Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

1. szám - Dr. Karádi Gábor: A Győr-nádorvárosi főgyűjtőcsatorna építése

36 Hidrológiai Közlöny 1964. 1. sz. Karádi G.: A Győr-nádorvárosi főgyűjtőcsatorna hézag, mert az könnyen sz várgás forrása lehet. Megemlítjük, hogy a fenékbeton fokozott vízzáróságának biztosítása érdekében a győri főgyűjtőcsatorna építésénél az aljzatbeton rétegre kettős vízzáró vakolatot helyeztünk, ami gyakorlatilag teljes biztonságot nyújt. Mindezideig nem szóltunk a csatorna-szekrények összekapcsolásáról. Első pillanatra ez nehézkesnek tűnik, valójában azonban semmiféle nehézséget sem jelent. Az összekapcsolás a 3. ábrán látható módon történik. 2,6 m hosszú vasbeton pallót süllyesztenek le a szekrények közti hézag mögé (alúl a talajt kitermelik), majd elhelyezik az összekötő vasalást és bebetonozzák a hézagot. Így a különálló szekrényeket monolit rendszerré képezik ki. Az olvasóban bizonyára felmerül az a gondolat, hogy süllyesztés közben egymáshoz képest nem mozdulnák-e el a szekrények, hiszen közismerten a szokványos szekrények vagy kutak süllyesztésénél jelentős eltérések tapasztalhatók. Ez általában így van. Az alkalmazott szokatlanul hosszú szekrények (a szélesség és hosszúság aránya: 1 : 6, az eddig alkalmazott 1 : 2 maximális relatív hosszúságú szekrényekkel szemben) és maga a süllyesztési technológia révén azonban sikerült elérni azt, hogy eltérés gyakorlatilag egyáltalán nem következett be, pontosabban a szekrények beállítási és bebetonozási pontossága határozta meg az eltérés nagyságát, amely 3 cm volt. Felvethető még az a kérdés, hogy a hagyományos megoldással szemben milyen előnyöket jelent az új módszer. Az új módszer legfontosabb előnye az építés meggyorsításának lehetősége. Ez azáltal érhető el, hogy a) a dúcolás teljesen elmarad ; b) a betonozási munka legnagyobb része a talajvízszint felett, száraz munkagödörben történik ; c) a dúcolás nem zavarja a munkát ; d) csak sík felületek zsaluzására kerül sor. Igen nagy előnye az alkalmazott eljárásnak továbbá, hogy a talajvízszinsüllyeszléssel egyszerre felfogott szakasz hossza jelentősen lerövidíthető, mivel az építési munka számottevő része a talajvízszint felett történik. Azonos előrehaladási sebességet tételezve fel a hagyományos és az új módszerrel végzett csatornaépítésnél, az egy talajvízszinsüllyesztő gépházzal befogandó szakaszhossz minimálisan 30%-kal csökken, ami a kiemelendő vízmennyiség ugyanilyen csökkenését eredményezi. A szükségessé váló munkák korlátozódásával párhuzamosan természetesen csökken a munkaerőszükséglet is, ez pedig a termelékenység növekedéséhez vezet. A győri csatornaépítésnél szerzett tapasztalatok szerint a hagyományos módszerhez képest csaknem 30%-os munkaerő megtakarítás érhető el. A fentiekkel szoros kapcsolatban áll a talajvízszinsüllyesztő berendezés üzemóraszükségletének igen jelentős csökkenése, ami egyszersmind az elérhető megtakarítást is jelenti. A felsorolt előnyökkel szemben a javasolt módszer egyetlen hiányossága az, hogy a szerkezet kialakításához több vasbetonra van szükség, mégpedig a győri munkánál 8%-os volt a beton- és 20%-os a betonacél többlet. Ezt az anyagtöbbletet azonban bőven fedezi az a megtakarítás, ami a dúcanyagnál (fa és vasanyag), valamint az elektromos energiánál érhető el, tehát végeredményben nem kerül sor nagyobb anyagfelhasználásra (forintösszegben kifejezve). A fentiekből nyilvánvalóan kitűnik, hogy az új csatornaépítési módszer nemcsak a kivitelezési idő lerövidítését eredményezi, jobb minőséget biztosít, hanem egyszersmind igen jelentős megtakarítást eredményez a hagyományos csatornaépítési módszerhez képest. Végül nem hallgathatjuk cl azt, hogy a szekrényes csatornaépítési módszer alkalmazásának korlátai vannak. Elsősorban a csatorna méretei befolyásolják az ismertetett eljárás alkalmazhatóságát, mivel csak akkor kerülhet sor erre, ha az építendő csatorna méretei elég nagyok a szekrényben végzendő munkák akadálytalan végrehajtása szempontjából. Befolyásolja továbbá a javasolt módszer alkalmazhatóságát a csatorna mélysége és a talajvízszin helyzete is. Nem jelentkezik nehézség abban az esetben, ha a talajvíz szintje a szekrények födémszintje felett legfeljebb 1 m magasságban található. Ha ennél magasabban van, a szekrények süllyesztésének indítása már viszonylag magasról történik, ezért a föld bejutásának megakadályozására pátrialcmezeket kell a süllyesztéssel párhuzamosan előrehajtani attól kezdve, amint a szekrény födémje a süllyesztés megindításának szintjét eléri. Nem javasolható az ismertetett módszer alkalmazása száraz munkagödör esetében sem, mert ekkor a hagyományos építési mód minden bizonnyal gazdaságosabb. Összefoglalva a mondottakat mégegyszer rá kívánunk mutatni arra, hogy a szekrényes csatornaépítési módszer számos esetben gazdaságos és műszakilag könnyű kivitelezést tesz lehetővé. Az ismertetett szerkezeti elrendezés -— a szekrények hossza, magassága, általában a kialakítása — az adott körülményektől függően módosítható, sőt az újabb tapasztalatok birtokában a technológia fejlesztésének is számos lehetősége kínálkozik. CTPOMTEJlbCTBO KAHAJ1A CTOMHblX BO^ B ^bEP-HAflOPBAPOIIl J]-p. r. Kapadu KaHfl. TexH. HayK IIpn cTpoiiTejibCTBe rjiaBHoro KOJiJieKTopa c BHyTpenniiM pa3.wepoM 2,70 M B Jlbep-Ha,nopBapom npnMeHHJiacb HOBaíi Texnojioriiíi. CVUIHOCTB HOBoro MCTOAa COCTOIIT B TOM, HTO SOKOBbie CTCHKH KAHAJIA K3K >KCCTK0 COCflHHCHHaH KeCCOHHaj] KOHCTpyKlíHfl — (jíblJin nocTpoenw Ha^ ypoBHCM rpyHTOBbix BO« h nocjie 3Toro OHM norpy>Kajincb npoeKTHoíí OTMCTKH, 3areM CTPOHJincb AHO H noKpbiTHc Kanajia. XOJI CTponTejibCTBa xopoujo BIIAHO Ha (J)OTO l/a—f, KOTOpbie ii3o6pa>i<aioT OTaejibHbie cTaflHH np0H3B0«CTBeHHbix paGoT. Ejiaroflapn HOBOÜ Texnojioruii HC HY>KHO ripnivieHíiTb Kpennewie TpaHmeií, yBejimuiBaeTCfl cicopocTb npoxowflCHiiH no cpaBHeHino c Tpa«imHOHHbiM MeTOflOM npeanojiaraji OAHHaKOBbie ycjioBHji, sajiee BecbMa SHaiHTejibHO YMEHBIUAETCH MIICJIO NACOB no NPON3BOFLCTBY NOHIWEHHFL ypoBHíi rpyHTOBbix BO^. Cjie«OBaTejibHO MO>KHO coi<pa-