Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)
12. szám - Dr. Ungár Tibor: Löszfajták fizikai sajátságai
542 Hidrológiai Közlöny 1964. 12. sz. Ungár T.: Löszfajták fizikai sajátságai talajszint jellegével. A talaj képződési folyamat során a finom szemcsék a magasabb szintből leiszapolódtak. Összehasonlítva a száraztérszíni löszök és erdei löszvályogok szemcseeloszlását és plasztikus tulajdonságait, megállapítható, hogy a szemcseösszetételi különbség a plasztikus tulajdonságok nagy mérvű eltérését egymagában nem indokolja. Ezért fel kell tételeznünk, hogy az erdei löszvályogok színezőanyaga, a finom eloszlású vasoxidhidrát vegyi összetételénél fogva erősen növeli az agyagszerű sajátságokat, a vasoxidhidrát a képlékeny sajátságok kialakításában agyagásványszerű szerepet tölt be. A folyási határ és plasztikus index értékei még kisebbek a száraztérszíni löszöknél (Pi =10—• 17%, F — 31—38%) és a mezőségi lösz vályogoknál (Pi = 16—21%, F = 35—43%). Az infúziós löszök képlékenységi jelzőszámai feltűnően tág határok közt változnak (Pi = 7—20%, F = 25— 42%), amit azzal magyarázhatunk, hogy ez a löszcsoport némileg eltérő körülmények között (rét, mocsár, tó, ártér) keletkezett löszváltozatokat foglal össze. A homokos löszváltozatok csak ritkán képlékenyek. Az előbbiekhez hasonló — bár sokkal lazább —- összefüggések mutatkoznak a zsugorodási határ és lineáris zsugorodás tekintetében, míg a telítési határ értéke a löszfajtával alig mutat kapcsolatot. A plasztikus index és folyási határ alapján mintáinkat feltüntettük a Casagrande-féle diagramban (7. ábra). A különböző löszféleségek pontjai közel ugyanazon az egyenesen helyezkednek el. Ez a tény azt bizonyítja, hogy a löszös üledékek csoportjában összefoglalt — megjelenésüket és sajátságaikat tekintve eléggé eltérő üledékféleségek — valóban azonos származásúak, genetikailag összetartoznak. Az egyenestől való, bár kis mértékű eltérés az infúziós löszök és a belőlük keletkezett mezőségi löszvályogok közt fordul elő, amit ismét e csoport bizonyos mérvű keletkezés szerinti heterogén voltával magyarázhatunk. A vízalatti szétesést az irodalomból [9] ismeretes Endell-féle, úszó sűrűségmérőhöz hasonló berendezéstől eltérő eszközzel, állandó ellensúlylyal ellátott (ún. levélmérleg rendszerű) mérleg segítségével vizsgáltuk (8. ábra). A minta széteséssel kapcsolatos súlycsökkenésének időbeli vál3 30 | 20 0 Si ,1 óraztérszini /ős dei /aszvá/yog tróhomokos los fóliás lösz z a Fi a ,1 óraztérszini /ős dei /aszvá/yog tróhomokos los fóliás lösz z Á / / / / ' A 9 Si ezosegi ikes ló loszvak sz M / Y / / <>* A f ev R tt 20 30 tO 50 60 70 80 Talajminta Folyási határ, F[%] 7. ábra. Löszfajták a Casagrande-féle diagramban <t>uzypa 7. JleccoeudHbie zpynmbi no duazpaMMe Kacaepanda Fig. 7t Casagrande plot of loess soils 8. ábra. Víz alatti szétesés vizsgálata <Puzypa 8. HccAedoeanue pacnada nod eodoü Fig. 8. Studyíng disintegration under water tozása alapján felrajzoltuk a szétesési görbét. A minták viselkedését nem a szokásos módon, a 8 órás szétesési indexszel jellemezzük, minthogy mintáink teljes szétesési ideje csupán néhány perc és 2,5 óra között változott, hanem azzal az idővel, amely alatt a minta víz alatti súlya a kezdeti súly felére csökken (,,50%-os szétesési idő"), valamint a teljes széteséshez szükséges idővel (teljes szétesési idő). Az 1. táblázat szétesési adatait tekintve, csak annyi megállapítás tehető, hogy vízzel szemben legellenállóbbaknak a szikes löszök mutatkoznak, legkevésbé a homokos változatok. Az eredmények eltérése ugyanazon löszváltozaton belül is igen jelentős. Megemlítendő, hogy a vizsgálat reprodukálhatósága nem kielégítő. Egyes minták vizsgálatakor a szétesés következtében keletkezett rögök erősen összetapadtak ós a talajcsomó a minta befogadására szolgáló rostélyon hosszabb idő után is fennmaradt. A jövőben az Endell-félénél és az általunk alkalmazottnál megbízhatóbb módszer bevezetése látszik szükségesnek. A minták tömörségi sajátságait a hézagtényező, illetve hézagtérfogat és a térfogatsúly értékei jellemzik. Ahhoz, hogy a helyi viszonyoktól, pillanatnyi víztartalomtól független, összehasonlítható adatokat kapjunk, ezeket az értékeket a száraz állapotra kellett vonatkoztatni. A hézagtényező legnagyobb értékei természetesen a termőtalaj jellegű mezőségi löszvályognál mutatkoznak, rendre kisebbek a száraztérszíni, szikes, infúziós és homokos löszök, továbbá az erdei lösz vályog átlagos értékei. Feltűnő az erdei löszvályog igen kicsi, 0,5—0,6 körüli hézagtényezője, ami az említett keletkezési mód következménye. Ha az azonos előfordulási helyről származó száraztérszíni löszök és erdei löszvályogok adatait hasonlítjuk össze (2. és 7., 3. és 8., 5. és 9., 6. és 11. sz. minta), megállapítható, hogy mindenütt az erdei löszvályog a tömődöttebb. Ugyancsak jellegzetes különbség mutatkozik a száraztérszíni és infúziós löszök hézagtényezője között; az előbbieké e = 0,73—0,90, az utóbbiaké 0,59— 0,65. Ily módon ez a két, szín és szemcseeloszlás alapján alig megkülönböztethető löszféleség a hézagtényező (illetve hézagtérfogat) alapján elkülöníthető. A minták karbonát-tartalmát a híg sósavas kezelés hatására bekövetkező súlyveszteség mérése alapján állapítottuk meg. A C0 2 értékeket
