Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

4. szám - Bozóky-Szeszich Károly: Hengeres tározó medencék áramlástani vizsgálata

168 Hidrológiai Közlöny 1965. 4. sz. Bozóky-Szeszic.h K.: Hengeres tározó medencék vizsgálata 2b, wahrend für Anordnung 1 nur orientierende Messungen ausgeführt worden sind, die Anordnung 3 hingegen für ein Durchlatifbecken geprüft worden ist. Für Variaríte 2a berechneten wir die Beziehung (6), für Anordnung 2b hingegen die Gleichungen (7)—(10). Ein Vergleich der Beziehungen der Gleichungen (9) und (10) zeigt, dass der Mischungsparameter sowohl durch die Reynoldssche-Zahl (der Impuls ist der Reynoldsschen-Zahl proportional) als auch durch die Froudesche-Zahl beeinflusst wird, desweiteren sind alsó Beziehungen zu untersuchen, in denen beidé Invarianten vorkommen. Der Parameter a zeigt nicht die Einflüsse der wahrend der Wasserentnahme auftretenden Vermischung. Deshalb versuchten wir auch einen anderen Parameter einzuführen, der auch diese Wirkung zum Ausdruck bringt. Als solcher kann der aus Beziehung (12) berechenbare Parameter M betrachtet werden. Der Berieht gibt die ersten Ergebnisse einer langeren Versuchsreihe und weist auf die weiterhin notwendigen Untersuchungen hin. Jedoch zeigen bereits die bisherigen Ergebnisse, dass im Falle von kreiszylindrischen Beháltern die Lösung ohne Leitwand günstiger ist als jene mit Leitwand. Hozzászólások: A bos Bruno : A víztározó medencékben kialakuló áramlás (keveredés), — mint ahogyan azt a szerző is megemlíti, az ivóvíz megfelelő mértékű csírátlanítása szempontjából is alapvető fontosságú. A csírátlanításnál nem mindegy, hogy a víztér egyes részeiben nagyobb, másik helyen pedig lényegesen kisebb töménységű vagy egyáltalában nem található csírátlanító hatóanyag. Megfelelő mértékű csírátlanítás is a töménység és a behatási idő függvénye. Ahhoz, hogy adott vízmennyiségben egy meghatározott baktérium és vírus ölő anyaggal (pl. klórral) eredményes csírátlanítást érjünk el meghatározott mennyiségű jól elkevert hatóanyag és behatási idő szükséges. Ha több csírátlanító anyagot használunk úgy annak feleslege megmarad a vízben, gazdaságtalanul csírátlanítunk és a fogyasztó részéről íz panaszokra adhát okot. Ha viszont a csírátlanító anyagból a szükséges mennyiségnél kevesebbet keverünk a vízbe, úgy a csíraölő hatás elégtelen. E mellett a csírátlanításnál szerepet játszik az a körülmény is, hogy a hatóanyag a vízbe történő bekeveredés pillanatától kezdődőleg töménységben állandóan csökken, hiszen a csíraölő hatása közben folyamatosan átalakul indifferens vegyületekké. Ilyen feltételek mellett fontos, hogy az ivóvíztározó medencékben történő csírátlanításnál a tervezőmérnök mindenkor a megfelelő áramképet alakítsa ki. A szerző gondosan elemzi, hogy melyek azok az erők, amelyek a medencében a víz keveredését előidézik és fenntartják. Ezek közül egyeseket sikerül is gondos mérésekkel számszerűleg meghatározni. A többi erők nagyságára vonatkozólag pedig számításokkal sikerült a szerzőnek nagyságrendi értékeket megállapítani. Különös figyelmet érdemel a korrelációs számítási módszerekkel elért keveredési paraméterek és azokat befolyásoló tényezők kapcsolatára jellemző összefüggések. A keveredési paraméterre felállított összefüggések elemzéséből látható pl., hogy a keveredésben a sűrűségnek és főleg a hőmérsékletkülönbségnek milyen nagy a szerepe, hiszen a kitevője viszonylag többszöröse a többi erő kitevőjének. A vizsgálati eredményekből látható, hogy milyen feltételek betartására kell törekedni, ha azt kívánjuk, hogy a frissen bevezetett víz a medencében lehetőleg minél kisebb mértékben keveredjen el az előzőleg tárolt vízzel és milyen be- és kivezetés, valamint medence kialakítás szükséges, ha a víztérben minél tökéletesebb elkeveredés kívánatos. Azt hiszem nem lesz érdektelen, ha röviden összefoglalom, hogy milyen feltételek szükségesek a víz csírátlanításánál medencék alkalmazása esetében. A medence jellegének és a csírátlanítás helyétől függően kell a medencékben kialakítandó áramlásokra törekedni. Azon esetben, amikor közvetlenül egy nyomómedence (a víztermelő hely és fogyasztó között elhelyezve azt) előtt történik a csírátlanítás, elsősorban arra kell törekedni, hogy a csírátlanító anyag még a csővezetékben minél tökéletesebben elkeveredjen a vízzel. Viszont a medencében azt kell elérni, hogy a friss víz minél kisebb impulzussal ömöljön be és az elkeveredés az előzőleg betárolt vízzel minél kisebb legyen. E törekvésünknek oka, hogy a csírátlanító anyag töménysége a vízben a csírátlanítás! időszakban lehetőleg nagy legyen, hogy a vízben levő baktériumok és spórák feltétlenül elpusztuljanak. A bakteriológiai kutatások bebizonyították, hogy egyes baktérium fájták, (főleg a spórások) és a vírusok, csak meghatározott csíraölőanyag koncentrációnál és behatási idő után pusztulnak el. A csíraölőanyag töménysége a vízben lejátszódó kémiai reakciók miatt különben is fokozatosan csökken. Ha ezt még a medencében maradt, az előző betárolásból származó vízzel engedjük keveredni, olyan nagy lesz a hígítás, hogy a csírátlanítás teljesmértékűen nem fog megtörténni. Azon esetben, amikor a nyomómedencében lehet csak a csírátlanító anyagot a vízhez hozzáadni (gyakori eset a vízműveknél), úgy feltétlenül arra kell törekedni, hogy minél erősebb keveredés álljon elő az egész víztérben, hogy a hatóanyag minden helyre eljusson. Ez a módszer a gyakorlatban azonban csak egy szükségmegoldás lehet, mivel megfelelő csírátlanítás esetén feltétlenül hatóanyag marad a medencéből kifolyó vízben. Amikor a nyomómedence messze van a csírátlanítás helyétől, úgy célszerű arra törekedni, hogy a medencébe beömlő friss víz keveredjen az előzőleg betárolt vízzel. A gyakorlat azt mutatja, hogy a medencékben tárolt vízben a baktóriumszám növekszik, — különösen, ha a medencében a víz hőmérséklete is emelkedik, (pl. víztoronynál). Átfolyásos medencéknél a csírátlanítás helyétől és a medence nagyságától függően mindkét eset előfordulhat. Kisméretű átfolyásos (szívó-) meden-