Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

6. szám - Vágás István: A csőkutas öntözés Nógrád megyei lehetőségei

Vágás I.: A csőkutas öntözés Nógrád megyei lehetőségei Hidrológiai Közlöny 1964. 6. sz. 255 közötti 48,5 km távolságot 75,8 km-re, az Ipolyszakállas és a torkolat közötti 22,0 km-t pedig 39,0 km-re nyújtja meg.[11]. A vízgyűjtő-területet leginkább vízzáró kőzetek (andezit, slir, agyag, vályog) építik fel [3, 6, 8]. Ezekkel a folyóvölgyekben is találkozunk, s ott rendszerint 2—4 m vastag kavics vagy homokos kavics alatt jelennek meg. A kavicsos réteg egyes helyeken néhány m-rel vastagabb is lehet (pl. Balassagyarmatnál) [1] másutt viszont el is maradhat. Az Ipoly környezetét a nyilt ártér, a magasparti sík terasz, és a hegyoldalak alkotják. A nyilt ártér haragoszöld növényzetével szembetűnően elkülönül a szántóföldi művelésű magasabb szintektől. A mellékfolyók völgye szűkebb, árterük kisebb, átmeneti, teraszos övezetük meredekebb. A Zagyva völgye részben tektonikus árkok, részben kis völgymedencék sorozata [3, 6]. A felszín közelében az Ipoly völgyéhez hasonlóan néhány m vastag holocén-pleisztocén korú völgykitöltő kavics víztartók találhatók. I)r. Vitális Sándor 1938-ban és 1940-ben megjelent tanulmányaiban [16, 17] a Tarján patak völgyében Salgótarján vagy Kisterenye vízellátásához is igénybevehető mennyiségűnek ítélte e réteg vizét. A Zagyva mentén dél felé haladva, a vízadó rétegek fokozatosan szélesednek és vastagodnak, s Hatvan közelében néhol elérik, sőt meghaladják a 10 m-t. A vízadó réteget agyagos réteg zárja. A Zagyva kisebb mellékfolyóinak völgyében — különösen a Bujáki és a Nógrádi patak völgyében — a vízadó kavics itt-oti megtalálható, de vastagsága csak ritkán elegendő az öntözési vízigény kielégítésére. III. A feltárások eredménye és értékelése A felszínközeli talajrétegek átfogó ismerete tulajdonképpen nagyjából már el is határolja az öntözési feltárások célszerű vizsgálati övezetét. Ez a fő- és a legfontosabb mellékfolyók meglehetősen szűk völgyeire terjedhet csak. Itt mélyítettük kísérleti fúrásainkat és végeztük el a próbaszivattyúzásokat, amelyeknek legfőbb adatait a az 1. táblázat tartalmazza. A táblázatban foglaltakat az alábbiakban értékeljük : az Ipoly völgyében a kúttelepítésre eleve alkalmasnak Ígérkeztek az ártér széli területek, amelyek elég közel vannak a magasparti növénykultúrákhoz, viszont talajvizük forgalmát még az ártéri elöntések segítik. Az ártér szélén telepített kutak közül megfelelő, sőt viszonylag jó vízszolgáltatású az őrhalmi 2—2, a hugyagi 3—7, a szécsényi 3—29, 3—30, 3—31 és a letkési 2—8 sz. kút. Az ártér szélén helyezték el egyébként a balassagyarmati ivóvízmű kútjait is. A vízmű két kútja napi 1000 m

3 vízszolgáltatásra mindenkor alkalmas. Az ártérben vagy annak szélén fúrt szécsényi 2—4, ludányhalászi 3—5 és nógrádszakáli 2—6 sz. kútjaink nem adtak elég vizet, viszont a szécsényi vasútállomás közelében a Ménes-patak egyik ágának kavicsába mélyített 2—7 sz. kút a megye egyik legbővebb vizű kútjának bizonyult. Az Ipoly menti teraszok síkján eredetileg kevés vízzel számoltunk. Fúrásaink azonban meggyőztek arról, hogy a durva kavics itt még nem mindenhol hiányzik, csak esetleg néhány méterrel lejjebb kell érte fúrnunk. A Hugyag és Őrhalom közti teraszon pl. Rátky László fúrásvezető kitartó kutatásait kísérte siker és a 3—6 sz. fúrásban 10,60—13,60 m között találtunk kavicsot. Jóllehet, itt a talajvíz nyugalmi szintje 5,60 m mélyen volt, kb. 3 m-es aknába helyezett szivattyúval sikerült kellő leszívást és 460 l/perc vízhozamot elérnünk. A terasz síkján létesült még Szécsénytől É-ra a 2—5, Balassagyarmattól K-re pedig a 3—8 sz. kút. Ezeknek vízhozama — együttműködő kutakkal — az öntözéshez elegendő lehet. Ipolyvecén a 2—1, Szécsénytől K-re a 2—3, 3—27 és 3—28 sz. kutak vízszegények voltak, s ugyancsak gyér hozamú volt a Varsány—Darázsdó pusztai 3—4 jelű kút is. Ez utóbbi fúrásokban azonban kavics is alig akadt. A Dobroda patak szűk völgyében csak annyira távolodhattak el a fúrások a patak mélyvonulatától, amennyit a vízadó réteg és a talaj vízszín hegymenti mélyülése a szivattyú süllyesztése nélkül megengedett. A patak 100 m-es környezetében fúrt 3—16 és 3—17 sz. karancskeszi, továbbá a 3—18 és 3—19 sz. egyházasgergei kútjaink 3—5 m mélységben 4—5 m vastag kavicsot és homokos kavicsot tártak fel. A kutak vízhozama az öntözéshez elégnek bizonyult. A Zagyva mentén a jobbparti teraszon fúrt 3—3, 3—20 és 3—21 sz. jobbágyi kutakból az öntözéshez szükséges 400 l/perc vízhozam még éppen beszerezhető volt, s ennek lehetőségét igazolták a régebben más célra készített M—1, M—2, M—3 és M—4 jelű kísérleti kutak prbóaszivattyúzási adatai is. Sajnos, az M-jelzósű kutak adatait az öntözés számára döntő 400 l/perc vízhozamokra extrapolálni kellett. Ez nem mindig megbízható módszer, s emiatt a nem öntözési célokra készült egyéb kísérleti kutak adatainak felhasználásától e tanulmányban el is tekintettünk. A Zagyva-völgyi csőkutas öntözéseknek szintén a hegymenetben mélyebbre kerülő talaj vízszín szab határt. Bár Hatvan—Nagygombosnál a folyó balpartján alig van néhány száz m széles sík terület, az itt elhelyezett 3—22 sz. kút már viszonylag nagy vízbőségről tanúskodott, sőt a dombok lábánál 20—30 m mélyből a víz a felszín fölé szökött. Hatvantól D-re — pl. Boldogon — a felszínközeli kavicsos rétegből még több víz vehető ki [4], Ez azonban már jelen vizsgálati területünk határain kívül esett. A Bujáki patak völgyében csak két fúrást készítettünk. Ezek nem jellemeznek általánosíthatóan. Meglepő azért, hogy a bujáki 3—-1 sz. kút kisebb öntözési igényt még kielégíthetett volna. A 3—2 sz. kút — Bujáktól D-re — viszont nem adott vizet. A megye határain kívüli kiegészítő fúrásaink közül megemlítjük a Nógrádi patakot kísérő kavicsos rétegbe mélyített herédi 3—23 és 3—24 sz. kútjainkat. Az itteni, felső 10 m-en belül jelentkező kavicsréteg vékony és ezért ad kevés vizet. Nem lehetetlen, hogy a község határában máshol található alkalmas vastagságú kavicsréteg. Említésre