Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

11. szám - Könyvismertetés

500 Hidrológiai Közlöny 1964. 11. sz. Holló I.: A Nemzetközi Vízellátási Szövetség erORSSZÚRÖ MES2 5. ábra. A stockholmi felszíni víztisztítás folyamatábrája <Pueypa 5. CxeMa npoyecca noeepxHocmHoü oúucmtcu eodu e Cm0KZ0AbMe Fig. 5. Flow diagram of surface water treatment in Stockholm válaszfalakkal 2 vagy 3 kisebb teremre osztható) lehetővé tették, hogy a vízellátás szakmai és ad­minisztratív szolgáltatásai iránt érdeklődők kér­déseikre választ kaphassanak. IRODALOM [1] Holló István: A Nemzetközi Vízellátási Szövetség 1964. évi Stockholmi Kongresszusa. Vízgazdálkodás 1962. 3. [2] Kolin László: Az ivóvíz ózonos kezelése. Vízügyi Közlemények, 1963. 4. p. 441—468. [3] Csobok Veronika: A talaj vízdúsítás irodalma VITUKI kiadvány, 1960. [4] Hill, J. B.: Ductile irón pipe for utility service Journal AWWA, 1962. július p. 840—846. [5] Jakab Árpád: Stockholm vízművei. Magy. Mérn. és Ép. Egylet Közlönye1939. aug. 13. 31—34. OTMET O VI KOHRPECCE MEWÍIYHAPO^HORO C0103A BO^OCHAB>KEHH5I H. XOAAO Me>KflyHapoflHbiH VI KoHrpecc no rinTbeBOMy BoflocHaöwceHHio Me>KflyHapo,nHoro Coio3a BoaocHaő­JKEMM COCTOÍUÍCJI OT 15-ro no 19-ro HIOHJI 1964-ro róna B CTOKrojibMe. B OTHCTC n3JiaraioTC?i MaTepnajibi 5-H rjiaBHbix H 12-H BTopoereneHHbix TeM, aajiee N C0BpeMCH­Hbie Bonpocbi no BoaocHaöweHino Ha KOPPO3HOHHOM XlHe H y World Health Organisation. CjieayiomHfl VII KoHrpecc COCTOHTCH oceHbio 1966 roaa B BapuejiOHe. Report on Ihe Vl-th International Conference on Drinkingwater Supply By I. Holló The Vl-th International Conference on Drinking­water Supply of the International Water Supply Association was held from the 15th to 19th June in Stockholm. Material presented for the 5 main and 12 special subjects, and published before the conference is described and a review is given of contemporary problems — which affect water supply — of the Corro­sion Day and World Health Organization. The next, Vllth Congress will be organized in Autumn 1966, in Barcelona. (Folytatás 493. oldalról) a víz hiánya, illetve rossz minősége okozta. Egyes szakágak (árvédekézés, belvízvédelem, folyószabályozás, öntözés, halászat stb.) beszámolóját részletesen" 9 al­fejezet ismerteti. A vízkészletgazdálkodás alapja a vízmérlegkészítés, az évkönyv 4. fejezete tartalmazza az erre vonatkozó részletes vizsgálatokat. A Területi Vízgazdálkodási Keretterv céljára készült 13 területi egységben találjuk meg, kiemelve a 3 fő folyó: Duna, Dráva és Tisza kes­keny partsávját. A mérleg elkészítéséhez a .viszonyainknak jobban megfelelő vízhozamok összehasonlító mérlegelését vé­gezték el. Alapul az 1962. évi augusztusi 80%-os tartósságú természetes készlet hasznosítható részét határozták meg, amelyet összevetettek ugyanebben a hónapban az üzemelt összes vízhasználat egyidejű vízigényével. 1962. év augusztusában a hasznosítható felszíni vízkészlet 1202 m 3fs volt, ebből 95% a Duna rend­szerre, 15% a Tisza rendszerre jutott. A felszín alatti vízkészlet 205 m 3fs-ra becsülhető, amelyből 76,3 m 3/s a parti szűrésű, 40,7 m 3fs talaj-, 78,9 m 3/s réteg és 9,5 m 3/s karsztvízkészletre jut. A hasznosítható fel­színalatti készlet 72 %-a Duna rendszerre, 28 %-a a Tisza rendszerre esett. Ugyanezen időszakban hazánk vízhasználati igénye bányavizekkel együtt 178 m 3js, ami 44 m 3/s-mal (32%-kal) haladta meg az 1960. évi hasonló időszak értékét. Az összes vízigény 85%-át 149 m 3/s-t a felszíni vízkészletből elégítették ki. A hasznosítható vízkészlet elméleti kihasználtsága 15%, a felszíni vizeké a Duna­völgyben 4,5% (a Duna és a Dráva nélkül azonban 47%), a Tiszavölgyben 44% (Marós nélkül 60%); a felszín alatti vízkészleté hazánk egész területén 13%. Országosan mind a két vízkészlet felhasználás víz­mérlege aktív, jelentős vízfelesleggel zárult, azpnban még a vízgazdálkodási egységekre felállított mérleg sem alkalmas a készletek és igények egymásnak terü­letileg nem megfelelő eloszlása miatt jelentkező hiá­nyok kimutatására, ezenkívül nem jelentkezik a víz szennyezettségének hatása sem. Sajnálattal kell meg­állapítanunk, hogy a fáradozások és egyes kisebb ered­mények ellenére és a felszíni vízkészlet minősége áltá­lában tovább romlott. A Vízgazdálkodási Évkönyv célkitűzése, hogy a vízkészletgazdálkodás munkájáról, eredményeiről, ne­hézségeiről adjon rendszeresen tájékoztatást elsősorban a népgazdaság irányító szervei, másodsorban a helyi vízgazdálkodást irányító hatóságok részére. Nehéz feladatot vállalt, mert térben, időtjen, minőségben foly­ton változó tényezőket kell nyomon követni és átte­kinthető alakban feltárni. A kitűzött feladatot sikerült megoldani, olyannyira, hogy nemcsak' a vízgazdálko­dással foglalkozó szakember kap tájékoztatást, hanem egyéb gazdálkodási ágakkal foglalkozó szakértők, sőt. még a részlettervezéssel foglalkozó mérnök is talál a maga részére jól hasznosítható áttekintést és'adatot, amely irányt szabhat a munkájának. Az elsődleges népgazdasági cél kielégítésén túl a fejlődósben talán további értéket jelentene és nem növelné meg túlságo­san a terjedelmét az egyébként úgyis elkészült részte­rületek vízgazdálkodási adatainak közlése. Mantuano József

Next

/
Oldalképek
Tartalom