Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

10. szám - Dégen Imre: A Nemzetközi Hidrológiai Decennium és Magyarország

HIDROLOG1A1 KÖZLÖNY 44. ÉVFOLYAM 10. SZÁM. 429—480 oldal Budapest, 1964. október A Nemzetközi Hidrológiai Decennium és Magyarország D É G E N IMRE az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője, az UNESCO-Decennium Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke Mire e sorok megjelennek, az. Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO közgyűlése határoz az 19G5 januárjával kezdődő Nemzetközi Hidrológiai Decennium ügyéről. A Decennium programjának fő célja a hivatalos terv szerint — ,,a vízkészletekre és időbeli változásaikra vonatkozó kutatások elmélyítése a vizeknek az egész emberiség javát szem előtt tartó ésszerű felhasználása céljából, a hidrológiai kutatás és a hidrológiai oktatás szükségességének a köztudatba vitele a világ valamennyi országában, és megsegítésük vízkészleteik feltárása és a legnagyobb hasznot biztosító felhasználása érdekében". Nem elvont elméleti elgondolásról van tehát szó, hanem — végeredményben —- az ésszerű vízgazdálkodás tudományos alapjainak megteremtéséről az egész glóbusra kiterjedően, nemzetközi összefogással az egész emberiség jövője érdekében. A vízgazdálkodás, mint a víz és a társadalom kölcsönös kapcsolatának tervszerű szabályozására irányuló tevékenység, fő feladatának tekinti a társadalom víz iránti igénye és a természetes hidrológiai adottságok közötti eltéréseknek gazdaságilag és műszakilag optimális kiegyenlítését egy meghatározott térségen belül. Ez a térség nem szorítkozhat egyegy országra, mert a víz nem ismer politikai határokat. Mind gyakrabban terjed túl a vízgyűjtőterület határain is, hiszen a technika fejlődése mind nagyobb szabású vízátvezetéseket tesz lehetővé, és a víz fokozódó értékének megfelelően olyan megoldások is gazdaságosnak bizonyulnak, amelyekről régebben álmodni sem lehetett. És ha a rohamosan szaporodó emberiség jövőjére gondolunk, nem korlátozható egy-egy kontinensre sem, hiszen a vízkörforgás az egész glóbus légköri viszonyainak, a szárazföldek és óceánok megoszlásának függvénye lévén, a Föld folyton megújuló vízkincse az egész emberiség közös java. Magyarország örömmel üdvözli az UNESCO kezdeményezte tízéves hidrológiai programot. Hiszen természetföldrajzi helyzete és saját gyakorlati tapasztalatai egyaránt bizonyítják, hogy vízgazdálkodást csak a vízraj zilag összefüggő területek egészére kiterjesztve, a természeti jelenségek és a társadalmi fejlődés együttes figyelembevételével lehet eredményesen folytatni. A közös vízgyűjtőterületen levő országokkal összhangban végzett hidrológiai kutatás tehát egyik alapvető feltétele a vízgazdálkodás fejlődésének, a vízkészletek optimális hasznosításának a társadalom érdekében. Ezért pártfogoljuk mi, magyarok, a vízgyűjtőterületek egészére, a természet-földrajzi és gazdasági régiókra, sőt az egész glóbusra kiterjedő összefogást a hidrológiai kutatómunkában. A Kárpát-medence legmélyén fekvő országunk a vizek ellen és a vízért egyaránt folytatott évszázados küzdelméből következik, hogy Magyarországon a hidrológia tudományának nagy a múltja. A magyar vízrajzi szolgálat a világ legrégibb ilynemű szervezeteinek egyike, jövőre, a Decennium kezdő évében, működésének 80. évébe lép. A vízimérnököket, geológusokat, vízkémikusokat, limnológusokat, balneológusokat, hidrometeorológusokat közös tudományos munkára összefogó Magyar Hidrológiai Társaság csaknem félszázados múltra tekint vissza. E két körülménynek nagy része van a magyar hidrológusok élénk tudományos tevékenységében, amelynek eredményei különösen a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség kongresszusai révén, ma már világviszonylatban is mind ismertebbé válnak. A magyar hidrológiai tudomány fejlettsége nemcsak lehetővé teszi, hogy sokoldalú munkássággal kapcsolódjunk be a nagy nemzetközi program végrehajtásába, hanem kötelez is. A magyar hidrológusok mélyen átérzik az ügy jelentőségét, és igyekeznek minél nagyobb mértékben hozzájárulni az egész emberiség javát szolgáló nemes kezdeményezés sikeréhez.