Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

4. szám - Csanády Mihály–dr. Gregács Margit: Néhány adat hazai csepegtetőtestes szennyvíztisztító berendezések hatásfokáról

188 Hidrológiai Közlöny 1964. 4. sz. Csanády—Gregács: Csepegtetőtestes szennyvíztisztító berendezések netelének. Néhány forintnyi anyag és munka „megtakarítása" így többezer forintnyi kiadás és — ami közegészségügyi szempontból veszélyesebb hosszú üzemszünetek okozója lesz. A fenti összeállításban csak működő tisztítóberendezések szerepelnek. A valóságban a szennyvizek tisztítása terén a helyzet még rosszabb, mivel sok olyan berendezés van, amely elhanyagoltság, kezelő hiánya stb. következtében egyáltalán nincs üzemben. Ezeknél laboratóriumi vizsgálat nem történt. Megállapítható tehát, hogy a kezelésre és karbantartásra nagy gondot kell fordítani. Gazdaságossági szempontból sem engedhető meg, hogy a költséges beruházással épült berendezések idő előtt tönkremenjenek, de még súlyosabb kárt okozhat a berendezések rossz működése miatt keletkező egészségügyi ártalom, amelynek közvetlen költségkihatása is lehet (táppénz, termelés-kiesés), ami járvány esetén jelentős lehet [4] ; ezen túlmenően azonban súlyos lehet a forintokban ki nem fejezhető következmény is. Társadalmunkban a közművek célja a lakosság szolgálata. Nem engedhető meg, hogy egyes üzemek vagy intézmények rosszul tisztított szennyvizük útján veszélyeztessék környezetüket. Az 1/1961. Korm. sz. rendelet ezen követelményeket törvényerőre emelte. Szükséges azonban, hogy a gyakorlatban is érvényt tudjunk szerezni az előírásoknak. Első lépésként a már meglevő és üzemképes, ill. kis átalakítással azzá tehető szennyvíztisztító berendezések megfelelő kezelésének és karbantartásának biztosítása szükséges. E téren a KÖJÁL-okra és a vízügyi igazgatóságokra még sok feladat vár. A kérdés másik oldala az új berendezések építése. Itt is tapasztalható már fejlődés, azonban a tennivaló még sok. A tervezők figyelmét itt csupán arra szeretnénk felhívni, hogy a tisztítóberendezések üzembiztonsága elsődleges tényező. Főleg kisebb telepeknél, ahol a háromműszakos kezelés nem jöhet szóba, az egyszerűbb, minél kevesebb kezelést igénylő megoldások felé kell törekedni. Érdeklődéssel várjuk az új rendszerű berendezéseket (oxidációs árok, totáloxidáció, kétfázisú levegőztetés stb.). Reméljük, hogy üzemi tapasztalatidé szerzése után ezek az eljárások — olcsóságuk mellett megbízhatóságban is felveszik a versenyt a régi módszerekkel. Ha azonban az új eljárások üzembiztonsága nem éri el a jól bevált és viszonylag kevés kezelést igénylő csepegtetőtestes berendezésekét, vagy az egészségügyi követelményeket nem tudják kielégíteni, akkor a. beruházásnál mutatkozó megtakarítás nem reális, az ilyen módszer közegészségügyi és népgazdasági szempontból hátrányosnak minősítendő. Mindenesetre még távol állunk attól, hogy a vidék kis tisztítóberendezéseknél is olyan mintaszerű lehessen az üzemeltetés, mint pl. a budakeszi telepen. Éppen ezért a gépészeti berendezés egyszerűsége az üzembiztonság egyik feltétele. A megyei vízés csatornamű vállalatok létrehozása a kezelés szakszerűségének megjavítása terén remélhetőleg kedvező hatású lesz, mindenesetre az ellenőrző hatóságok és az üzemeltetők közös erőfeszítése szükséges az előbbrejutáshoz. IRODALOM | 1] Papp Sz. : Felszíni vizeink minősége. Hídról. Közi. 41, 188—209 (1901). [ 2] Szítkey L. : Magyarország víz- és csatornaellátottsága 1900-ban. Vízügyi Közi. 1902. 4. 529—40. [3] Imhoff, K. : Városaink csatornázása ós szennyvíztisztítása (ford.) Budapest, 1955. [4] Kubinyi L. : Ivóvíz által terjesztett járványok Magyarországon az utolsó 10 évben. Egészségtudomány ,5, 348—54 (1900). ílAHHblE nO K03d>MUMEHTAM nOJlE3HOrO flEflCTBMfl OMMCTKH CTOMHblX BO^ C HEKOTOPblMM OTEMECTBEHHLIMH BMOJIOrMMECKHMM OHJlbTPAMH M. lanadu, d-p M. rpeeai B CTaTbe H3JiaraioTCH 0CH0BHi,ie pe3yj7bTaTbi 27 HccjiejiOBaHHii, ripoBeAeHHbix no omicTKe cToiHbix boa Ha ÖHOJionwecKHx (jm.ibTpax B PocyAapcTBeHHOM rmeHHMeCKOM MHCTHTyTe. OTMeTIIM, MTO 113 21 OŐOpyaOBaHHH paőoTajui 6e3OTKa3H0 TOJlbKO 5 oSopy^OBaHHÍi. ílpn nojiOBHHe Bcex HCCJieflOBaHiul njioxoti KoaiJwmienT nojie3Horo itencTBiifl nonyiiuicíi ii3-3a Heőpe>KHoro yxoAa. Mame Bcero cTOJiKHyjiHCb c OUIHŐKOH OTcyrcTBiia pennpKyjiflUHH. PeAyKUuoHHbiii KJianaH AJIJI aBTOMaTHHeCKOH peUHpKyjIHUHH y MOLUHBLX ÖHOJIOnmecKiix (jHijibTpoB ,npai<™iecKH He onpaBAaji ceőfl. Il3-3a oTcyrcTBHíi peuiipKyjiflUHH yxy/uuiuicHB neponepeAH őaKTepnojiorHMecKHií 3i{)(J)eKT. ílepBooiepeflHoíí 3aflaMeíí Ha.MCMaeTCH yjiyiweHne yxoíia h coaepwcaHHH. Ajifl npoeicrupoBiuHKOB peicoMenayeTCH rjiaBHbiM 0Őpa30M ripn neőojibuinx oöopy^oBaHHíix co3flaHne no BO3MO>KHOCTH Hanőojiee npocToro oöopyflOBamifl, He Tpeöyioiuero 3HamiTeiibHoro yxo^a 3a HI1M. Data on the Efficiency of Trickling Filters at Sewage T re a f ni ont Plants in Hungary By M. Csanády and Dr. M. Cregács On the basis of chemical and bacteriological studies carried out at the State Institute of Hygiene the main data relevant to the 27 sewage treatment plants with trickling filters monitored have been coinpiled. Out of the 25i nstallations monitored no more than 5 were found to operate without any serious objection. Poor efficiency, was due in half of the cases to the neglect of operating instructions. Lack of recirculation was the most frequent. defect. The automatic recirculating throttling valve used with high-rate trickling filter failed in praetice to come up to expectations. It was primarily the bacteriological effect wich deteriorated owing to lack of recirculation. The first task to be realized is the improvement of operation and maintenance. To the designers the provision of the simplest possible installations, requiring the minimum operation activity, is suggested, especially for minor plants. .