Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

12. szám - Dr. Zsuffa István: A közvetlen mérések szerepe a kisvízfolyások vízkészletének meghatározásánál

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 44. ÉVFOLYAM 12. SZÁM Budapest, 1964. december 529—576 oldal HIDROLOGIA A közvetlen mérések szerepe a kisvízfolyások vízkészletének m eghatározásánál Dr. ZSUFFA ISTVÁN* 1. Bevezetés A hazánkban szokásos meghatározás szerint felszíni vízkészleten a vízfolyások mindenkori teljes vízhozamát értjük. A vízkészletgazdálkodás alap­feltétele tehát a kérdéses vízfolyás vízhozamviszo­nyainak ismerete [3]. A vízkészlet meghatározására más módszere­ket használnak a vízraj zilag tanulmányozott és a kellően nem tanulmányozott vízfolyások alap­adatainak számításánál. A Vízgazdálkodási Tudo­mányos Kutató Intézet (VITUKI) mindkét esetre olyan módszereket dolgozott ki, amelyekkel a számítások a rendelkezésre álló adatanyag segít­ségével megnyugtató módon elvégezhetők, sőt a vízgazdálkodás szempontjából jelentősebb víz­folyások legnagyobb részére ezeket a számításokat a VITUKI el is végezte. Általában minden nagyobb vízfolyásnak legalább egy szelvényében a jellemző vízhozam-adatok rendelkezésünkre állanak. » 2. A hidrológiai hossz-szelvények megszerkesztése A nagyobb vízfolyások vízhozam viszonyainak jellemzésére és a különböző szelvények vízhozam­adatainak összevetésére vezette be Dr. Lászlóffy Woldemár a hidrológiai hossz-szelvények segítsé­gével történő adatfeldolgozást és ábrázolást [5]. A kezdetben elsősorban a számítások könnyítésére, pontosságának a fokozására és a vízfolyás hidro­lógiai jellemzésére készített hossz-szelvények je­lentősége a tervszerű vízkészletgazdálkodás ki­fejlődésével megnövekedett. A vízfolyások hossza mentén jelentkező vízhasználatok összehangolá­sához nélkülözhetetlen a hidrológiai hossz-szelvény, illetve ennek a segítségével és a vízhasználatok * Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Székes­fehérvár. vízhozamértékeivel szerkesztett vízgazdálkodási hossz-szelvény [2, lüj. A tervszerű vízkészletgaz­dálkodás tehát nem elégedhet meg a vizsgált víz­folyás egyetlen szelvényének jellemző vízhozam­adatával, hanem meg kell határoznia a vízfolyás minden vízkivételi szelvényében e jellemző érté­keket, vagyis a torkolatra mértékadó vízhozam­nak a vízfolyás mentén Való kialakulását, össze­gyülekezését is meg kell vizsgálnia. A vízfolyások egyes szelvényeinek (a torkolati szelvénynek, vagy a jellemző vízmérce szelvényé­nek) vízhozamnyilvántartását a VITUKI az or­szágos vízhozamnyilvántartó hálózat keretében végzi és a mérések eredményei alapján a VITUKI ezeknek a szelvényeknek jellemző vízhozamait időről időre felülvizsgálja. Az Országos Vízrajzi Szolgálat nem foglalkozhat azonban az egyes kisebb vízfolyások hidrológiai hossz-szelvényeinek meghatározásával. Ez egyrészt olyan munkatöbb­letet róna az Intézetre, amelyet az vállalni nem tud, másrészt pedig a kisebb vízfolyások hidroló­giai hossz-szelvényeinek szerkesztésénél olyan hely­ismeretre van szükség, amellyel csak a helyi víz­ügyi szerv, a Vízügyi Igazgatóság rendelkezik. A kisebb vízfolyások hidrológiai és vízgazdálkodási hossz-szelvényeinek elkészítése tehát jellegzetesen az illetékes Igazgatóság megfelelő szakemberének a fel­adata. A hidrológiának ez a területe tehát jellegze­tesen azok közé tartozik, amelynél a VITUKI­nál elkezdett munkát az Igazgatóságoknál kell folytatni. A VITUKI által ezen a téren végzett munka nemcsak minden továbbfejlesztésnek az alapja volt, hanem olyan tudományosan átgondolt módszereket használt, olyan széleskörű adatfel­dolgozásra támaszkodott, hogy ezeknél az adatok­nál jó ideig még jobbat nem lehet mondani. A to-

Next

/
Oldalképek
Tartalom