Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

5. szám - Ujvári József: A vízfolyások táplálásának és vízjárásának típusai a Román Népköztársaság területén

209 Hidrológiai Közlöny 1964. 5. sz. t HIDROLÓGIA A vízfolyások táplálásának és vízjárásának típusai a Román Népköztársaság területén UJVÁÉI JÓZSEF a földrajz-tudományok kandidátusa A tudományos hidrológia alapvető feladatának tekinthetjük azoknak a természeti törvényszerűségeknek a felfedezését, melyek a hidrológiai jelenségeket, azok lefolyását meghatározzák. A hidrológiai általánosításokat mindig a részeredményekre, a természetes vizek vízjárásával kapcsolatos megfigyelésekre alapítjuk. Helyes értékelésükkel állapíthatjuk meg azokat a közös vonásokat, melyek a típusos jelenségeket elhatárolhatókká teszik. Ezt a célt szolgálja a jelenségek osztályozása, valamint az egyes osztályokba tartozó típusok területi megoszlásának vizsgálata. Az eredmények térképen való ábrázolása áttekintést biztosít egyes területek hidrológiai jellegzetességeiről. Minél többet tudunk az illető területről, annál pontosabbak lesznek a hidrológiai térképek is. A hidrológiai kutatásnak ezt a módseerót sajnos eléggé kevéssé alkalmazzák, pedig igen sokat ígérő. A térképek gyakorlati értéke a a részletesség növelésével együtt nő. Az övezetes elterjedésű jelenségek megismerésén kívül igen fontos az azonális jellegzetességek feltárása, ami a helyi viszonyok pontosabb értékelését biztosíthatja. Értekezésünkben a Román Népköztársaság hidrológiai problémái közül kettőt ragadtunk ki, melyek szorosan összefüggenek : a vízfolyások táplálásának sajátosságait, valamint a vízjárási típusok elhatárolásával kapcsolatos főbb kérdéseket. # A mérsékelt éghajlati övezetek kontinentális típusú területein a vízfolyások táplálásában általában három alapvető tényező jöhet számításba : a hó, illetve a jégolvadásból (gleccserekből) eredő víz, az esővíz és a talajvíz. Egymáshoz viszonyított arányuk, a folyóvizek táplálásában való részvételük sajátosságai határozzák meg a vízjárási típusok kialakulását. Mint általában ismeretes, a legváltozatosabb víz járási elemek, a leghevesebb lefolyású jelenségek az esőkből keletkező árhullámok, míg a hó és jég olvadása a tavaszi, illetve a nyári nagyvizeket hozza létre, melyek 2—3 héttől 5—7 hónapig tartó többé-kevésbé állandóan nagy vízhozamokat jelentenek. Ez utóbbiak megjelenése is szabályszerűbb. A talajvízből, jobban mondva a felszín alatti vizekből eredő lefolyás rendszerint folyamatos és a legállandóbb táplálási forma. A felsoroltakból világosan kitűnik a vízjárási típusok és a vízfolyások táplálásának módja közötti szoros összefüggés. Ezeket a tételeket már A.I. Voe jkov is felhasználta 1884-ben megjelent „Földünk klímái" c. alapvető munkájában, ahol kilenc vízjárási típust különböztet meg. Őt követően móg egész sor más szerző is foglalkozott a folyóvizek táplálási és vízjárási típusainak elhatárolásával, de valamennyien főleg adatokkal alá nem támasztott általános megállapításokat tesznek. Ilyenek F. G. Zborozsek [17], Emmanuel de Martonne [9], A. Coutagé [1], M. Pardé [10], L. K. Davidov [2], V. L. Schultz [11}. Munkáikban mégis sok értékes megállapítást találtunk. Az első szerző, aki konkrét adatokra alapozta osztályozását ós az övezetek elhatárolását, M. 1. Lvovics volt [5]. A vízjárási grafikonok alapján határozta meg a táplálási tényezőket először a Szovjetunióra, majd valamennyi kontinensre vonatkozólag. Tizenkét alapvető táplálási típust különböztet meg, melyek jellegzetességeit az 1. táblázat tükrözi. 1. táblázat A táplálási típusok értékhatárai M. 1. Lvovics szerint A típus Elnevezés Jellemzése* száma I. Majdnem kizárólag hóléből táplálkozó vízfolyások H> 80% II. Legnagyobbrészt hólóből H> 80% táplálkozó vízfolyások Pt= 50-80% III. Vegyes táplálás, uralkodik a hóléből eredő víz h= 25-50% IV. Vegyes táplálás, uralkodik -50% az esőből eredő víz e = 25-50% V. Legnagyobbrészt esőből -50% táplálkozó vízfolyások E= 50-80% VI. Majdnem kizárólag esőből táplálkozó vízfolyások Ey 80% VII. Majdnem kizárólag gleccserEy ből táplálkozó vízfolyások o> 50% VIII. Legnagyobbrészt gleccserből o> " táplálkozó vízfolyások G = 25-50% IX. Vegyes táplálás, uralkodik a gleccservíz Vegyes táplálás, uralkodik a gleccservíz g< 25% X. Majdnem kizárólag' talajvíztáplálás T> 80% XI. Főleg talajvízből táplálkozó T> vízfolyások r= 50-80% XII. Vegyes táplálkozás, uralko-80% dik a talaj víz-táplálás í= 25-50% * H,h = = hóból eredő táplálás G, g = gleccservíz E, e = esőből eredő táplálás T, t = talajból eredő táplálás A Román Népköztársaság területét ezekből a szempontokból először a szerző tanulmányozta 1954-ben és azóta megjelent munkáiban [8, 12— 15]. A víz járási és táplálási típusok meghatározásával foglalkozott még D. Lazarescu és 1. Panait is [3, 4], A szerző újfajta osztályozást javasolt. Figyelembe vette, hogy a felszíni táplálás tényezői más törvényszerűségek alapján hatnak, mint a felszín alatti vizekből eredő táplálás, amiért a hóból és az esőből eredő lefolyást a felszíni eredetű lefolyás összegéhez viszonyítja (2. táblázat). Ennek az 'osztályozásnak az a nagy előnye, hogy az esőből és hóból eredő, bizonyos fokig rokonjellegű táplálást a felszín alattitól függetlenül vizsgálhatjuk. A táplálás tényezőinek meghatározása A különböző eredetű vizek minőségét a lefolyási görbe (a napi vízhozamok idősora) alapján határozhatjuk meg. A vízállási grafikon erre a célra semmi esetre sem alkalmas.