Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

5. szám - Ujvári József: A vízfolyások táplálásának és vízjárásának típusai a Román Népköztársaság területén

Újvári J.: A vízfolyások táplálásának típusai Hidrológiai Közlöny 1964. 5. sz. 213 nagyobb súllyal 600—1200 méter körül jelentkeznek, bár ebben az övezetben már jelentős a hó alakjában lehulló csapadék mennyisége (eléri a 25—35%-ot is). Ennek ellenére a felszín nagyfokú tagoltsága és a talajok nedvességtartalmának fokozatos növekedése a magassággal biztosítja, hogy az esővizeknek aránylag nagy hányada folyik le. A fajlagos lefolyás sokévi átlaga is nő, eléri a 15—20 l/sec. km

2-t, a variációs tényező pedig 0,35 körül van. Mégis az eső alakjában lehulló csapadék lefolyó hányada itt még mindig kisebb, mint a hócsapadéké. Ezért van az, hogy a 6. ábrán a csapadékok hó-eső aránya (XH

T) mélyen alatta marad a vízlefolyás hó-eső arányának (Ht). A két görbe csak a nagyobb magasságokban közeledik egymáshoz, míg az alsó övezetben ellentétes irányúak. 3. Az uralkodóan hóból eredő táplálás felső övezete a magas hegység és megegyezik az alpesi övezet alsó határával a romániai Kárpátokban. Egyébként ugyanilyen megállapítást tett V. L. Schultz is Közép-Ázsia hegyvidékeire vonatkozóan. [11]. Sajnos, megállapításait konkrét adatanyaggal nem támasztja alá. A hó és eső csapadékok aránya kb. 2000 méter körül éri el az 50%-t, a 2511 méter magas Ómul csúcs meteorológiai állomásának adatai szerint pedig az évi csapadékmennyiségnek ott már a 75%-át is eléri a hó. Ebben az övezetben a vízjárás egyre inkább a hőmérsékleti ingadozásoktól függ, ami érthető is, hiszen a hóból eredő táplálás eléri a 80%-ot (tehát valószínű, hogy a nivális típus esetével van dolgunk). A fajlagos lefolyás eléri a 40—45 l/sec. km

2-t, azaz az 1200—1400 mm-t. Az évek szerinti változékonyság egyre kisebb, C„ < 0,35 és a magasággal rohamosan csökken. A lefolyási viszonyok alakulásában megnyilvánuló második alapvető törvényszerűség a hegyvidéki lejtők kitettségével, a nyugatról jövő ciklonokkal szembeni helyzetével kapcsolatos. A nyugati lejtők hóban gazdagabbak a keletieknél ott tehát a hó szerepe is nagyobb. Ezzel magyarázható az 5. ábra két különálló kapcsolati görbéje, de az is, hogy a Keleti Kárpátok keleti lejtőin megjelenik a mérsékelten pluviális táplálási típus is (7. ábra). A felszín alatti vizekből eredő táplálás tekintetében is megállapíthatók bizonyos övezetek. A sík vidéken ugyanis, ahol igen kedvezőtlenek a talajvízlefolyási viszonyok, az összes lefolyásuk legfeljebb 10—15%-a ered talajvízből, míg a dombvidéken az arány eléri a 20—25%-ot és a hegyekben 30% körül jár. Nagyobb értékeket csak a hegyvidéki zárt, feltöltött medencékben és a mészköves, karsztosodott területeken találtunk. A táplálási típusok területi megoszlása A felsorolt általános törvényszerűségek alapján az ország területén az alábbi táplálási típusokat ismerhetjük fel. 1. A mérsékelten nivális típus, átlagos lalajvíztáplálással (He—t) mind az alsó, mind a felső nivális övezetben előfordul. A sík vidékeken mégis sokkal ritkábban jelentkezik ez a típus tiszta alakjában, mert a talajvízből eredő táplálás sokhelyt alatta marad a „normális" értéknek, a felszíni táplálás jellege viszont aránylag egységes. Mint a 3. táblázatból is kitűnik, erre a típusra mind az alsó, mind a felső nivális övezetekben inkább csak következtetni lehet, hiszen a kisebb patakokra vonatkozó méréseink száma még nem elégséges. A fő vízfolyások (Berettyó, Kraszna, Körösök, Motru, Pogányos, Vedea), amelyek a hegylábi dombvidékekről vagy a hegyekből erednek ugyan, de jelentős patakokat vesznek fel a sík vidékről is, hamarosan változtatják táplálási jellegüket és síkvidéki szakaszukon egyre niválisabb jellegűvé válnak, ami feltétlen jele a hóból eredő táplálás nagymérvű uralkodásának helyi viszonylatban. A jövőbeli kutatásoknak még sokat kell mondaniuk ebből a szempontból. 2. A nivo-pluviális típus átlagos talajvíz-táplálással (he—t) tulajdonképpen átmenetnek tekinthető a pluviális és a nivális típusok övezetei között. Ezért az uralkodóan esőkből táplált övezet alsó és felső határán található (3. táblázat, 5., 7. ábra). 3. A pluvio-nivális átlagos talaj víz-táplálású típus (eh—t) a legelterjedtebb az ország területén (5. és 7. ábra, 4. táblázat). Ebbe a csoportba tartozik valamennyi dombvidéki és a középhegységi vízfolyás, tehát az összes nagyobb folyó is, mint amilyen a Szamos, Maros, a Körösök hegyvidéki szakaszai, a Temes, Zsil, Olt, Arges, Jalomica, Szeret, Prut. 3. táblázat Mérsékelten nivális (He-t) és nivo-pluviális (he-t) típusok átlagos talajvíz-táplálással Vízfolyás Mérceállomás Közepes magasság (m) H H E T Vízfolyás Mérceállomás Közepes magasság (m) <%) Crasna (Kraszna) Moftinul Mic (Kismajtény) 257 55 43 35 22 Crisul Negru (Fekete-Körös) Zerind (Zaránd) 281 50 36 36 28 Crisul Alb (Fehér-Körös) Gurahont (Honctő) 515 50 38 38 24 Motru Fata Motrului 422 51 33 32 35 Vedea Cervenia 187 52 39 36 25 Sebes Oasa 1587 55 39 31 30 Lapusnieul Mie Gura Apei 1724 59 41 28 31 Riul Ses Tomneasa 1700 <33 43 26 31 aJdul (Cód) Dudás Tunel 1550 50 34 34 32 aSlomita Piaiul Mircii 173J 55 41 33 26