Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

7. szám - Dr. Donászy Ernő–Szepes Ildikó: A biritópusztai halastavak (Paks) 1962/63. évi limnológiai vizsgálata

326 Hidrológiai Közlöny 1964. 7. sz. LIMNOLÓGIA A Biritó-pusztai halastavak (Paks) 1962/63. évi limnológiai vizsgálata DR. DONÁSZY ERNŐ—SZEPES ILDIKÓ* Felszíni vizeink egyre nagyobb mértékű elszenynyeződése súlyos feladatok elé állítja folyóvízi halászatunkat. Annak ellenére, hogy a folyóvizekből kifogott halállomány évről-évre növekedett és a halászati termelőszövetkezetek túlteljesítik tervüket, mégis egyre nagyobb veszély fenyegeti folyóvízi halászatunkat. A kifogott halak húsa néha élvezhetetlen, sokszor több héten át nem értékesíthető. A halászati termelőszövetkezetek egyre inkább rákényszerülnek arra, hogy a természetes vizek halászata mellett melléküzemági megoldásban tógazdasági halhústermeléssel is foglalkozzanak. A „Vörös Csillag" halászati termelőszövetkezet Pakson elsősorban a dunai halászatból élt. Mivel azonban a dunaújvárosi vízszennyezés miatt vízterületén az év egyes időszakaiban kifogott halak nem értékesíthetők, a Paks közelében levő Biritó-pusztán nagy anyagi áldozattal és a szövetkezet tagságának segítségével mintaszerű halgazdaságot épített. A szövetkezet kezdettől fogva igénybe vette a tudományos kutatók munkáját. A szövetkezet felkérésére így került sor a Biritó-pusztai halgazdaság I., II., III. számú halastavainak limnológiai vizsgálatára (1962. szeptemberétől 1963. év szeptemberéig). Biri-tó Földrajzilag a Németkér—Csámpa puszta környéki futóhomokfelszínhez tartozik Biri-tó néven szereplő egykori kis tó a Mezőföld déli részén (Marosi [2]). Biritó-puszta pontosabban a györkönyi löszhát és a dunakömlőd—paksi rög közötti völgyben, annak déli részén a Csámpa jDatak által táplált Biri-tó mellett fekszik. Az EK—DNy-i irányú völgy is a közép pleisztocén végén keletkezett, vastag folyóvízi homok rakódott le a völgybe. A terület igen rossz lefolyású. Ezért jött létre több kis időszakos tó, amelyet a vízválasztó környékéről eredő patakok tápláltak. A dél-mezőföldi Központihát ÉK-i, a dunakömlőd—paksi rög DNY-i lejtőiről és a rossz lefolyású Csámpa-puszta környéki futóhomokterületről gyűjti össze a vizeket a Szentgyörgyi-csatornában folytatódó Csámpapatak, amely a Faddi-Holt Dunába ömlik. Ez a patak Pakstól nyugatra régen is a Biri-tavon folyt keresztül. Az egész Mezőföldre és így a halgazdaság területére is jellemző, hogy ÉNy—DK, sőt ÉÉNy—DDK-i irányú völgyben nem alakul ki helyi éghajlat. A nyílt völgy nem akadályozza meg a szélviharokat. Ezek a szélviharok még elősegítik, hogy a völgynek iránya a leggyakoribb széliránynyal megegyező legyen. Nyáron az északnyugati szelek az uralkodók, s ezek a halastavak vizét fenékig felkavarják. Sok esetben olyan viharos szélben végeztük a helyszíni vizsgálatokat, hogy csónakkal nem lehetett a tavak közepére kijutni. Az igen erős hullámzás hatása volt, hogy a tófenéken * Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet Vízélettani Osztálya, Budapest. felhalmozódó tápanyagok könnyebben jutnak oldott állapotban a vízbe. Az északnyugati szelek nemcsak a leggyakoribbak a nyári félévben, hanem az ilyen irányú szelek erőssége is a legnagyobb. Napfénytartam tekintetében nem volt hiány, hiszen a tavak a Dunántúl legderültebb táján fekszenek. A nyári hónapokban azonban gyakran aszály lép fel. Áprilistól szeptemberig a betörési frontok adják a csapadék túlnyomó részét. A nyári félévben hatalmas záporesők hullanak, ezek azonban csak ritkán haladják meg a 100 mm-t. Igen nagy a nyári félévben a száraz hónapok száma. A Biri-tói halgazdaság Ezeket a környezeti tényezőket kellett figyelembe venniök a tógazdaság tervezőinek (Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság) és különösen két nehézséggel kellett megküzdeniök : a homokos talajjal és a Csámpa patak nyáron át erősen csökkenő vízhozamával, tehát a homokos terület vízellátási nehézségeivel. A halastavak 1959—1960. években épültek meg. Először 85 kh összterülettel, ami később 114 kh-ra bővült. Igen fontos a vízminőség alakulás szempontjából a tavak elhelyezkedésének, vízellátásának ismerete. A legnagyobb tó, az I. sz. tó, a vízjogi engedély szerint 49 kh területű (a gazdaság gyakorlati szempontból sokszor 50 kh területtel számol). Völgyzárógátas halastó, 47,20 m-es üzemi vízszínnel. A zárótöltés hossza a bekötésekkel együtt 630 m, koronaszélessége 2 m. A töltésbe épült a lecsapoló barátzsilip, árapasztó ikercső zsilip és a raktártó táplálására kisebb barátzsilip. A tó nyugati oldalán a tápláló árok (Csámpa patak), keleti oldalán az 1. sz. lecsapoló árok húzódik. A lecsapoló árkok zárótöltés vízfelőli oldalán készült a 20x30 m halágy. A II. sz. termelő tó az eredeti tervek szerint 33 kh nagyságú, elkészült azonban a III. sz. termelő tó is. A II. sz. tó területe jelenleg 20 kh és a III. sz., később épített tó 42,5 kh (gyakorlatilag 42 kh területtel számol a gazdaság). A II. sz. tó szintén völgyzárógátas rendszerű. Az I. sz. tó feletti területen a Csámpa patak völgyének újabb áttöltésével létesült. Üzemi szintje 48,50 m. A zárótöltés hossza 500 m, koronaszélessége 2 m. Hozzátartozik továbbá a lecsapoló zsilip, a töltés nyugati végénél pedig köríves árapasztó csatorna és halrács. A III. sz. tó építése során a töltés szélesebb lett, kocsival járható. A III. sz. tó kapja a Csámpa-patak vizét, innen a II. sz. tóba, ebből pedig az I. sz. tóba vezethető a víz. Az adatok értékelésekor figyelembe kell vennünk a völgyzárógátas tórendszer jellegét és a víz útját az I. sz. termelőtóig. A három termelőtavat kiegészíti az I. sz. tó zárótöltésétől délre és a Csámpa pataktól nyugatra eső területen épült 3 kh területű raktártó ; az 1. sz. termelőtó zárótöltésótől délre és az I. sz. tó keleti oldalán haladó 1. sz. lecsapoló árok meghosszabbításától nyugatra épült, egyenként 20 X 30 m területű 3 db teleltető