Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)
12. szám - Dr. Zsuffa István: A közvetlen mérések szerepe a kisvízfolyások vízkészletének meghatározásánál
HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 44. ÉVFOLYAM 12. SZÁM Budapest, 1964. december 529—576 oldal HIDROLOGIA A közvetlen mérések szerepe a kisvízfolyások vízkészletének m eghatározásánál Dr. ZSUFFA ISTVÁN* 1. Bevezetés A hazánkban szokásos meghatározás szerint felszíni vízkészleten a vízfolyások mindenkori teljes vízhozamát értjük. A vízkészletgazdálkodás alapfeltétele tehát a kérdéses vízfolyás vízhozamviszonyainak ismerete [3]. A vízkészlet meghatározására más módszereket használnak a vízraj zilag tanulmányozott és a kellően nem tanulmányozott vízfolyások alapadatainak számításánál. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) mindkét esetre olyan módszereket dolgozott ki, amelyekkel a számítások a rendelkezésre álló adatanyag segítségével megnyugtató módon elvégezhetők, sőt a vízgazdálkodás szempontjából jelentősebb vízfolyások legnagyobb részére ezeket a számításokat a VITUKI el is végezte. Általában minden nagyobb vízfolyásnak legalább egy szelvényében a jellemző vízhozam-adatok rendelkezésünkre állanak. » 2. A hidrológiai hossz-szelvények megszerkesztése A nagyobb vízfolyások vízhozam viszonyainak jellemzésére és a különböző szelvények vízhozamadatainak összevetésére vezette be Dr. Lászlóffy Woldemár a hidrológiai hossz-szelvények segítségével történő adatfeldolgozást és ábrázolást [5]. A kezdetben elsősorban a számítások könnyítésére, pontosságának a fokozására és a vízfolyás hidrológiai jellemzésére készített hossz-szelvények jelentősége a tervszerű vízkészletgazdálkodás kifejlődésével megnövekedett. A vízfolyások hossza mentén jelentkező vízhasználatok összehangolásához nélkülözhetetlen a hidrológiai hossz-szelvény, illetve ennek a segítségével és a vízhasználatok * Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár. vízhozamértékeivel szerkesztett vízgazdálkodási hossz-szelvény [2, lüj. A tervszerű vízkészletgazdálkodás tehát nem elégedhet meg a vizsgált vízfolyás egyetlen szelvényének jellemző vízhozamadatával, hanem meg kell határoznia a vízfolyás minden vízkivételi szelvényében e jellemző értékeket, vagyis a torkolatra mértékadó vízhozamnak a vízfolyás mentén Való kialakulását, összegyülekezését is meg kell vizsgálnia. A vízfolyások egyes szelvényeinek (a torkolati szelvénynek, vagy a jellemző vízmérce szelvényének) vízhozamnyilvántartását a VITUKI az országos vízhozamnyilvántartó hálózat keretében végzi és a mérések eredményei alapján a VITUKI ezeknek a szelvényeknek jellemző vízhozamait időről időre felülvizsgálja. Az Országos Vízrajzi Szolgálat nem foglalkozhat azonban az egyes kisebb vízfolyások hidrológiai hossz-szelvényeinek meghatározásával. Ez egyrészt olyan munkatöbbletet róna az Intézetre, amelyet az vállalni nem tud, másrészt pedig a kisebb vízfolyások hidrológiai hossz-szelvényeinek szerkesztésénél olyan helyismeretre van szükség, amellyel csak a helyi vízügyi szerv, a Vízügyi Igazgatóság rendelkezik. A kisebb vízfolyások hidrológiai és vízgazdálkodási hossz-szelvényeinek elkészítése tehát jellegzetesen az illetékes Igazgatóság megfelelő szakemberének a feladata. A hidrológiának ez a területe tehát jellegzetesen azok közé tartozik, amelynél a VITUKInál elkezdett munkát az Igazgatóságoknál kell folytatni. A VITUKI által ezen a téren végzett munka nemcsak minden továbbfejlesztésnek az alapja volt, hanem olyan tudományosan átgondolt módszereket használt, olyan széleskörű adatfeldolgozásra támaszkodott, hogy ezeknél az adatoknál jó ideig még jobbat nem lehet mondani. A to-