Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

4. szám - Dr. Schmidt E. Róbert: A vízföldtani kutatások 9 évtizede a M. Áll. Földtani Intézetben

173 Hidrológiai Közlöny 1964. 4. sz. Schmidt E. R.: A vízföldtani kutatások 9 évtizede HIDROGEOLÓGIA A vízföldtani kutatások 9 évtizede a M. Áll. Földtani Intézetben Dr. SCHMIDT ELIGIUS RÓBERT* Szokás egy-egy fontosabb állomásnál vagy válaszúinál nemcsak előre, hanem a tanulságok leszűrése érdekében visszafelé is tekinteni. A mostani visszapillantást két körülmény teszi időszerűvé. Az egyik, hogy közel 90 éve adta közre az Intézet az első nagyobb szabású vízföldtani munkát, a másik, hogy a közelmúltban jelent meg Magyarország Vízföldtani Atlasza, amelyet világszerte elismeréssel fogadott a tudományos világ. Az Intézetben már a múlt század 70-es éveiben folytak úttörő jellegű vízföldtani munkák. Böckh János volt az első magyar geológus, aki egy egész város ivóvízzel való ellátása érdekében, Pécs és környékének hidrogeológiai viszonyairól teljes és alapelveiben ma is érvényes képet nyújtott (1876). Ugyanezen időtájt résztvett annak a munkának az irányításában is, amely a végleges fővárosi vízmű érdekében, különösen Budapest bal parti környékének fúrások útján való geológiai és hidrogeológiai tanulmányozását tűzte ki céljául. Indulás és lassú fejlődés A magyarországi artézi kutakról Halaváts Gyula fektette fel az első artézi kútkatasztert, amely a Milleneumra jelent meg nyomtatásban. Az ő munkái révén nyertünk először bepillantást az Alföld regionális feélpítésébe és ismertük meg a térszíni és hidrológiai viszonyok közötti összefüggést, valamint az artézi vízpazarlás káros következményeit. Szontagh Tamás kezdeményezte az artézi kutakról szóló térkép összeállítását és ezzel kapcsolatban nyilvántartás (katalógus) összeállítását. László Gábor folytatta Szontagh Tamás által kezdett munkálatokat és azokat tovább fejlesztette. Sümeghy József töretlenül folytatta elődeinek nyilvántartások szervezésére irányuló munkáját és a Földtani Intézet részéről teljes eréllyel küzdött az artézi víz pazarlása ellen. Ártézikút-f elv étel és térképkiadás a 30-as, majd az 50-es években Az 1930-as évek második felében ismét alkalom nyílott a Tiszántúlon új, rendszeres artézi kútkataszter felvételére és egyben a talajtani térképek és térképmagyarázók kiadása kapcsán az artézi víz viszonyok ismertetésére. Erről négy összefoglaló jelentés és 45 db 1 : 25 000-es térkép és magyarázó jelent meg a hidrogeológiai viszonyok, vízellátási és vízgazdálkodási problémák bemutatásával. Éspedig az alább felsoroltak : a Tiszántúlon : Tiszapalkonya, Polgár, Mezőcsát, Büdszentmihály, Hajdúnánás, Tiszafüred, Szentmargitta-puszta, Ohat—Kócs, Nagyhorto* Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest. bágy, Hajdúböszörmény, Balmazújváros, Tiszaroff, Kunmadaras, Fegyvernek, Kunhegyes, Nagyiván, Nádudvar, Karcag, Püspökladány, Hajdúszoboszló, Derecske, Törökszentmiklós, Kisújszállás, Mezőtúr—Túrkeve, Biharnagybajom, Dévaványa, Berettyóújfalu, Tiszaföldvár, Ktinszentmárton, Öcsöd, Gyoma—Endrőd, Szarvas, Kőrösladány, Mezőberény, Békés, Gádoros—Nagyszénás, Orosháza, Gyula—Békéscsaba, Újkígyós, Tótkomlós, Mezőhegyes, Battonya. a Dunántúlon: Nagyigmánd, Kisbér, Bakonybánk. Utána háborús és személyi okok miatt ismét hosszabb szünet következett, majd 1952—1956 között a síkvidéki területeken, 1957—1959 között pedig a hegyvidékeken folytak hidrogeológiai adatgyűjtő, illetve térképező munkák. Mindezek lehetővé tették Magyarország vízföldtani viszonyainak átnézetes feldolgozását. Ennek eredményeképp az Intézet vezetősége 1961 elején patronálás kapcsán átadta az illetékes hatóságoknak és gazdasági tényezőknek Szolnok vármegye vízföldtani viszonyait bemutató munkát, amely 12 db 1 : 250 000-es léptékű alumínium nyomaton, kézifestéssel készült térképből áll. Az album kiegészítése s mintegy összefoglalása a megye tiszántúli részét ismertető 9—10 korábban megjelent térképmagyarázónak. 1962-ben pedig az Intézet kiadásában megjelent, a 73 térképlapokból álló Magyarországi Vízföldtani Atlasza és annak szöveges része ,,Vázlatok és tanulmányok Magyarország Vízföldtani Atlaszához" címen. Mindkettő példája a kollektív munka eredményességének, akárcsak az 1939-ben megjelent és ugyancsak fontos hidrogeológiai megállapításokat tartalmazó ,,A Kincstár csonkamagyarországi szénhidrogénkutató mélyfúrásai" című intézeti kiadvány. Az Atlasz ós tanulmánykötetének előkészítésében és szerkesztésében szerző közvetlen munkatársai voltak : Almássy E., Ember K., Erhardt Gy., Ferencz K., Láng G., Németh E., Ozoray Gy., Ravasz Cs. L.-né, továbbá Dietel O., Losonczy Z.-né, Owesle M., Scholtz T.-né, rajtuk kívül a külső felvételi munkában Bertalan K., Bognár K., Joó T., Radnóthy E., Szalánczy K., Venkovits I. (a kiadványokban részletezett időben és munkákban), külső munkatársakként pedig Bélteky L., Rapp T.né ós Urbancsek J., valamint az Intézet Rajzosztálya, élén Sági I. Talajvíz térképezés Talajvíz kérdéssel az Intézet Treitz Péter, majd Kreybig Lajos vezette Talajtani Osztálya, különösen az 1930-as években foglalkozott intenzíven, feltüntetvén a talajtani térképeken többek között a talajféleségek víztároló- és vízvezető képességét is. A mezőgazdasági termelést szem előtt tartó munkák a 3—6 m-es talajfúrásokon kívül a Síkvidéki Osztály segítségével 10—30 m-es fúrásokban a mélyebb altalaj és a Vízföldtani