Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

7. szám - Babos Zoltán: Az 1958. évi mátrai szélsőséges csapadék és nagyvízhozamai

302 Hidrológiai Közlöny 1964. 7. sz. Babos Z.: Az 1958. évi szélsőséges mátrai csapadék {.wesa. iTornoietés.? 'Motranovok vfétervasöra 1 H/sterenye MvetWelt{_^J>%/\s­Jochm Pásztó 'Psmar Kisnána Verpelét MátrafúreO Visonta Kapotna Kompolt '.orm Tornozsoűóny Torna mérő 1. ábra. Az 1958. VI. 11-13-i mátrai nagycsapadék esővonalai <J>uzypa 1. JIUHUU dootcdn őoAbtuux ocadKoe e zope Mampa e 11—13 VI. 1958 z. Abb. 1. Isohiáten des Grossregens von 11.—13. 6. 1958 im Mátra-Gebirge lám csúcsértékeként a Zagyva pásztói vízmércéjén csak 46%-os, az apci vízmércénél 45,7%-os, a Gyöngyös patak gyöngyösi vízmércéjén pedig mindössze 36%-os vízállás jelentkezett. A Zagyva csak a Tarna betorkolása alatt érezte meg erőseb­ben a levonuló mátrai nagy vizeket: a jászteleki vízmércénél a folyó árhulláma 78%-os vízállással tetőzött. Eszerint ezeknek a vízfolyásoknak a vizsgálatától eltekinthetünk. A Tarna és a Mátra déli oldaláról lefutó jelentékenyebb mellékvizeinek a tárgybeli nagy­csapadékkal kapcsolatos vizsgálatát a nagyon hézagos adatok miatt kívánatos kiszélesíteni és az eredmények mérlegeléséhez korábbi szélsőséges esőzések folyamán észlelt adatokat is bevonni. Különösen a kisnánai erdészeti kísérleti állomás feljegyzései, valamint a Bene és Tarnóca patakok mentén gyűjthető múltbeli nagy víz nyomok nyúj­tanak segítséget, mert az utóbbiak vízjárását rögzítő nagyfügedi és tarnazsadányi állami víz­mércék csak 1954 óta működnek. A helybeliek emlékezete alapján eléggé egy­értelműen főleg Abasáron és Visontán rögzíthetők múltbeli szélsőséges árhullámok, melyek az 1913. VIII. 20-i és 1940. VII. 17-i kivételes nagycsapa­dékhoz fűződnek. Előbbi folyamán Gyöngyösön 12—16 óra között 57 mm, Kápolnán pedig 49 mm csapadékot mértek, a hegység főgerinc vonulata körüli valószínűen jelentékenyen nagyobb eső­mennyiségről azonban feljegyzés nincs, mert akkor ezen a fontos vízgyűjtőrészen észlelő állomás még nem működött. Az 1940. VII. 17-i felhőszakadás góc­pontja a Galyatető volt, 103 mm egynapi csapadék­kal. Sajnos időközbeni átépítések, mederbeli és környezet változások miatt az akkori vízemésztő szelvény kellő megbízhatósággal már nem álla­pítható meg, ezért az egyébként jól használható árvíznyomok számítások céljára alkalmatlanokká váltak. Egyedül a Bene patak visontai közúti hídjának szelvényében rögzíthető múltbeli nagy­víznyom hasznosítható. Itt az emlékezet szerint eddig előfordult legnagyobb vízállás az említett 1940. évi felhőszakadáskor jelentkezett és az ár­hullám számítás szerint 36,4 m 3/s nagyvízhozammal tetőzött. Ez a kapcsolatos 26,9 km 2 vízgyűjtő­területre vetítve 1,353 m 3/s km 2 fajlagos nagyvíz­hozamot és B = 7,02 nagyvízi tényezőt jelent. Jól használható nagyvízi adatok lennének levezethetők a Gyöngyös patak gyöngyösi víz­mércéjének az adatsorozatából, ha az észlelő

Next

/
Oldalképek
Tartalom