Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

5. szám - Ujvári József: A vízfolyások táplálásának és vízjárásának típusai a Román Népköztársaság területén

Újvári J.: A vízfolyások táplálásának típusai Hidrológiai Közlöny 1964. 5. sz. 211 vízből eredő táplálás (3. ábra). Későbbi bírálók bebizonyították, hogy a „negatív táplálás" jelensége csak helyi, bizonyos szakaszokra korlátolt jelenség. A vízgyűjtő-terület hidrogeológiai viszony nyai rendszerint igen változatosak, tehát mindig vannak olyan folyószakaszok is, ahol a talajvíz szintje a folyó vízszintjénél magasabb. Onnan pedig állandóan érkeznek a talajvíz-tartalékok, amelyek a legtöbb esetben jelentékeny vízmennyiséget képviselnek, amiért hiba volna elhanyagolni őket. A Kudelin által alkalmazott módszer úgyszólván egyáltalán nem alkalmazható a hegyvidéki folyóvizek esetében, ahol majdnem minden jelentős talajvíz-tartalék a folyóvölgyek lejtői felől érkezik. Ott tehát a talajvízből eredő táplálás értéke növekszik a nagyvizek idején, éppúgy ahogyan a források hozama is növekszik, bizonyos késéssel, a hosszantartó beszivárgási időszak után (1. ábra). Sajnos még nincs általános ós teljes biztonsággal alkalmazható módszer a talajvízből eredő lefolyás meghatározására, de megjegyezzük, hogy az említett módszerek is legtöbbször kielégítő eredményekhez vezetnek, ha jól ismerjük a folyóvizek vízgyűjtőjének hidrogeológiai és felszínalaktani viszonyait. A másik jelentős probléma megoldása, a hóból és esőből eredő táplálás elválasztása, már egyszerűbb, különösen ha a vízgyűjtő felszíne nem túlságosan tagolt. A sík vidékeken pl. pontosan meg lehet határozni a hó eltűnésének napját is a vízgyűjtő-területről a napi színoptikai térképek segítségével. Bonyolultabb a helyzet a hegyekben, ahol a hó fokozatos késéssel olvad a magasabb fekvésű övezetekben. Minden esetben szembetűnő sajátossága a hóléből eredő árhullámoknak, hogy a) alakjuk nem utal heves változásokra, b) a hőmérséklet és a vízhozamok között, különösen az esőtől mentes időszakokban igen nyilvánvaló az összefüggés és cj a hótartalékok eltűnése idején legtöbbször ideálisan egyszerű apadási görbét kapunk. Egyes rövid ideig tartó hegyes árhullámok az apadási időszakban rendszerint az esők hatását jelzik, tehát könnyen leválaszthatók. Vitatott kérdés a hóolvadás idején keletkező esőből eredő árhullámok leválasztása. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a hótakaróra hulló esők, ha nem túlságosan bőségesek, rendszerint beleszivárognák a hóba és a hideg éjszakákon jeges kérget alkotnak a talaj felületén, ami nagyon gyorsítja, elősegíti a felszíni lefolyást, de a továbbiak során már mint szilárd víztartalék szerepel. Ha az esők hevesek és bőségesek, nyugodtan számíthatunk nagy 0,90—0,95 körüli lefolyási hányaddal, összehasonlító térfogatszámítások alapján a szétválasztás tehát elég pontosnak Ígérkezik. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy a táplálás tényezőinek pontos meghatározása igen nagy munkát igényel, különösen akkor, ha több évi átlagértékeket igyekszünk megállapítani. Figyelembe véve azt is, hogy a legtöbb esetben főleg térfogatösszehasonlításokra van szükség, a szerző 1954-ben egyszerűsítő módszert dolgozott ki, mely jó eredményekre vezetett. H[mm] E[mm] 4. ábra A különböző eredetű vizelc sokévi átlag értékének meghatározása a havi közepes vízhozamok ábrája álapján <t>uzypa 4. OnpedeAenue cpedHeMH0Z0AemHux eeAmuH pacxodoe eodbi pa3Hoao npoucxoMcdenuH HÜ ocmeaHuu epacpuKa cpedHeMecnnmix pacxodoe Abb. 4. Ermittlung der vieljáhrigen Durchschnittswerte von Oewássern verschiedenen Ursprungs anhand des Diagramms der mittleren monatlichen Durchflüsse Az eljárás a havi középvízhozamokból indul ki, amelyeket 20—25 éves időszakra számítunk ki. Ugyanarra a vízmérceállomásra vonatkozóan el [m] 2000rno1600• M0 12001000 800' 600 m200• o / // / / / // ( / / t a fa Á • / r i i F U i i F o

N * I W o

N * \ o\c \ i D \ 0 10 20 30 w 50 60 70 80 30 H

t[%l 5. ábra Kapcsolati görbék a hóból eredő lefolyás hányada (Ht) és a vízgyűjtőterület közepes magassága között <Puzypa 5. Kpueue 3aeucuMocmu Mexcdy ydeAbmiM eecoM cmotca U3 CHeiomaHHUü (Ht) u cpedHeü ebtcomoü eodocőopHoeo óacceüna Abb. 5. Beziehungskurven zwischen Höhe dei hneeabflusses (Ht) und mittlerer Meereshöhe des Einzugsgebiets