Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)
2. szám - Juhász József: Magyarszék környékének vízföldtana
60 Hidrológiai Közlöny 1964. 2. sz. szen a fiatal rétegekig — néha a pleisztocénig — felvezeti a törésvonalat. A triász alaphegységben tárolt vizet a források és fúrások figyelembevételével szét lehetett választani a támaszkodó öv vizeire és a leszálló öv vizeire. A határmagasság a felszínen kb. 230 m A. f. A támaszkodó öv nyomása azonban ennél nagyobb és eléri a 300 m A. f-i magasságot is. Ez arra mutat, hogy a Misina—Tubes gerince belül a támaszkodó öv szintje dómszerűen megemelkedik, ami természetes is. A triász alaphegység vízkivételre elsősorban a nyilt hasadékokkal átjárt gerincvonal közelében alkalmas. A felső triász és liász képződmények nagyobb mennyiségű vízkitermelésre alkalmatlanok. A miocén üledékek közül a helvét emeletbeliek vízkitermelésre a legkedvezőbbek, mert durva homokkő, homok sőt kavicsos homok víztartóik is vannak. Elsősorban ott lehet belőlük nagyobb mennyiségű vizet tartósan kitermelni, ahol a triász karsztvíz utánpótló hatása érvényesül. A fiatalabb miocén üledékek közül a torion vízadó rétegekből közepes mennyiségű vízhozamra számíthatunk kutanként. A viszonylag kis kiterjedésű rétegekből számottevően nagy mennyiségű víz nem termelhető ki. A pannóniai üledéksort területünkön két csoportra oszthatjuk. Az egyik csoportba a terület ÉNy-i részén az oroszlói völgyben lévő rétegeket sorlohatjuk. Ezen a területen a pannóniai rétegek döntően felszíni csapadékból kapják utánpótlásukat, s ha van is karsztvízutánpótlódás, az jelentéktelen. A másik csoport a triász gerinc feletti Liget—oroszlói terület pannóniai rétegei. Itt három szintben durvább, parti jellegű üledékeket találunk, amelyeknek vízutánpótlódását a karsztvíz már figyelemreméltó mennyiségben biztosítja. A Liget—oroszlói pannóniai rétegek karsztvízutánpótlódása a ligeti völgy 1. ábrán bemutatott töréskereszteződése mentén történik. Ezért attól nyugatabbra a vízadó rétegek csak oldalról kapják karsztvíz-utánpótlásukat, ami jól tükrözik a nyugalmi vízszintek nagyarányú csökkenésében is. A pleisztocén-holocén rétegek talajvizei jelentéktelen mennyiségűek. TH^POrEOJlOrMH OKPy>KHOCTH MAflbflPCEK JJ-p. Pl. íOxac KaHfl. TexH. HayK rnflporeojionmecKnfi pewHM oKpy>KHocTn MaabapceK xapaKTepn3yeTCH KapcTOBbi.wn KOPCHHMMH nopoflaivin cpeflHero Tpnaca, BOfloynopHbiMii CJIOAMH BepxHero Tpnaca H ropbi (lopcKHM B03pacT wvieeT H pa3paöaTbiBaeMbie HEPHO-Ka.weHHoyroJibHbie njiac™), HO rjiaBHbiM 0Öpa30M C BOflOynOpHbIMH rjIHHHCTblMH OTJlOHCeHWIMH TpeTimHoro nepno.na, coaepwamiiMH n BoaonpoHnuaeMbie necnaHbie CJIOH n HAKOHEU c REOTEKTOHHKOH (g5ue. 1). floCTyruieHHe BOflbi B noKpuBaiomne nopoflbi U B BoaonpoHHnaeMbie CJIOH OTJiowemiií őacceiiHa H KanecTBO BOÁM 3aBHCHT maBHblM 06pa30M OT 3THX TpeX ({)ai<T0p0B. CJIOH cpeaHero Tpnaca, cocTaBJiflromne KOpeHHyK> nopoay flaHHoií TeppuTopmi npeacTaBjiflioT coöoií B ceBepHOM HanpaBjreHHH CTyneHHaTO-oSjiOMOHHbin xpeöet, HMCJuhász J.: Magyarszék környékének vízföldtana romHH C-C3 KD-K3B oct>, KOTopan rioMTii nepneHAHKyjiapHa Ha JIHHIÍIO MIMIHHA—TySem (cfiue. 1). XpeSeT Tpnaca no CBoe.wy xapaKTepy HBJIHCTCH CHJIbHO TpemUHOBaTblM. C00TBeTCTBeHH0 3T0My BOAa H3xpeÖTa B SonbuioM OÖBEME nepexo/iHT B noKpbiBaiomne OTJIOWEHHH, pacnojraraiomnecji Bbiuie Hero. 3TO nponcxoÍLHT rjraBHbiM 0Öpa30M Tor .ua, Koraa 3TH OTJIOKCHHH HBJWIOTCH xopouio BOflonpoHimaeMbiMH. TaKoe npeanojio>KeHne aoflflep>KHBaeTC>i MHoroHHCJieHHbiMM AaHHbiMH, nojiyMeuHbiMH no nccjie,noBaHHflM KanecTBa H Te.wnepaTypw BOflbl, B3HT0H H3 CJIOeB MHOUeHa H naHHOHa (TaÖJI. 1, 5 II 2). C yneTOM HCTOHHHKOB H CKB3>KHH HaKonjieHHyio Bo«y B KopeHHbix nopoaax Tpnaca Morjin pa3flejunb Ha BOÁM onHpaioinnxcH H HHcxofl>imnx noacoB. CTATHMECKUFT Hanop onnpaiomerocH nonca noKa3aH Ha (jnirype 3. M3 3THX CJIOeB MOVKHO nOJiyMHTb BOfly B ÖOJlbUIOM o6-beMe B nepBon oiepeai-i TaM, rae HiueeT wecTO BJinflHne nocTynjieHHH KapcTOBOH BOÁM Tpnaca. BTopyio rpynny npexiCTaBJUiioT coöoií naHHOHCKHe CJIOH Ha TeppnTopnn JlnreT-Opocjio Haa TpnaccKHM xpeÖTOM. 3aeci> naxoaHTCfl KpynH03epHiicTbie, no6epe>KHbie OTJiOKemiíi Ha Tpex STawax. Ha ({mrype 5 BnaHO^ HTO 3TA TeppnTopna HMEET őojibuioíi yaejibHbifí aeÖHT, GjraroaapH cnjibHOMy nocTynjieHmo KapcTOBOü BOÁM. Hydrogeologic der Umgcbung von Magyarszék Dr. J. Juhász Kandidat der technischen Wissenschaften Das Geprage der hydrogeologischen Verhaltnisse dieses Gebiets geben das karstige Grundgebirge aus dein mittleren Trias, die undurehlassige Schichtenreihe aus dem oberen Trias und aus der Jura (auch die im Abban befindlichen Schwarzkohlen-Vorkommen stainmen aus der Jura) und hauptsachlich die über diesen zustandegekommenen Schichtenreihen, bestehend aus wasserfiihrenden Sandschic.hten und grösstenteils aus undurchlassigen Tonböden, sowie schliesslich die Tektohik ( Abbildung 1.). Von diesen drei Faktorén hangén überwiogend auch der Wassernachschub und die Wasserbeschaffenheit der wasserfiihrenden Schichten des Deckgebirges und der Beckensedimente ab. Die das Grundgebirge bildenden Schichten aus dem mittleren Trias formen einen nach Südosten stufenartig abgebröckelten Grat, dessen Achse nahezu senkrecht zu dem Gebirgezug Misina-Tubes von NordNordwesten nach Süd-Südosten führt (Abbildung 1.). Der Berggrat aus dem Trias ist infolge seines Charakters stark mit klaffenden Rissen durchsetzt. Dementsprechend übergibt er viel Wasser den darüberliegenden Sedimenten des Deckgebirges und des Beckens, besonders wenn diese über gut wasserfiihrenden Schichten verfügen. Viele aus Schichten des Miozöns und des pannonischen Stockwerks stammenden Angaben über Wasserqualitat und Wassertemperatur bekraftigen diese Annahme (Tabelle 1, Tabelle 5 y Tabelle 2). Das im Trias-Grundgebirge gespeieherte Wasser konnte unter Berücksichtigung der Quellen und Bohrungen auf die Gewasser der Lehnzone und jene der absteigenden Zone geteilt werden. Der Ruhedruck der Lehnzone ist in Abbildung 3 ersichtlich. Grössere Wassermengen können in erster Reihe dort erschlossen werden, wo der Wassernachschub des Trias-Karstwassers wirksam ist. In Abbildung 4 sind die spezifischen Ergiebigkeiten der in die Miozánschichten abgetáuften Brunnen eingetragen, woraus das Gebiet des Trias-Wassernachschubs gut ermittelt werden kann. Eine zweite Gruppé bilden die pannonischen Schichten über den Trias-Grat bei Liget-Oroszló. Hier findet man in drei Niveaus gröbere Uferablagerungen, deren Wassernachschub auf dem in Abbildung 5 ersichtlichen Gebiet grosser spezifischer Ergiebigkeit bereits in beachtenswerter Menge durch das Karstwasser gewáhrleistet ist.
