Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)
8. szám - Csanády Mihály: Kis mennyiségű fenol meghatározása vízben
372 Hidrológiai Közlöny 1964. 8. sz. Csanády M.: Fenol meghatározása ezért a régi szabvány-módszereket egyre inkább háttérbe szorítja. Az Egészségügyi Világszervezet már 1958-ban ezt javasolta nemzetközi szabványmódszernek [2], Hazánkban is sürgős az ellenőrző laboratóriumokban olyan fenolmeghatározási módszer bevezetése, amely a néhány /xg/l-es koncentrációknál is megbízható. A fentiek szerint a 4-aminoantipirines eljárás bevezetése javasolható. A KGSTszabványok kidolgozása során a p-nitranilines eljárást fogadták el: a 4-aminoantipirines módszer csak mint második alternatíva szerepel. Véleményünk szerint viszont ivóvíz és vízellátás céljára szolgáló felszíni vizek vizsgálatára a jövőben feltétlenül a 4-aminoantipirines eljárást kell bevezetni, mivel a régi, js-nitranilines módszer a néhány jttg/l-es koncentrációk esetében nem használható. Az eljárás bevezetése sürgős, mivel több lényeges probléma megközelítéséhez (pl. pécsi ivóvíz, szigetszentmiklósi vízműkutak időnkénti fenoltartalma) nélkülözhetetlen a kis fenoltartalom megbízható ismerete. A 4-aminoantipirines módszer gyors bevezetésének akadálya a kémszer nehéz beszerezhetősége [15, 16]. A módszer olyan változatának az ismertetése látszik célszerűnek, amelyhez a kémszer beszerezhető, amely tehát gyorsan bevezethető a gyakorlatba. Piramidonos kolorimetriás módszer A 4-aminoantipirin climetilszármazéka, a piramidon (amidozophen) is használható a fenol meghatározására. Az eredeti eljáráshoz képest a pH érték csökkentése szükséges, az oxidálószer (K 3 [Fe(CN) 6]) töménységét viszont jelentősen növelni kell. Szovjet szerzők extrahálásra kloroformizoamilalkohol elegyet javasolnak [15]. Vizsgálataink szerint a piramidonos módszer kis fenoltartalom esetén egyenértékű a 4-aminoantipirines eljárással. Az oldószerelegy alkalmazása azonban gondot jelentett, mivel sokkal nagyobb az emulzióképződésre való hajlama, ezért visszatértünk a tiszta kloroform használatára. A térfogat-arány növelésével, ill. a javasolt többszöri extrakció [2] elhagyásával a módszer érzékenysége növelhető. (A tökéletlen kirázásból adódó hiba gyakorlatilag kiesik, mert az összehasonlító görbe felvételekor is ugyanakkora a hiba.) A nagy ferricianid-koncentráció miatt a vizes oldatban történő fotometrálásról le kell mondani, 0,1 mg/l-nél nagyobb fenoltartalom esetén is extrahálni kell a színes reakcióterméket. Ezt a hátrányt azonban részben kiegyenlíti az az előny, hogy mindig kloroformos oldatban mérve ugyanaz az összhasonlító görbe használható, kisebb küvettahossz ill. hígítás alkalmazásával nagy fenoltartalom is mérhető. A javasolt módszer leírása Szükséges vegyszerek 1. Alkoholos piramidon oldat: 7 g pír amidont alkohollal 100 ml-re oldunk. (Poralakú, tablettázóanyag-mentes készítmény használandó. Az oldat kb. 1 hónapig használható.) 2. Káliumferricianid: 150 g K 3[Fe(CN) 6] deszt. vízzel 500 ml-re oldva (1 hónapig használható). 3. Puffer pH = 8,3. 50 g NH 4Cl-ot 900 ml deszt. vízben oldunk, hozzáadunk 4,0 ml tömény ammóniumhidroxidot és feltöltjük 1 l-re. 4. Kloroform (legalább puriss. minőségű). 5. Rézszulfát oldat: 100 g CuS0 4 -5H 20 1 l-re oldva. 6. Foszforsav, tömény. 7. Fenol alapoldatok: a) 1,00 g kristályos fenol 1 l-re oldva. Pontos titerét Koppeschaar-módszerrel (brómozás, jodometriás visszaméréssel) határozzuk meg. 1 ml = 1 mg fenol. b) Az előbbi oldat kb. 1000-szeresre hígítva úgy, hogy 1 1 pontosan 1 mg fenolt tartalmazzon. 1 ml = 1 jug fenol. (Ez utóbbi oldat mindig frissen készítendő.) A minta előkészítése A vizsgálatot a mintavétel után 4 órán belül el kell végezni, vagy a vízmintát 1 g/l mennyiségű rézszulfáttal konzerválni kell. A vizsgálandó vízből 500 ml-t egy literes desztilláló lombikba mérünk. Ha előzőleg nem volt rézszulfáttal konzerválva, hozzáaadunk 5 ml 10%-os rézszulfát oldatot és 0,5 ml cc. foszforsavat (ill. a szokástól eltérő lúgosságú felszíni vagy ivóvíz esetén annyit, hogy a pH érték 4 körül legyen), majd megkezdjük a desztillálást. Később óvatosan melegítve a lombikot, összesen 450 ml-t desztillálunk le, áttöltjük 1 l-es rázótölcsérbe, utánmosva kiegészítjük kb. 500 ml-re Eljárás A desztillált 500 ml-es mintához hozzáadunk 15 ml puffert, 1,0 ml piramidon és 10 ml káliumferricianid oldatot, mindegyik vegyszer hozzáadása után enyhe rázással megkeverve a tölcsér tartalmát. Fél óra állás után hozzáadunk 13,0 ml kloroformot (célszerű bürettából kis pohárba engedve adagolni), és 2 percig erőteljesen rázzuk. A kloroformos kivonatot kis üvegdugós Erlenmeyer-lombikba engedjük le, majd kis tölcsér csúcsába helyezett vattapamaton keresztül Pulfrich-fotométer 2 cm-es küvettájába szűrjük, és a színt S47-es szűrőt használva mérjük. Az összehasonlító oldat tiszta kloroform. (Túl erős szín esetén rövidebb küvetta használandó, esetleg a kloroformos oldat hígítása is szükséges.) Az összehasonlító görbe felvétele ugyanígy történik, 500 ml desztillált vízbe 2, 5, 10 és 20 fig fenolt (ill. ennyi ml 7/6 jelzésű oldatot) bemérve. Minden alkalommal vakpróba is készítendő 500 ml desztillált vízből. A vakpróbából nyert kloroformos kivonat extinkciója 0,07—0,08, amely érték a mért extinkció-értékek mindegyikéből levonandó. A vezetéki víz fenol-szennyezettségének gyanúja vagy lehetősége esetén az oldatok készítéséhez, ill. a vakpróbához vagy az esetleges hígításokhoz káliumpermanganátról desztillált vizet kell használni.