Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)
7. szám - Babos Zoltán: Az 1958. évi mátrai szélsőséges csapadék és nagyvízhozamai
Babos Z.: Az 1958. évi szélsőséges mátrai csapadék Hidrológiai Közlöny 1964. 7. sz. 305 tl <Í5 & Ü I [cm] [cm] [cm] óOO-tJOD] ISO400300 200100 300 200 VI7GVÚJ1ÖTERÜLETEK Torna -verpelét 574 km 1 Tornáca -Tarnazsadóny 159 km 2 Bene - Nagy/üget) 141Am 2 Gyöngyös patak -Gyöngyös 53 km 2 [nap, óra] Torna-verpelét £2X3sass^,. Bene-Nagyfügéd / VI. 20. VI. 21 verpetet t"t3ora VI. 22. VI.23. VI. 24. 4,461-192 óra t*S3oro larnamdanyy Nagyfüged i t-36óro j. Gyöngyös j. t-53 ór a j 4,431 '235 óra UTMgora 4 3,991* 211 ara 4 3. ábra. Az 1958. VI. 11—13 -i nagycsapadék okozta árhullámok a Mátra déli oldalán (Pueypa 3. IlaeodKU e 1t—l3 VI. 1958 z. e wytcHOÜ lacmu aopbi Mampa ecMÖcmeue eunadeHun öoAbuiux ocadKoe Abb. 3. Hochwasserwellen infolge des Orossregens vom 11.—13. 6. 1958 an den Südhángen des Mátra-Gebirges A megállapított fenti nagy vízhozamoknak gyakoriságuk szempontjából való besorolása tekintetében a Tarna folyó verpeléti 1958. VI. 13-i nagyvízhozama véleményem szerint 4—5% valószínűségű. Ezt alátámasztj 9J CLZ körülmény, hogy a Tarnának csak a parádi-ágával kapcsolatos részvízgyűjtője feküdt a rendkívüli esőzés halmozódott 100—300 mm csapadékú esőterületén, tehát egész vízgyűjtőjének mindössze kereken 30%-a volt erősen megterhelve. Ezzel szemben a vizsgált dél-mátrai mellékvizek egész vízgyűjtőjére kiterjedt a számított, eddig észlelt legnagyobb vízhozamokat kiváltó, rendkívüli nagycsapadék. A nagyfüged—tarnazsadányi nagy vízhozam eredményekhez olyan szélsőséges nagycsapadék halmozódás tartozik, melyhez közel hasonló sem fordult még elő hazánkban a rendszeres meteorológiai észlelések megkezdése óta eltelt 90 év alatt. Erre tekintettel, jó közelítéssel ezek a nagyvízhozamok 1% valószínűségűeknek tekinthetők. Figyelemmel arra, hogy a vízgyűjtőterület kiterjedésének csökkenésével a Mátrában is növekedő jellegű a B nagyvízi tényező, a gyöngyösi és visontai eredmények közelítőleg ugyancsak 1% valószínűségű tényezőknek, illetve nagyvízhozamoknak becsülhetők. A felsorolt adatok alapján az 1% valószínűségű B nagy vízi tényező nagysága a Mátra hegység Gyöngyös—Kisnána közötti déli oldalának legmagasabb fekvésű övezetében 10 km 2 kiterjedésű vízgyűjtőnél 9,0, egy km 2 nagyságú vízgyűjtőnél pedig 12,0 körül valószínűsíthető. Az 1958. VI. 11—13-i szélsőséges nagycsapadékból származóan a Bükk és Mátra kisvízfolyásain levonult eddig észlelt legnagyobb vízhozamok vizsgáláta felhívja a figyelmet arra, hogy mindkét hegység déli oldalán és előterében esetleg telepítendő szén külfejtések vízrendezési terveinek elkészítésekor a mértékadó nagyvízhozamok megállapításánál, éppen az érintett vízgyűjtőterületek kis kiterjedésére tekintettel, kívánatos a tárgyalt 1958. évi rendkívüli esőzés alkalmával tapasztaltakat is figyelembe venni. IRODALOM Babos Zoltán : A Felső-Szinva vízgyűjtőjének vízrajza. Hidrológiai Közlöny, 1960/4. Bánky Gyula : A kisnánai eróziómérő állomás három évi munkásságának eredményei. Erdészeti kutatások 1959/3. Németh Tivadar : Az 1958. VI. 10. és 13. között lehullott