Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)
2. szám - Juhász József: Magyarszék környékének vízföldtana
54 Hidrológiai Közlöny 1964. 2. sz. Juhász J.: Magyarszék környékének vízföldtana pedig az 0.1 fúrás néhány szilárd alkotórészének változását mutatjuk be a mélység függvényében. A 2. táblázatból látható, hogy a karsztutánpótlódás szempontjából kedvező helyre, a triász gerinc sávja fölé telepített fúrás vízminőségében a különböző mélységekben csak igen kismértékű eltérés van. A 3. táblázatból látható, hogy az oroszlói völgyben, ahol a triász gerinc leszálló szárnya van már, gyakorlatilag nincs karsztutánpótlódás, a víz minősége a mélységgel már jelentősen változik. Hasonló a helyzet az Mh.2 fúrásban is. A kettő közötti átmenetet mutatja az L.14 fúrásnak a 4. táblázatban feltüntetett vízminőségi adatsora. 4. táblázat Az L.14 sz. kút vízminőségváltozása a mélységgel TaÖAUifa 4. M3MeneHue Kauecmea eodbi e 3aeucuMocmu om ZAyöUHbi KOAOÖqa L. 14 Tabelle 4. Veránderlichkeit der Wasserbeschaffenheit mit der Tiefe im Brunner), L.14 A vízadó réteg kora Pannon Pannon Szarmata Tortonai— helvéti határ Mélység, m 135 329-345 közül 450—486 közül 1367 Na [mg/l] 76,4 27,1 1916,7 969,8 Ca [mg/l] 59,7 121,4 47,7 6,4 Mg [mg/l] 18,5 37,7 27,0 5,1 Fe [mg/l] nyom 0,2 11,0 0,4 NH 4 [mg/l] 0 0,3 — 0 Mn [mg/l] 0 0 nyom 0 Cl [mg/l] 7,1 6,9 2484,0 407,0 HC0 3 [mg/l] 403,9 562,6 1093,4 1665,8 S0 4 [mg/l] 37,6 21,8 18,0 75,0 NO s [mg/l] 13,7 30,8 0 nyom N0 2 [mg/l] erős nyom 30,8 0 0 H 2Si0 3 [mg/l] 20,8 3,9 7,8 2,6 összes só [mg/l] 637,7 812,7 5605,6 3210,1 Lúgosság [mg/l] 6,62 9,22 17,92(?) 29,90 0 2 fogy. [mg/l] 2,3 1,2 10,9 14,0 Összes kem. [nkf.] 12,63 25,68 12,89 2,07 Hőmérséklet [C°] 52 Itt igen nagy mólysógkülönbséggel vett mintákat láthatunk. A vízmintákat kutatás közben rövid idejű és kishozamú szivattyúzás után vették, ezért a rétegekben felhalmozódott víz minőségét mutatják az eredmények. Hosszabb idejű szivattyúzás után várhatóan a vízminőségek lassan a karsztvízminőség felé tolódtak volna. A táblázat adatai szerint a rosszabb áteresztőképességű rétegek vízminősége jelentősen eltérhet a karsztvíz minőségétől, amint azt a torton rétegekből vett 3. és 4. minta vízminősége is mutatja. Az L.14 fúrásban elért középső triász rétegek vizet gyakorlatilag nem adtak. Ez magyarázza azt, hogy a karsztvízutánpótlódás a rétegekben ezen a helyen oldalirányból származik s így egyrészt kisebb jelentőségű, másrészt aszerint, hogy a rétegek áteresztőképessége milyen és van-e a somogyi dombok alá belőle elszivárgási lehetőség a rétegekben tározott vízminősége — amelyet tágabb értelemben véve foszilis víznek is nevezhetünk — erősen eltér a karsztvíz minőségétől. Azt tapasztalhatjuk, hogy általában a jobb vízadóképességű — legnagyobb fajlagos hozamú — kutak vize karsztvíz jellegű leginkább. A kisebb vízadó képességű rétegekre telepített kutak vízminősége jobban eltér a karsztvíztől, de még ezeken is felismerhető a karsztvíz hozzákeveredése. A karsztvízutánpótlódás megállapítása érdekében összegyűjtöttük a kutak fúrásakor végzett vízminőség vizsgálatok eredményeit és összehasonlítottuk egy később, 1959-ben végzett vízminőség vizsgálattal. Az összehasonlítás eredményeit az 5. táblázatban rögzítettük. (Az áttekinthetőség fokozása érdekében az 1. táblázat csoportosításában adjuk a vizsgálatokat.) Egyértelműen megállapítható az, hogy a támaszkodó karsztöv fúrásaiban a vízminőségek lényegében azonosak maradtak. A víz kloridtartalma és az oxigén fogyasztása növekedett és talán a keménysége is kis mértékben. A vastartalom meghatározása bizonytalan, s a második vizsgálat előtti kisebb vízhozam is befolyásolja. A miocén rétegekbe mélyült 200 m-nél mélyebb kutak vízminősége eredetileg is. nagyon hasonlított a karsztvíz minőségre, s az az idők folyamán sem mutatott számottevő változást. Legfeljebb még jobban kezdett hasonlítani a karsztvízhez, amennyiben kloridtartalma átlag • kétszeresére növekedett, a szulfáttartalma is elérte a karsztvizeknél kapottat és a Ca/Mg arány valamit mérséklődött. A közepes, 120—200 m mélységű kutak vízminősége már határozottan a karsztvízminőség felé tolódott el. Hasonló a helyzet a 100 m-nél sekélyebb, ugyancsak a miocén rétegekbe mélyült kutaknál. Itt egyrészt a kalcium-magnézium arány és a klorid mennyiségének rendeződése, valamint a szulfáttartalom megjelenése jelenti a vízminőség változását az oxigénfogyasztás rendeződése mellett. Érdekes kísérőjelenség a sekély kutaknál még a vízhőmérséklet emelkedése, ami — tekintettel arra,, hogy 8—10 m-től a felszín alatt már szűrőcső van a kutakban — figyelemre méltó. Érdekes, hogy ugyanakkor a közepes mélységű kutaknál a vízminőség változása a karsztvíz felé hőmérséklet csökkenéssel járt. A mély rétegekből történő vízutánpótlódásra mutat a fúrások vízhőmérséklete is. A Budafa— mánfai terület kútjainak számottevő része a normális geotermikus gradienst jóval meghaladó hőfokú vizet szolgáltat, amit csak részben magyaráz a kőzetek rossz hővezetőképessége. Különösen feltűnő a helyzet a kisebb mélységű kutaknál, amelyek között vannak 11—12 C° normál hőfokú, tehát rétegvíz eredetű kútvizek is, és vannak különösen magas hőfokú vizek, mint például az. 5,5—60 m között szűrőzött M.28. sz. kút 20 C°-ú vize, a 30—146 m között szűrőzött M.29. sz. kút 20,5 C°-ú vize, a 10—146 m között vettM.31. sz. kút 17 C°-ú vize, a 22—150 m között szűrőzött M.32. sz. kút 16 C°-ú vize. A magasabb hőfokú kútvizek az 1. ábrán bemutatott triász gerinc közelében főleg annak K-i szárnyán mutatkoznak. Meg kell jegyezni, hogy az M.10. sz. kút vonalában magasra emelkedő triász gerinc már nem langyos, hanem 14—14,5 C°-ú karsztvizet tárol, így a gerinc legmagasabb vonala közelében az átadott karsztvizet hőmérséklet-alapon kimutatni alig lehet. A karsztvízutánpótlódás a miocén rétegeken kívül a gerinc közelében helyenként a pannóniai
