Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

3. szám - Könyvismertetés

Hírek Hidrológiai Közlöny 1964. 3. sz. 143 mány és a technika új ágáról számol be. Konsztantyin Lavrenyenho a szovjet távvezeték-építés eredményeit ismerteti. A lap egyik száma szemlét közöl a világ tudományos életének elmúlt évi legfontosabb eseményeiről ,,Tudomány és emberiség" címmel. Ugyanebben a számban egy i'ij tudományág, a nukleáris meteorológia keletkezéséről olvashatunk a szovjet nukleáris meteorológiai állomás vezetőjének tollából. A lap rendszeresen ismerteti a nagyszabású külföldi tudományos és műszaki konferenciákat, így például beszámolót adott a Berkeley-ben (USA) tartott tudós és szakember összejövetelről. A lap minden számában „Találmányok, felfedezések, hipotézisek" címen megjelenő rovat részletesen beszámol a legfrisebb tudományos és technikai eredményekről, olyanokról is, melyek hazánkban még ismertetlenek. A folyóiratot ezúton ajánljuk olvasóink figyelmébe. * A MTESZ titkársága * Dr. Sebestyén Olga : Bevezetés a limnológiába (A belvizek életéről) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1963, 205 lap, 56 szövegközti ábra, 1 színesés 14 egy-, színnyomatú képtábla melléklettel, 8 szövegközti táblázattal. A belvizek életéről szóló ismeretek kiterjedése ós fokozatos elmélyülése, valamint a velük összefüggő, a gyakorlati életet érintő kérdések (halgazdaság, halászat, ivóvíz, öntözés, közegészségtan, szennyezések stb.) már régen szükségessé tették, hogy megjelenjék egy olyan magyar mű, amely a vizekkel foglalkozó ós nagyon különböző képzettségű érdekelteket megismerteti a belvizek tudományának (limnológia) alapjaival. Így felettébb örvendetes, hogy végre az Akadémiai Kiadó lehetővé tette Sebestyén Olga könyvének megjelenését. úgy gondolom, hogy az összes érdekelt őszinte örömére. Ha valaki, akkor a szerző volt hivatva ennek a nem könnyű munkának a megírására, mert hiszen több évtizedes kutatómunkáját teljes egészében a limnológiának szentelte. Ebből a tárgykörből lett egykor egyetemi magántanár, vezette az MTA Tihanyi Biológiai Kutatóintézetének hidrobiológiái osztályát, a Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztályát ; sok-sok érdekes ós értékes tanulmányt tett közzé a Balaton életéről, biológiájáról, a Balatonkörnyék vizeiről és néhai ifj. Entz Gézával együtt megírta a Balaton életének könyvét ; előkelő szerepet visz a Nemzetközi Limnológiai Társaság kongresszusain, elnyerte a biológiai tudományok kandidátusa fokozatot és mint kormánykitüntetést a Munka Érdemrendet. És mi sem természetesebb, most is tovább folytatja tudományos munkáját. . . Egyike azon kevés, tudományosan dolgozó nőknek, akikre mindkét nembeli fiatal, középkorú és öreg biológus kutatónk csak tisztelettel tekinthet fel. A könyv felépítése a következő : Előszó (5—6. 1.). Tartalomjegyzék (7. 1.). Bevezetés (9—15. 1.). — I. rész (17—96. 1.). A belvizek csoportosítása. A víz mint életközeg. A víz mint környezet : Vízmozgások. Hőmérséklet. Fényviszonyok. Oxigénviszonyok. Szénsav, hidrogénionkoncentrációk (pH). Kémhatás. Pufferoltság, egyéb oldott gázok. Oldott sók és egyéb anyagok, nyomelemek. — II. rész (97— 139. 1.). A belvizek lakói. Alkalmazkodás a belvízi élethez. Táplálkozás. Lakóhely a vizekben. Nagytermetű vízinövények. Élőbevonat. -— III. rész (141—172. 1.). Állományok, népessógfmrűség, biomassza. Társulások : Élet a nyíltvízben. Élet az üledékben. A Beggiatoa társulás. Élelmi lánc, táplálókhálózat, számok piramisa. Anyag- és energiaforgalom. — IV. rész. (173—174. 1.). A belvizek múlékonysága, emberi beavatkozás. Irodalom. Mutatók. Lényegükben véve az I. rész vízi környezettan (ökológia), a II. a vízi élőlények szokástana (ethológia), a III. pedig társulástan (cönológia). Ez a felépítés teljesen logikus és természetszerűen adódik a limnológiai ismeretek anyagának belső tagolódásából. Ami az egyes fejezetek tartalmi kiterjedését és tárgyalási mélységét illeti, erre nézve a könyv jellege — „bevezetés" — döntő módon, meghatározóan hat. A könyv szűkre szabott lapszáma természetszerűen lehetetlenné tette, hogy a mai limnológiának óriási anyagából minden, vagy legalább is a legtöbb témát felvegye a szerző és megakadályozta, hogy a felvetett problémákat és kérdéseket azok mélyére hatolva, minden oldalról megvilágítsa. A szerzőnek igen szigorú anyagkiválogatást kellett elvégeznie ós — bizonyára fájó szívvel — sok mindent egyáltalában meg sem említeni. Mindezt a szerző előszavában világosan megmondja, tehát nincs jogunk követelni rajta sok mindent, amit mi magunk szívesen látnánk benne, így szívesen látnánk néhány lapot a folyóvizekről, fontosabb limnológiai gyűjtőmódszerekről, a középeurópai limnobiosz növény- és állatföldrajzi viszonyairól, különös tekintettel a maradványok (relictum) kérdésére, végül pedig a magyar limnológia történetéről ós mai helyzetéről. Ezeken kívül bizonyára többen fogják nehezményezni, hogy az emberi beavatkozások számára csak két lap jutott, holott ma ez sokkal égetőbb kérdés és sokkal több kutatót és szakembert érdekel, mint pl. az, a Duna állatvilágában milyen faunaelemek mutathatók ki. . . Erősen remélem, hogy a könyv második kiadást is meg fog érni ós abban mindezeket a kívánalmakat ki fogja elégíteni az illusztris szerző. Mindaz, amit a szerző elmond ós tárgyal, helyes ós szakszerű. A limnológia mai helyzetéből logikusan következik, hogy az ökológiai szemlélet, a kemizmus mindenkori előtérbe állítása, a szokástani ós társulástani szemlélet uralkodó a munkában. Ez ma korszerűségi követelmény ós alapfeltétel. A szerző élete munkájából következik, hogy a munkában uralkodik a tóbiológiai szemlélet és az „örök Balaton", amely mindenütt jelen van és majdnem mindenre képes jó példával szolgálni. A könyv nem könnyű olvasmány. Tartalmi rövidségre törekszik a szerző, mondanivalóját tömören fogalmazza meg, olykor nagyon is szűkszavúan. Igazán nem lehet terjengőssóget a szemére vetni. Nyomasztóan sok benne a mesterszó (terminus technicus) ós nem mindig határozza meg a fogalmat, amely a név mögött rejlik. A mai világban, amikor a fiatalabb nemzedék hovatovább egyre kevésbé ismeri a latin szavakat, jó lett volna a könyv végére magyarázó fejezetet tenni, amely betűrendben ós eredeti írásmód szerint tartalmazta volna a mesterszavakat és értelmüket. E tekintetben nem tartom helyesnek azt a nyilván valamilyen kiadói elv által szerzőre kényszerített eljárást, hogy a latin-görögös mesterszavakat magyar hangzás szerint, fonetikusan írja, mint pl. hipolimnion szesszilis, detritusz, holofitikus, efippium, eurioxibiont, fotoavitotróf, neuszton, pleuszton, policiklikus, pszammon stb., vagy keverve is, mint pl. rheofilia, stagnáció, supralitorál, stb. A Magyar Helyesírás Szabályainak (Budapest, 10. kiadás, 1954) 280. §-a szerint : „Idegen írásmód szerint írjuk a nem közkeletű, csak bizonyos szakterületen használt tudományos műszavakat..." Szívből kívánom, hogy a fenti mesterszavak mennél előbb „közkeletű"-vé váljanak, de addig tartsuk magunkat a helyesírási szabályokhoz. A könyv az első olyan munka, amely a limnológiai ismeretanyagának alapjait rendszeresen, módszeresen, tudományos szempontok ós elvek szerint tárja magyarul a tudományszomjas olvasó elé. Hézagpótló munka, amelyet egyaránt haszonnal olvashat a már gyakorló limnológus, halászati szakember, hidrológus, higiénikus, balneológus és különösen értékes lesz egyetemi fokon a szakbiológus képzéssel kapcsolatban a nevelendő új limnológus nemzedék számára. A szerző előszavában tiltakozik a „dióhéj" minősítés ellen. Pedig nem a termés nagyságrendje a döntő, hanem az, amit magába zár. Ami ebben a könyvben van, az tényeknek, irodalmi adatoknak, személyes kutatási eredményeknek, sikeres problémamegoldásoknak olyan eredményesen sűrített egybefoglalása, hogy „nagyatomsúlyú" tananyagnak tekintendő. Árasztani fogja oktató, tanulásra serkentő, gondolkodásra kényszerítő, kutatásra indító és szemléletet keltő sugarait. Dr. Dudich Endre