtűrhető abban az esetben, ha a gazdaságon belül tisztavizű tórekeszekben nevelhetők tovább a kereskedelemnek szállítandó halak, éspedig annyi időn át, amennyi idő alatt az ízrontó anyagok elvesztik hatásukat. A felsorolt tényekből jól látható, hogy az üzemi méretű szennyvíztisztítás halastavakban megoldható, igen nagy előnyökkel jár a haltermelés és szennyvízhasznosítás szempontjából, de igen sokoldalú, nagy körültekintést igénylő feladat szennyvíztisztító halgazdaság megtervezése a halgazdaság üzemével együtt. A kettő nem választható szét. Két fogalmat tehát szét kell választanunk : 1. A szennyvíz bebocsátása halastóba, amelynek olyan nagy a víztömege, hogy rövid idő múlva ki sem mutatható a szennyvíz hatása, vagv csak nagyon kis területre terjed. Ez nem halastavas szennyvíztisztítás, ez csak szennyvízelhelyezés halastóban. 2. Szennyvíztisztító halgazdaság szoros kapcsolatban van a szennyvízteleppel. A mechanikailag tisztított szennyvíznek a legtökéletesebb üzemszerű biológiai tisztítása szennyvízhasznosítással egybekötve, összehangolt üzemszerű termeléssel és szennyvíztisztítással. Minden más szennyvíztisztítással szemben a leggazdaságosabb és a legüzembiztosabb biológiai tisztítás és szenny vízhasznosítás, a szennyvizes öntözéshez hasonlóan. Szennyvíztisztító tógazdaság A szennyvíztisztítás lehetőségeit halastavakban akkor használjuk fel a legteljesebb mértékben, ha kifejezetten a szennyvíztisztítás céljára építjük a tógazdaságot. Ebben az esetben a tógazdaság elsődleges célja a szennyvíztisztítás, másodlagosan a halhústermelés, de a kettős cél tökéletes összhangban van. Ebben az esetben a szennyvízelhelyezés célja nem a halastó trágyázása szennyvízzel, hanem a szennyvíztisztítás és egyidejűleg a szennyvízhasznosítás. Igen lényeges különbség ! Az elsődlegesen halhústermelő tógazdaság ugyan elvileg utólagosan átalakítható lenne szennyvíztisztító tógazdasággá, de addig, amíg ennek érdekében megfelelő átalakítás, az üzemeltetés összehangolása a szennyvíztisztítással nem történik meg, olyan megkötöttségekkel állunk szemben, amelyek vagy a halhústermelést, vagy a szennyvíztisztítást gátolják. Vázoljuk fel a szennyvíztisztításra tervezett tógazdaság képét. A tavak a szennyvíztelep kiegészítő részét képezik, a tavak üzemének a szennyvíztelep üzeméhez kell igazodnia. Továbbá jellemzi az ilyen tógazdaságot, hogy a tavak egész sorozata áll rendelkezésre, a szennyvizet állandóan fogadni képesek, mert mindig vannak tavak, amelyek a szennyvizet tisztítani képesek. A lehalászás teljesen összhangban van a szennyvíztisztítással. A tavak területe teljesen összhangban van a napi szennyvízmennyiséggel és ennek napszakos, évszakos ingadozásával. A szennyvíztisztító tógazdaság be tud rendezkedni arra is, hogy ízrontó anyagokat tud fogadni. A szennyvíztisztításra szolgáló tavakban nem piaci halat termelnek, de vannak tavai, amelyekben tovább tudja