Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

11. szám - Radócz Gyula: A nyugalmi vízszint szerepe a mátraalji földes-fás barnakőszén-telepek azonosításában

Hidrológiai Közlöny 1964. 10. sz. 511 A nyugalmi vízszint szerepe a mátraalji földes-fás barnakőszéntelepek azonosításában* E.ADŐCZ G Y U L A»* A mátraalji felső pannóniai földes-fás barnakőszénterület réteg- és telepazonosítási kérdéseivel a Visonta-Abasár-Markaz községek közöti területrészen ismerkedtünk meg (1. ábra), ahol a telepazonosítási kérdések megoldása a liülfejtéses jövesztés gondolatának felvetődése óta (Bem B. 1956) elsődleges feladat volt. A telepazonosítási kérdések az egész mátraalji területen — még a régóta bányászkodás alatt álló területrészeken is — újravizsgálatot követelnek. Ezideig ugyanis még az úgynevezett „nagy telepek" azonosítása sem tekinthető megoldottnak. így Petőfibányán, Gyöngyösön és Visontán is a ,,II"-nek ismert telep, vagy bármelyik másik is, nem kétségtelenül azonos. A kutatófúrásokban jelentkező telepek azonosítása sok esetben még egy bányamezőn belül sem végezhető el kielégítően. A telepazonosítás kérdései A makroszkópos anyagfeldolgozásra épített telepazonosítást legfőképpen az nehezíti, hogy a rétegek: agyag, meszes agyag, homok, földes-fás barnakőszén váltakozások, amelyek 1—5°-kal emelkednek a hegység felé (2. ábra), nagyobb távolságra is követhető jellegzetes szinteket, vagy szintet nem mutatnak. Ebből következőleg makroszkópos anyagvizsgálat alapján nem is lehet megnyugtatóan felismerni a kutatófúrások azonos telepeit, illetve azok fedő, vagy fekü anyagát, így terepi lehetőségként csak a földtani metszet segítségével történő azonosítás lehetséges, amelynek szerkesztésénél a homokrétegek vízmérési adatai, valamint — természetesen — a karottázs szelvények is komoly segítséget nyújthatnak. A rétegek ilyen irányú azonosítását azonban a több helyen megállapítható kiékelődés, az enyhe réteghajlat (kompakció) és a pleisztocén előtti lepusztulás nehezen felismerhető felszíne nehezíti. A fentiekből következik, hogy a földtani szelvények megbízhatóságához, ezen keresztül a barnakőszén összlet magasabb (,,B") kategóriába sorolásához gyakran „kis méretű", 100—200 X 100—200 m-es fúrási hálókra van szükség. Természetes tehát, hogy a vágatokkal is feltárt bányaüzemek között és a már erősebben megkutatott területrészektől távolabb a telepazonosítás bizonytalan. A kőszénvonulat bizonyos szintjeinek egységes azonosítását a fentiekből következőleg csak részletes laboratóriumi, illetve különleges vizsgálati módszerektől várhatjuk. A kőszéntelepes vonulat egészére kiterjedő azonosítást ugyanis —• *A tanulmány a szerzőnek a Visonta—Abasár — Márkáz községek közötti területről szóló 1958. évi összefoglaló földtani jelentésén, illetve az 1959. évben „A mátraalji földes-fás barnakőszéntelepek azonosításáról" (;. jelentésén alapszik. Itt említjük meg, hogy a tanulmány alapelvét 1959 óta több geohicírológiai [4], [8] vizsgálattal is igazolták. * * Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest 1. ábra. A visontai barnaköszéntelepek elterjedési vázlata Szerkesztette; Radócz Gyula, 1958 1 : Mátrai andezitterület, 2 : a felső pannóniai barnakőszéntelepek érintkezési vonala a pleisztocén képződményekkel. (A vonalak iránytüskéi, amelyek csoportonkénti száma a telepszámozást is jelzi, a telepek elterjedésének irányába mutat. Jól látható, hogy a fiatalabb telepek határvonalait a pleisztocén előtti „levantei ?" lepusztulás fokozatosan délebbre szorította.) 3 : községterület, 4 : szelvényvonal (a szelvényt lásd a 3. ábrán), 5 : kutatófúrás. Abb. 1. Verbreitungschema des Visonta-er Braunkohlen flözes Fig. 1. Extension of the Visonta lignité beds xv* vx "JSSvVXV "Axvxv^vnvxvíC »Vxvx vxvnv, xvx i kb háromszorosan tv/magasítva V XVXVXV) xvxvx nvxvxv 3. A pmrvrrq Ivnvi vx) 2. ábra. A mátraalji terület elvi szelvénye a pannóniai rétegek települési viszonyainak szemléltetésére (erőteljes ,,levantei t" lepusztulás esetén) Szerkesztette : Radócz Gyula, 1959 1 : Holocén, pleisztocén (agyag ; homokos, andezit görgeteges agyag és a mátrai vulkánitok áthalmozott, agyagosodott, betonitos jellegű törmelékei), 2 : pannóniai (agyag, homok, közben fődes-fás barnakőszéntelepek), 3 : szarmata-tortonai (eléggé nem ismert, főleg agyagos képződmények), 4 : tortonai (andezites és riolitos vulkánit). Abb. 2. Grundsátzliches Profil des Gebietes am Fusse des Mátra Gebirges zur Veransehaulichung des Flózverhaltens der pannonischen Schichten (im Falle einer gewaltigeren „levantinischen ?" Denudation) Fig. 2. Schematic profilé of the Mátraalja region showing bedding conditions of Pannonian layers (Jor extensive „Levantian?" erosion)