Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)
7. szám - Domokos Miklós: A vízgazdálkodási mérleg néhány időszerű elvi és módszertani kérdése
316 Hidrológiai Közlöny 1964. 7. sz. Domokos M.: A vízgazdálkodási mérleg néhány kérdése A definíció nem egyértelműen határozza meg a K r (t) függvényt, de utasítást ad a reprezentatív vízkészlet-idősor meghatározott tartósságú ordinátáinak az összetevő konkrét idősorok adataiból való meghatározására. Látni fogjuk, hogy ez módszerünk alkalmazásához elegendő. Ha a vízmérleget a KW vízkészletből kiindulva szerkesztjük, igen fontos mutatószámok pl. az egyes vízkészlet-idősorok d tartósságú értékeinek a reprezentatív idősor ugyanilyen tartósságú értékétől való eltérését jellemző és továbbá A K(d) _ (d) Kw max — i max -"-r A K-(d) _ (d) „(d) Z JÍM min — i min ^-r V (.d) i = 1 a(K{ d )) = értékek is. Alakulásuk törvényszerűségeit hazánkban még nem vizsgálták. E vizsgálatok fontossága miatt — minthogy eredményükként a vízmérlegek tovább lesznek finomíthatók — azonban reméljük, hogy elvégzésükre mielőbb sor kerül. b) Vízhiány-tűrés. Valamely vízhasználat (vizet igénylő jogi személy) tűrésének mérőszámául válasszuk azt a í) hányadost, amely megmutatja, hogy az illető vízhasználat hosszú idő átlagában valamely — meghatározott időtartamnál nem rövidebb — (rész)időszak hányadrészében tűrhet vízhiányt ill. elégedhet meg átmenetileg a vízigényénél kisebb vízszolgáltatással úgy, hogy működése még rendeltetésszerű, ill. gazdaságos legyen (0 ^ & 1). (A részidőszak hosszának alsó korlátjára azért van szükség, mert az időtartam minden határon túl való csökkentése esetén a tartóssághoz kötött vízhiány-tűrés értelmét vesztené. A hazai vízmérlegszerkesztési gyakorlatban például a részidőszakok nem lehetnek 1 hónapnál rövidebbek.) A vízkorlátozás mértékére és a # hányadossal jellemzett vízhiányos időszakoknak a vizsgált (rész) időszakon belüli eloszlására —- tehát pl. arra, hogy a vízhasználat egyhuzamban legfeljebb hány napon keresztül tűrhet vízhiányt — ne írjunk elő semmit. Természetesen mindkét, különösen pedig az utóbbi egyszerűsítés alkalmazhatóságának köre csak külön vizsgálatokkal lenne meghatározható. Ez azonban még a jövő feladata. Gondolatmenetünk számára feltételezzük, hogy meghatározható a vízhasználatok tetszőleges csoportjának — tehát pl. valamely vízgazdálkodási egység összes vízhasználatainak — tűréseiből egy eredő Í)R érték, amely a vízmérleg szempontjából e csoportra jellemző. •ÖR általában részidőszakról-részidőszakra változik. A tűrés fogalmát nemcsak az ismertetett módon, hanem másképp is értelmezhetnénk. Például a Vízkészletgazdálkodási Értelmező Szótár [19] a vízhiánytűrést egyrészt a fenti meghatározás szerint (két időszak hányadosának határértékeként), másrészt két vízhozam -— éspedig a vízhasználat részére kiszolgáltatandó minimális és optimális vízhozam — hányadosának határértékeként is értelmezi. A magyar vízkószletgazdálkodási gyakorlat jelenleg a tűrós fogalmát csak az első értelmezésben használja, mivel a tűrésnek ez az időviszonymérőszáma könnyen kapcsolatba hozható a vízkészlet közismert jellemzőjével, az ugyancsak időviszonyt kifejező tartóssággal. — Elvileg természetesen nincs akadálya annak, hogy jövőben gyakorlatunkban e fogalom második értelmezését is érvényesítsük, ami vizsgálataink közgazdasági megalapozottságát feltétlenül fokozni fogja. A feladat első, csakis elvi alapot adó megfogalmazásánál a vízkészletek és vízigények értelmezése ill. meghatározása nem játszott szerepet. A továbbiakban megfogalmazzuk a feladat korszerűbb — az előzőnél valamivel összetettebb, bár végeredményben ugyancsak egyszerű — változatát, amely jelenleg a hazai vízmérlegszerkesztés alapja. Ennél a felépítésnél azonban — az előzőtől eltérően — a vízkészlet meghatározásához is kapunk már támpontot. Ismét az adott vízgazdálkodási egység T időszakra vonatkozó teljes vízkészlet- és vízigény-idősorának összehasonlításából indulunk ki (3. ábra). Ossszuk fel a T időszakot olyan Ati részidőszakokra, amelyeken belül nemcsak a vízigény, hanem az eredő vízhiány-tűrés mértéke is állandónak tekinthető (h= konst, = konst) és amelyeknek egyike sem rövidebb a vízhiány-tűrés meghatározásakor előírt (gyakorlati) határértéknél. Most az F(t) = K(t) — I(t) különbségi függvénynek ne az egyes részidőszakokban felvett minimumait keressük, hanem határozzuk meg minden egyes Ati részidőszak azon Tj időtartamait, amelyekre F (;t) < 0. E második megfogalmazásunk szerint vízmérlegünk a Zl/j-ben aktív, ha a részidőszakban az előfordult vízhiányos időtartamok összege rövidebb vagy legfeljebb egyenlő a vízhiányos időszakok tűrhető tartamával, azaz jelöléseinkkel : £Tj Ati ahol Ati a vizsgált részidőszak hossza, Sxj a AU részidőszakon belül a vízhiányos időtartamok összege, végül Í)R az egység vízhasználatainak eredő vízhiány-tűrése Ati-brn. K,ö Ati Aktiv vízmérleg egyenértékű feltételei • a, -f < ** Mi b, J, < 3. ábra. A vízkészlet-jeladat második megfogalmazásához Abb. 3. Zur ziveiten Verfassung der Wasserbilanz- Aufgabe
