Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

6. szám - Dr. Papp Szilárd: A Tisza felső szakasza mellékfolyóinak vízminősége

270 Hidrológiai Közlöny 1964. 6. sz. Dr. Papp Sz.: A Tisza felső szakasza mellékfolyóinak vízminősége Az oxigéntelítettség százalékának átlagértékei 57% (VIII. sz. főcsatorna) és 91% (Bodrog) között ingadoznak. A maximum 127%'-ot (Szamos) tesz ki, mely már túltelítettségnek a jele, a minimum azonban csak 34% (VIII. sz. főcsatorna) Az 1. táblázat azt is mutatja, hogy az oxigéntelítettség százalékának az átlagértéke az aránylag tisztának minősíthető folyóvizeknél 80—90%-ot ér el. A maximumokból az is megállapítható, hogy a vizek egy része több esetben oldott oxigénben túltelítetté válik, tehát organikus anyagokkal kevésbbé terhelt. A vizek ammónia tartalmának átlagértékei sokszor csak tized mg-nyi nagyságrendűek és ezért ilyenkor az oxigénfogyasztáshoz hasonló finom megkülönböztetést nem tesznek lehetővé, de azért az oxigénfogyasztás értékeivel megközelítően párhuzamosan változnak. Tehát szintén kifejezői a vízszennyeződés mértékének. A megvizsgált vízfolyásokban az ammónia tartalmak átlagértékei 0,11 (Kraszna) és 5,1 mg/l (VIII. sz. főcsatorna) között mozognak. A maximumot 29,3 mg/l-nek (VIII. sz. főcsatorna), a minimumot pedig 11 mintavételi helyen 0-nak találtuk. Nitrit és nitrát a használt metodikák által csak az erősen szennyezett felszíni vizekben volt kimutatható, különösen akkor, ha a folyót nitrát tartalmú ipari eredetű szennyeződés érte. A fenoltartalmak átlagértékei 0,07 (Szamos, Kraszna) és 0,28 mg/l (VIII. sz. főcsatorna) között mozognak. A maximumot 0,96 mg/l-nek (Kraszna), a minimumot pedig 12 mintavételi helyen 0-nak mértük. Klorid-tartalom szempontjából legszegényebbnek a Túr vize (átlag 9,4 mg/l) bizonyult, majd ezt követi a Bodrog folyó. A legnagyobb klorid-koncentráció a Szamosban átlagértékben 62 mgjl-t tesz ki, de maximálisan 128 mg-ot is elér literenként. Ez a kloridkoncentráció azokkal a sós, agyagos talajokkal lehet összefüggésben, amelyen a folyó keresztülhaladva, az országba érkezik. Szennyvízeredetre nem vezethető vissza, mivel sem coliszám, sem oxigénfogyasztás alapján nem bizonyul szenynyezettnek. Más a helyzet a VIII. sz. főcsatorna (Érpatak) esetében, melynek átlagértékben 52 mgll-t kitevő kloridtartalma 370 mg/l maximális értékre is emelkedik, ami házi szennyvizek hatására vezethető vissza, hiszen egyidejűleg a víz nagy oxigénfogyasztása, coliszáma és baktériumszáma is házi szennyvizekkel való terheltségre utal. A szulfát-tartalom szintén a Túr és a Bodrog folyó vizében a legkisebb (átlagértékek 10 mg/l körül). A többiekhez viszonyítva nagyobb szulfáttartalom a Szamos és a Kraszna vizében található (71 és 91 mg/l átlagértékek). Különösen a maximumokban vannak jelentékeny kiugrások, ezért időnként a VIII. sz. főcsatorna (Érpatak) is szulfátokban gazdagnak tekinthető. A vizek felhasználhatóságára jellemző alkatrészek közül a lúgosság a keménységgel közel azonosan változik. Az összes keménység átlagértékeit 4,3-től (Túr) 19,l-ig (VIII. sz. főcsatorna) találtuk ingadozónak. A maximum 48,0 német keménységi fokot (VIII. sz. főcsatorna) tesz ki, míg 1,8 nkf. minimummal a Túr folyó tűnik ki. A Kraszna, Lónyai-csatorna és a VIII. sz. főcsatorna vize már a keményebb vízfolyások közé tartozik. A vastartalmak átlagértékei 0,05 (Szamos) és 0,41 mg/l (VIII. sz. főcsatorna) közé esnek. A maxi- ' mumot 3,0 mg/l-nek (Szamos), míg a minimumot egy mintavételi hely kivételével, mindenütt 0-nak mértük. A mangán átlagértékei 0 (5 mintavételi helyen) és 0,11 mg/l (VIII. sz. főcsatorna) között ingadoznak. A maximumot 1,4 mg/l-nek (Szamos), míg a minimumot valamennyi mintavételi helyen 0-nak találtuk. A nátriumtartalmak átlagértékeinek minimumát 1,4 mg/l-nek (Túr), a maximumát pedig 76 mg/l-nek (VIII. sz. főcsatorna) találtuk. Szikesnek csak a VIII. sz. főcsatorna és a Lónyai-csatorna vize bizonyult. A keménységgel közel azonos mértékben változik a vizek összes oldott szilárd alkatrész tartalma, amely átlagértékben 125-től (Túr) 620 mg/l-ig (VIII. sz. főcsatorna) terjed. A minimum a Túr folyóban található 60 mg/l értékben, míg a maximum 1284 mg/l-t tesz ki a VIII. sz. főcsatorna vizében. » A folyók szabad szénsav tartalma általában csekély és átlagértékben 4,0-tól (Bodrog) 22,9 mg/l-ig (VIII. sz. főcsatorna) terjed. A minimumot 0-nak találtuk a Bodrog folyóban, míg a maximumot 36,6 mg/l-nek a VIII. sz. főcsatorna vizében mértük. A vizek pH értékeinek átlaga 7,20-tól (Bodrog) 7,94-ig (Lónyai-csatorna) terjedt. A minimumot 6,70-nek a Bodrog folyóba mértük, míg a maximumot 8,20-nak a Lónyai-csatornában találtuk. összefoglalás A vizsgálatsorozatokból megállapítható, hogy a Túr, Szamos és részben a Kraszna vize aránylag kismértékű kémiai és bakteriológiai szennyezettsége alapján ivó- és élelmiszeripari vízellátás céljaira, de ezenkívül lágy- és sószegény vizet igénylő ipari vízellátásra is aránylag egyszerű előkészítő műveletek után felhasználható. A Lónyai-csatorna, de főleg a VIII. sz. főcsatorna (Érpatak) vize mind kémiai, mind bakteriológiai szempontból már oly mértékben szennyezett, hogy sem ivó, sem élelmiszeripari vízellátás céljaira nem javasolható, szenynyezettsége még egyéb ipari vízként való felhasználását is csak alig teszi lehetővé. A VIII. sz. főcsatorna vize nagy oxigénfogyasztása, továbbá coli- és baktériumszáma, ammónia, nitrit és nitrát tartalma miatt szennyvíz jellegű vízfolyásnak tekinthető, melyben a fenol tartalom is átlagértékben a legnagyobb (0,28 mg/l), de 1,5 mg/l maximális értéket is elér. Szennyeződéseinek megszüntetése érdekében egészségügyi és vízügyi intézkedések megtételére van szükség. Jellemző a terület vízfolyásaira, hogy a nátrium ós a hidrogénkarbonát tartalom a szennyvizekkel terhelt Lónyai-csatornában és a VIII. sz. főcsatornában olyan értéket ér el, amely e vizeket szikes jellegűvé teszi. Ezért öntözés céljára való felhasználásuk megfontolás tárgyát kell, hogy