Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

9. szám - Somogyi Miklós–Lenkey Tibor: Az 1963. szeptemberi gyömrői rendkívüli felhőszakadás

400 Hidrológiai Közlöny 1964. 9. sz. Somogyi M.—Lenkey T.: A gyömrői felhőszakadás Utotjoró Oldal vízmosás horda/'ékfogó rözsefonatos gótja tsz. bukó isz bukó 7. ábra. A bélamajori hordalékfogó gát 0uaypa 7. llanocoydepjKueawiifan daMŐa y BejiaMaüop Fig. 7. The bed-load retention ntructure at Bélamajor J ELMAGYARAZAT: -rrrrrrr Szakadóportos V/Zmosós Rözsefonatos hordalékfogó, ko megtámasztással oá tud var széle •ISI Árok szelvényezése GOtudvar Belamajori hordalékfogó gót Surranta 3.sz.bukó isz. bukó nem meghágás okozta. Helyszíni szemléink alapján a szakadás lefolyását az alábbiak szerint rekonstruáljukfS. ábra). A vízmosással párhuzamosan annak bal oldalán mintegy 50 m-re berágódott út húzódik. Ez az út a lezúduló vízmennyiségeket elvezetni nem tudta, így az az út és a vízmosás közötti vízválasztót meghágva a vízmosásba is átcsapott. A hordalékfogó gáton út vezetett keresztül, amely a gátra történő rávezetésnél berágódott a vízmosás oldalába. Ily módon a berágódott útból átcsapott víz ezen az úton a gátkoronára folyt, majd természetes esésénél fogva (a gátkorona a völgy esésének irányában dőlt) a gát mentettoldali rézsűjének bal. oldalán ömlött le. A lezúduló víz a mentettoldali rézsüt megbontotta, majd a műtárgy és a jobb part közti szakaszon a töltéstestet annyira elvékonyította, hogy az a víznyomásnak ellenállni nem tudott és így átszakadt. Érdekességként megemlítjük, hogy a gáttestben a korona alatt cca. 1,5 m magasságban kb. 10 cm vastag humuszréteg került beépítésre. A humuszréteg jelen esetben ellenállóbbnak bizonyult a többi töltésanyagnál és ezért az oldalirányból lefolyó víz első lépésben megbontani nem tudta. Természetesen miután a hátulról elvékonyított töltés a műtárgy jobb oldala fölött átszakadt az itt lezúduló nagyobb vízmennyiségnek a humuszréteg megbontása sem jelentett komoly akadályt, így rövid idő alatt bekövetkezett a teljes szakadás egészen a műtárgy alsó szintjéig. Becslésünk szerint a szakadás a délelőtti felhőszakadás alkalmával annak elején 15—30 perc alatt következhetett be. » Fenti feltételezéseinket bizonyítja, hogy a gátkoronán a helyszíni szemlék során átbukásnak nyomát nem találtuk és a gátudvar tüzetes megvizsgálása után megállapítottuk, hogy a maximális vízszint a gátkorona alatt kb. 1 m-rel helyezkedett el. Átázásból vagy féreglyukból kifolyólag bekövetkező szakadást azért nem tételeztünk fel, mert az ilyen rövid idő alatt nem következhetett be. Az esőzés első szakaszában történő szakadást bizonyítja még az is, hogy a tározótér fenekén nagyobbfokú erodálási nyomok láthatók, tehát a szakadás bekövetkezte után a vízmosásból még hosszabb időn keresztül érkezett víz. A csapadéksújtotta környező területeken valamennyi vízépítési műtárgynál vagy teljesen tönkrementek, vagy erősen megrongálódtak az utófenekek. E műtárgynál azonban az utófenék ép maradt, így tehát feltételezhetően rövid ideig folyt át víz a csövön. A fenékáteresz folytatásában levő árkon csak igen kis erodálási nyomok láthatók, a fő eróziók a szakadás folytatásában levő úton vannak. A szintén Maglód község határában levő Bélamajori-gát, noha hozzá a méretezéshez alapul szolgáló vízmennyiség hatszorosa érkezett, nem szakadt át, csupán az átbukó víz rongálta meg. Ez elsősorban a jó építéstechnológiának és gyepesítésnek köszönhető. Ez a gát mintegy 8000 m

3 hordalékot tartott vissza (7. ábra). A Pécel község belsőségében levő hordalékfogó gátak szinte teljesen épségben maradtak. A Csúnyaárok gátrendszere azonban hordalékkal teljesen megtelt, így feladatát a továbbiakban nem tudja betölteni. A legnagyobb károk a Sápi patak, az AlsóTápió ós a Rákos patak völgyében keletkeztek. A Sápi patak esett a csapadékgóchoz legközelebb.