Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

3. szám - Dr. Kárpáti István–Varga György: A vegetáció kialakulásának és a Duna vízjárásának kapcsolata a Gödi-szigeti mintaterületen

140 Hidrológiai Közlöny 1964. 3. sz. Kárpáti I.—Varga Gy.: A vegetáció kialakulása Társulások kiterjedése és sorszáma5. ábra. Az egyes elterjedtebb növénytársulások vegetációs időre (márc. 1—okt. 31.) számított elárasztási százaléka a Szob—Budapest közötti Duna-szakaszon Abbildung 5. Prozentuelle Überflutung einzelner verbreiteter Pjlanzengesellschaften in der Vegetationszeit (1. Márz — 31.Október) auf der Donaustrecke Szob— Budapest. Fig. 5. Inundation percentages for somé of the major plánt societies in the growing season (lst March to 31st October) over the Danube reach between Szob and Budapest hatásra az elegyes ligeterdő bármelyik típusából kialakulhatnak, tehát ökológiai elhatárulásuknál sem tehetjük meg azt az éles elválasztást, mint az egyes természetes típusok esetében. Szob—Budapest közötti Duna-ártér vegetációjának elárasztása évi periódusonként A Gödi-szigeti mintaterületen és annak közvetlen környékén végzett elemzéseink alapján pontosan tájékozódhattunk az egyes növénytárSzázalékos elárasztás Növénytársulások a vegetációs idő alatt 1. Tölgy—kőris—szil liget (Querco-Ulmetum hung.) 0— 10 2. Libalegelő (Lolio-Potentilletum anserinae) 0— 20 3. Ártéri mocsárrét (Alopecuretum pratensis) 0— 20 4. Csenkeszrét nedves kaszálórét (Festucetum pratensis hung.) 10— 20 5. Alföldi mocsárrét (Ágrostetum albae hung.) 10— 60 6. Fólruderális boglárkásrét (Ranunculetum repentis) 20— 40 7. Vörösfüzesek (Salicetum purpureae) . . . 20— 60 8. Partmenti bokorfüzes (Salicetum triandrae) 20— 60 9. Félruderális mocsárrét (Rorippo-Agrostidetum) 20— 60 10. Gombos ecsetpázsit (Rumici-Alopecuretum geniculati) 20— 60 11. Tisza-parti iszaptársulás (DichostyliGnaphalietum) 40— 70 12. Folyóparti törpekákás (Cypero-Juncetum) 40— 70 13. Rizsföld-törpekákás-iszapfüves társulások (Eleochar aciculari-Schoenoplectetum supini) 40— 70 14. Magassás-rétek (Carricetum acutiformiripariae) 40—100 15. Patakmenti növényzet (Glycerio-Sparganietum) 40—100 16. Nádas (Scirpo-Phragmitetum) 50—100 sulások évi periodusonkénti elárasztása mértékéről. Ehhez vizsgálatokat folytattunk Szob—Budapest közti Duna-szakaszon. Ennek a szakasznak termőhelyi viszonyai, többé-kevésbé azonos vízjárás ritmusa lehetővé teszi az általánosítható kép kialakítását és egységes rendezési eljárás kidolgozását. Az azonosítás alapján lehetségessé válik, hogy az elterjedtebb társulások elárasztásának mértékét a gyakorlat szempontjából megfelelő pontossággal megállapíthassuk (5. ábra). Összefoglalás, következtetések A mintaterületen végzett kutatásokat tovább folytatjuk abból a célból, hogy az egész hazai Duna-ártérre vonatkozóan adatokhoz jussunk. Az erdészetnek, folyamszabályozásnak és az árvédelemnek fontos kérdése, hogy a vízjárás figyelembevételével az ártéren milyen fafajokat telepíthetünk. Ma már az Erdő- és termőhelytipológiai útmutatóban [7] rendelkezésünkre áll, hogy az egyes erdőtípusokban milyen fafajok jöhetnek számításba. Jelen tanulmányunkban nyert adataink összhangban állnak az irodalom jegyzékben felsorolt jelentős hazai tanulmányok eredményeivel, amelyek mindegyike többé-kevésbé érinti az általunk, a Gödi-szigeten elemzett kérdéseket. Megismerve, hogy egy megadott erdőtípusban a vegetáció idő alatt hány napos elárasztás jellemző, következtetni tudunk a nem erdősített területek fásítására vonatkozóan is. Összehasonlítva a fátlan területek és az erdőtípusok fekvését, közvetlen adatokat kaphatunk a megválasztandó fafajra és a kialakított állomány elegyarányára vonatkozóan. A mintaterületen elterjedt erdőtársulások erdő típus csoportok beható vizsgálata alapján az ártér fásításához a következő őshonos és kultúr fafajok jöhetnek számításba : Partmenti bokorfüzes (Salicetum triandrae). Telepíthető : Mandulalevelű fűz (Salix triandra), csigolya fűz (S. purpurea), kosárkötő fűz (S. viminalis), Felső átmeneti térszínén már a fehér fűz (S. alba) és csöröge fűz (S. fragilis) is számításba jöhet. Fűz-nyár ligeterdő (Salicetum albae-fragilis). Alacsonyabb fekvésű térszínén a fehér fűz (Salix alba), csöröge fűz (S. fragilis), magasabb fekvésű termőhelyein pedig a fekete nyár (Populus nigra), fehér nyár (P. alba), nemesnyárak (P. marylandica, P. serotina) jöhetnek számításba. A tölgy-kőris-szil ligeterdő felé átmenő termőhelyein már az erre jellemző őshonos fafajokat is telepíthetjük. Elegyes ligeterdő (Querco-Ulmetum hungaricum). Termőhelyére telepíthető az elegyes ligeterdők jellemző fafajai : kocsányos (mocsár) tölgy (Quercus robur), keskeny levelű kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica), vénic szil (Ulmus laevis), mezei szil (U. campestris), hazai nyárfafajok : fehér nyár (Populus alba), fekete nyár (P. nigra), szürke nyár (P. canescens) és nemesnyárak (F. marylandica, P. serotina).