Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

12. szám - Léczfalvy Sándor: Hévforrások, mesterséges hévízfeltárások hőutánpótlódásának néhány kérdése. Hévforrások védőterületének megállapítása

550 Hidrológiai Közlöny 1964. 12. sz. Léczfalvy S.: Hévforrások, mesterséges hévizfeltárások Ugyanolyan alapon számolva, ha Q = 3000 m

3/nap, a forrásvíz hőmérséklete 15,9 C°. Ha a forrásból több vizet akarunk kivenni, abban az esetben az áramlási sebesség növekedése miatt a víz hőmérséklete alacsonyabb lesz. Tegyük fel, hogy mesterséges megcsapolással Q = 6000 m

3/nap vízmennyiséget kívánunk kivenni. Ebben az esetben az előző elvhez hasonló módon számolva T = 3,4 C°, és úgy a vízhőmérséklet : t = 10 + 3,4 = 13,4 C° { hőmérsékletre süllyed az eredeti 17,8 C°-ról. Amennyiben a forrás geológiai felépítését nem ismerjük kellően, úgy a (13) egyenlet alkalmazásánál a következő módon járhatunk el : A (13) egyenlet, tehát a felszálló típusú források vizének hőmérséklete az alábbi módon is jellemezhető (a vízhozam függvényében) : T = D — ~ (22) eQ Ebben az esetben D és F ismeretlen. Ha két forráshozamhoz tartozó vízhőmérséklet (t) ismeretes (t = 10 + T), ebben az esetben a forrás D és F állandói kiszámíthatók. így a (22) egyenlet alapján bármely vízhozamhoz meghatározható a várható vízhőmérséklet. A tárgyalt néhány kérdés nem meríti ki a témakörrel kapcsolatban fölmerülő valamennyi problémát. Természetesen, egy tanulmány keretében erre nem is vállalkozhattam. A tanulmány célja az, hogy rávilágítsunk a hőtan és a matematikai módszerek alkalmazásának lehetőségére a hidrogeológia ezen szakágában is. IRODALOM [1] Vendl Aladár: Geológia I—II. Tankönyvkiadó Budapest, 1952. [2] Léczfalvy Sándor : A források osztályozása. Hidrológiai Közlöny 1963. 1. [3] Léczfalvy Sándor : A rétegvízdúsítás néhány egyszerűbb esetének hidraulikai számítása. Hidrológiai Közlöny 1961. 4. [4] Tyihonov—Szamarszkij: A matematikai fizika differenciál-egyenletei. Akadémiai Kiadó Budapest 1956. [5] L. Bendei.Tngenieurgeologie. Wien,Springer- Verlag. 1944. [6] Papp Ferenc: Budapest melegvízgyógyforrásai Budapest 1942. [7] Léczfalvy Sándor : Felszínalatti vizek azonosítása hömérsókletmérések segítségével. Hidrológiai Közlöny 1957. 2. [8] Boldizsár Tibor: Geotermikus energiakészletünk hasznosítása. Bányászati Lapok 1962. 10. [9] Stegena Lajos: A magyarországi földi hőáram kérdéséhez. M. Tud. Ak. Müsz. Tud. O. Közleményei 32. köt, 1-4 1963 [10] Horváth József: A budapesti hévizek hasznosításának kérdései. Hidrológiai Tájékoztató 1962. dec. [11] Kessler Hubert: A karsztos hévforrások utánpótlódásának kérdése. Hidrológiai Közlöny 36. évf. 2. sz. Hozzászólás Dr. Kessler Hubert: Észrevételek a hévízfeltárások höutánpótlódásának kérdéséhez Léczfalvy Sándor cikke rendkívül meggyőzően szemlélteti a hévforrások magasabb hőmérsékletének keletkezését és bizonyítja, hogy a hévforrások csapadékeredetű vízutánpótlódása hogyan veszi át a talaj melegét. Nem szükséges tehát feltétlenül a hévíz juvenilis eredetére következtetni. Egyébként ma már az izlandi geyzirek vizét sem tartják a kérdéssel foglalkozó kutatók juvenilisnek, hanem kísérletek alapján e vizek csapadékeredete is bizonyítható. Igen lényeges az a körülmény, hogy ha gyakorlatilag kimeríthetetlennek is tartjuk a föld belsejében levő hőenergiaforrást, maga az energiahordozó, amely ennek az energiának egy részét a felszínre vezeti, mégiscsak a talaj hővezetőképességétől függően, tehát korlátozottan tud felmelegedni. A természetes hévforrásoknál évezredek óta kialakult egy hidrológiai és termikus háztartási egyensúlyi helyzet, ami a hévforrások hozamának és hőmérsékletének viszonylagos állandóságát biztosítja. Teljesen más a helyzet, ha ezt az egyensúlyi helyzetet mesterséges vízfeltárásokkal megbontjuk, hiszen ekkor a természetes utánpótlódáson kívül a talajban tározott vizet és hőt is igény be vessz ük, gyorsabb áramlást idézünk elő és végeredményben ezzel nemcsak csökkentjük a készletet, hanem csökkentjük a talaj hőátadását is. Természetesen még sok kísérletre van szükség, hogy a Léczfalvy által közölt képletekbe behelyettesítendő értékeket a gyakorlati követelményeknek megfelelő pontossággal megismerjük. A budapesti hévforrásoknál a mesterséges vízfeltárások óta szerzett tapasztalatok már most is kézzel foghatóan igazolják a fenti elgondolást. Nem kell másra utalni, mint arra, hogy a Dagály utcai termálkarsztvíz feltárása óta a Margitsziget I. és III. sz. kutak vizének hőmérséklete az eredeti 43 C°-ról 38 C°-ra csökkent. Magának a Dagály utcai kút vizének a hőmérséklete is jelentősen csökkent. A Lukácsfürdő forrásainál az utóbbi 12 év alatt 12 C°-kal süllyedt a hőmérséklet. A hidrológiai egymásrahatás, illetve vízszint és hozamcsökkenés közismert. Horváth József igen alapos és konkrét mérésekre támaszkodó tanulmányában kimutatta, hogy a mesterséges hévízfeltárások óta a már meglevő hévizeknél megállapított hőmérsékletcsökkenés végeredményben 1962ig napi 5248 kg 6000 kalóriás szénmennyiségnek megfelelő veszteséget okozott. A kezdetben látszólag kedvező eredmények tehát az évek folyamán súlyos negatívumba csapnak át. Uj gondolatnak üdvözölhetjük, hogy a hévizekre nemcsak egészségügyi, és hidrológiai védterüleiet, hanem termikus védterületet is ki kell jelölni. Igen elgondolkoztató a Budapest térségére számított kb. 600 négyzetkilométeres érték. Ez többszöröse a Vendl Aladár által javasolt kb. 240 négyzetkilométeres és a Földmérő és Talajvizsg. Vállalat