Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)
7. szám - Horváth Imre–Gulyás Pál: A hazai detergensek biológiai lebonthatóságának és toxikus hatásának vizsgálata
314 Hidrológiai Közlöny 1964. 7. sz. Horváth I.—Gulyás P.: A hazai detergensek vizsgálata a) Zsíralkoholszulfonát hatása A kísérlet során kapott fontosabb adatokat a 2a—c ábrák tartalmazzák. A befolyó nyers szennyvíz mosószertartalma 0—5 mg/l határok között változott. A pH általában 7,1—7,5 határok között ingadozott, ami az utóülepítő után enyhén csökkent a semleges határ felé. A nyers szennyvíz oxigénfogyasztása és a BOI 5 a szokásos városi szennyvíz jelleget mutatja. A mosószert a levegőztetőmedencébe folyamatosan adagoltuk, a kísérlet során 1—75 mg/l határok között. A kísérlet kezdetén 1—1 mg/l-lel emeltük a koncentrációt, majd az adagolás intenzitását fokoztuk. Ez az iszap-, ill. a mikroorganizmusok szoktatása érdekében indokolt. A befolyó szennyvíz 0—5 mg/l mennyiségű mosószert tartalmaz, az előülepítés után átlagosan 0—10 %-kal csökkent. E mosószer az előülepítőben kivált lebegőanyaggal együtt távozott a rendszerből a felületaktivitás, ill. az adszorbció eredményeképpen. A levegőztetőmedence után nagyméretű mosószercsökkenés tapasztalható, ami a biológiai lebontás eredménye. Végül az utóülepítőben további — de csekély — mosószercsökkenés tapasztalható. A rendszerben végbemenő mosószerlebontás, ill. az azt jellemző hatásfok nagyon kedvezőnek mondható. 90—95%-os hatásfok is elérhető. Ez teljesen egyértelmű az irodalmi adatokkal, miszerint a zsíralkoholszulfonát biológiailag jól lebontható. Az elfolyó vízben legfeljebb 3—5 mg/l mosószer marad. Meg kell azonban állapítani azt, hogy a mosószerterhelés növekedésekor az oxigénfogyasztásban, ill. BOI 5-ben értelmezett hatásfok csökken. Érdekes, hogy a levegőztetőmedeneében mért oldott oxigéntartalom fogyása magas mosószertartalom mellett intenzívebb, amit valószínűleg az oxidáció reakciósebességének növekedése eredményez. (A betáplált oxigén állandó értékű volt.) Természetesen ebben szerepe volt az iszapkoncentráció némi emelkedésének is. Megjegyezzük még, hogy a kísérlet során néha a gépi berendezés meghibásodott (pl. kompresszor) és áramszünet is bekövetkezett. Ezek miatt a kísérleti adatsorban néhány megszakítás van. b) Szulfaril 40 hatása A befolyó nyers szennyvíz adatai és a kísérlet során mért változók adatai a 3a—c ábrákon láthatók. A levegőztetőmedeneében a tartózkodási idő 2,5 óra volt, 100%-os recirkulációval. Megjegyezzük, hogy a feltüntetett adatsor idő szempontjából két részre oszlik. Ennek az oka az volt, hogy a lógbefúvó kompresszor meghibásodott és ez üzemszünetet okozott. Így új iszapot kellett bedolgozni fokozatos detergensterhelés mellett. A detergenstartalom változására vonatkozólag a következő megállapítások tehetők. Az előülepítőben néhány százalékban csökken a városi szennyvíz mosószer tartalma. A mosószert a levegőztetőmedencébe adagoltuk 0—25 mg/l koncentráció-határok között. A mosószer lebontási hatásfoka viszonylag magasfokú, átlagban 75%-osnak vehető. Ugyanakkor azonban az oxigénfogyasztásban és a BOI 5ben értelmezett hatásfokok alacsony értékűek; 65,0%, ill. 80,0% körül ingadoznak. Ez feltétlenül a mosószer jelenlétének a következménye. Tehát igaz ugyan, hogy a detergenscsökkenés lényeges, azonban az összes szervesanyag csökkenése (amit c, n 100 90 1 W I ^ 60 50 iO 30 70 10 , \ 0, fogyasztás n B0J s n Oetergens 7 dö [nap] 17 18 19 20 21 22 23 24 25 20 71 22 23 24 25 26 ' ff 13 19 20 2122 23 24 25 20 21 22 23 24 25 25 17 18 19 20 21 22 23 24 25 10 71 22 23 2i 25 26 1953.1 I963.XI. 19631 1963.XI. 1963. X 1963X1. y 3a—c ábra. A légbefúvásos kismintában végzett detergenslebontási kísérlet Szulfaril 40 adagolással a) Az oxigénfogyasztás BOI 5 és a detergenskoncentráció változása az idő függvényében, b) Az egyes mintavételi helyeken észlelt detergenskoncentráció változása az idő függvényében, c) A lebontási hatásfok változása (rj) az idő függvényében Ouaypa 3a—c. HccjteűoeaHue pa3Ji0xcuM0cmu demepzenma na eo3dyuiHoü Modenu npu nodate cyAb<f>apujia 40 a) M3MeHeHHe noTpe6.neHHíi KHCJiopona BOI 5 H KOHueiiTpanmi neTepreHTa B 33BHCHMOCTH OT BpeiweHH. b) H3MeHeHne i<onncnTpaunn aeTeprenTa B OTneJibHbix MecTax B3HTHA npo5 B 3<JBMCHMOCTH OT BpeMeHw. c) M3iweHeHHe 3([xt>eKTa (n) pa3Jio>«eHHH B 3ABHCN MOCTH OT BpemeHH Figs. 3a—c. Detergent treatment expei imént per förmed in aii'-injection scale model with the addition of sulpharil 40 a) Changes in oxygen concentration BOI s and detergent concentration with time b) Changes in detergent concentration with time at various sampling points ej Changes in treatment efficiency (1)) with time
