Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

3. szám - Ijjas István: Az esőztető öntözőrendszerek felszínalatti csővezetékeinek gazdaságossági vizsgálata

118 Hidrológiai Közlöny 1964. 3. sz. Ijjas I.: Az esőztető öntözőrendszerek gazdaságossága és a vízszállításhatárokat is nagymértékben befolyásolja ez a változás. Helyes megoldásnak látszik a C

2-t 0,5 és 0,8 között felvenni. A legváltozékonyabb tényezőket a C

3 tartalmazza. Az évi üzemidő a tervezett rendszer egyedi sajátosságaitól függ (1000—2000 óra). Lehetőleg minél nagyobb legyen, mert az esőztető rendszereket lehetőleg minél jobban ki kell használni. A szivattyúzás hatásfoka a tervezett szivattyúegységektől függ (0,6—0,8 közötti érték). Az energia egységára az Árszabályozásból állapítható meg(1958/7utasítás).Országrészenként, a napi felhasználás idejének (csúcsidőben, nem csúcsidőben) és a felhasznált teljesítmény függvényében változó érték. Utóbbi a (14) képlet alapján határozható meg. A képletbe az egész rendszer vízfogyasztását és a szivattyú nyomómagasságát kell behelyettesíteni. A szivattyú nyomómagassága az esőztetéshez szükséges nyomásnak és a mértékadó csővezeték mentén keletkező nyomásveszteségnek az összege. Az eredmény kW. Az energia egységára függ tehát a szivattyú teljesítményétől és így a szállítandó vízmennyiségtől is, ami viszont azt jelenti, hogy függ az öntözendő terület nagyságától is. Ennek az az eredménye, hogy a gazdaságossági vizsgálat eredményei összefüggésben vannak az öntözendő terület nagyságával. A 6. ábrán a C függvényében leolvashatók a gazdaságos vízszállítási határok (folytonos vonal) és az adott átmérőjű csővezetékeken leggazdaságosabban szállítható vízmennyiségek (szaggatott vonal). Ezzel adott csőanyag esetében a gazdaságossági vizsgálat feladatai megoldottaknak tekinthetők. VI. A leggazdaságosabban alkalmazható csőfajta kiválasztása a különböző anyagú csövek közül Eddig a vizsgálat feltételezte, hogy az alkalmazandó esővezeték anyaga (azbesztcement) ismert. Nagyobb vízhozamok esetében azonban csak gazdaságossági vizsgálattal lehet meghatározni azt a vízszállításhatárt, ahol azbesztcementcső alkalmazásáról át kell térni az acélcsövek alkalmazására. A 7. ábra szemléletesen mutatja be, hogyan lehet adott vízszállítás esetében a különböző anyagú csövek közül gazdaságossági vizsgálattal kiválasztani a megfelelőt. A feladat megoldásához meghatározandó több egymás mellé fektetett azonos átmérőjű csővezeték költséggörbéje. Könnyen belátható, hogy a költséggörbe egyenlete : K A.D" ) • D (33) 4 400 mm ac * 500 mm ac , 2 db egymif melle fektetett 4500mm ac 3 db egymás mellé fektetett tSOOmmoc <> db mmós mellé fektetett ?500mm ac * 400mm acél * 500mm acél * SOO mm .océr t SOO mm acél * 1000 mm acél -4— 500 mw 1500 Csővezeték rizsziftitása, B [t/s] 7. ábra. A vízszállítás évi költségének alakulása acél és azbesztcement csővezetékek esetében <Pueypa 7. H3MetieHue zodoeux 3ampam nponycica eodu no cma/ibHbiM u acöecmoifeMenmHbiM mpyöonpoeodaM Abb. 7. Gestaltung der Jahreskosten der Wasserfórderung in Rohrleitungen aus Stahl und Asbestzement ahol i az egymás mellé fektetett csővezetékek száma Q az i db csővezeték által szállított vízmennyiség összege. A 7. ábra ennek az összefüggésnek a felhasználásával készült. Azbesztcementcsőnél az összefüggés tényezői megegyeznek az 1—4. ábra tényezőivel. Acélcső esetében a fektetési költségek az ÉKN-ből meghatározott értékek, az élettartam 35 év, a C

2 tényező pedig 1,0. Az ábra azt mutatja, hogy bizonyos vízszállításhatárig gazdaságosabb 2 db egymás mellé fektetett ac. cső, mint egy nagyobb átmérőjű acélcső alkalmazása. A gazdaságossági vizsgálat eredményei A bemutatott vizsgálatok grafikusan is elvégezhetők és a levont következtetések általában függvény transzformációs úton is beláthatok. A matematikai megoldás a leggyorsabb. Az alapfeladatok megoldása alapján a következő megállapítások tehetők : 1. A vizsgálat eredményei tetszőleges hosszúságú csővezetékre érvényesek, mert a vízszállítás gazdaságossága a csővezeték hosszától független. 2. Az esőztetéshez biztosítandó üzemi nyomás nagysága nem befolyásolja az alkalmazott csőátmérő gazdaságosságát. A gazdaságossági vizsgálat során csak a csővezetékszakasz mentén keletkező súrlódási veszteséget kell figyelembe venni. 3. A csővezeték gazdaságosságát legnagyobb mértékben az élettartam, a fektetési és az energiaköltségek, a cső érdességi viszonyai, az évi üzemórák száma, a szivattyúzás hatásfoka és a csőfektetés körülményei befolyásolják. 4. A jelenleg gyártott azbesztcement csősorozat átmérőinek kiválasztása gazdaságossági szempontból megfelelő. A 125—500 mm közti átmérőtartományban többféle átmérőt nem lenne célszerű gyártani. 5. Jelenleg az esőztető rendszerek felszínalatti vezetékeként leggazdaságosabban az azbesztcementcsövek alkalmazhatók. Acélcső csak az azbesztcementcsövekben már nem szállítható nagy vízszállítások, vagy az azbesztcementcsőre megengedett értéket meghaladó nyomás esetében javasolható. Sok esetben még két-három kisebb átmérőjű azbesztcementcső egymás mellé fektetése is gazda-