Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)
2. szám - Lammel Kálmán–Steinmann Henrik: A szennyvizek szikkasztásos elhelyezése
96 Hidrológiai Közlöny 1964. 2. sz. L,ammel K.—Steinmann H.: A szennyvizek elhelyezése hasznosítására alkalmasak. A túl laza homoktalajok főleg szikkasztásra alkalmasak, de szennyvíz hasznosítására csak abban az esetben, ha mesterséges edaphonréteg kiképzésével vízkapacitásukat megnöveljük. A tömött talajokban (pl. egyes agyagféleségekben) viszont a talajba beszivárgó szennyvíz a csapadékhoz hasonlóan beépül az agyag rácsszerkezetébe. Ez által a talaj megduzzad és vizet át nem eresztővé válik. Az ilyen szerkezetű talajok hosszú idő alatt, nagy mennyiségű vizet képesek felvenni és azt ugyanolyan lassan is adják le. A szennyvíz hasznosításához azonban ezeket a talajokat lazítani kell. A szennyvíz hasznosítás szempontjából mintegy 2 m mélységben a térszint alatt elhelyezkedő talajvízszint a legkedvezőbb. A talajvíz szintjén és mozgási irányán kívül még figyelembe kell venni, az elosztó csatornákban kialakuló vízszintet is. Fentiekből kitűnik, hogy az altalajban elhelyezhető vízmennyiség megállapítására, hidrológiai feltárásnak, szikkasztási próbának a helyi adottságok figyelembevételével, kell az elméleti számításokat megelőzni. A talajszerkezet javítása és humuszképzés A humusz összetétele pontosan még nem ismeretes. A tartamhumusz nem egyszerű szerves vegyületekből, hanem nagymolekulájú, bonyolult, változatos összetételű anyagokból áll. A talaj humuszanyagai főleg elhalt növényi részekből és talaj szervezetek anaerob baktériumok közreműködésével elbontás útján keletkeznek. A talaj fizikai állapotát, a talajlakó szervezetek nagymértékben befolyásolják. Erre vonatkozóan Stöekli adatai nyomán a 3. táblázat nyújt felvilágosítást. Szerinte egy éven át 1 ha területen a talajlakó szervezetek kg-ban kifejezve a következő mennyiségi változásokat idézik elő : 3. táblázat Ürülékek 120 000 kg/ha Földi giliszták talaj felszínére jutó ürüléke 90 000 kg/ha Szerves hulladék felaprózása 5 000 kg/ha Levegőkapacitás növelése, járatok, fészkek, bábok 100% Pórustérfogat növelése 100% Talaj mikroflóra ós fauna tevékenysége 3 000 kg/ha Termelt szépdioxid 10 000 kg/ha Ammónia és nitrát 800 kg/ha Légköri nitrogén asszimilációja 250 kg/ha Talaj mozgékony nitrogénjének megkötése 50 kg/ha Mozgósított foszforsav 50 kg/ha Mozgósított kálium 50 kg/ha Az élő talaj szervezeteinek tevékenysége mind a mezőgazdasági termelés, mind a szennyvíztisztítás céljára felhasználható és lényegesen fokozható. A kísérletek igazolják, hogy a vízellátás és szervesanyag folyamatos adagolásával valamint annak szabályozásával a talajélet működésé nagymértékben irányítható. Ebben az utóbbi táblázatban közölt adatok rávilágítanak arra a nagyarányíi munkára, melyet a talaj biocönozisa (élőszervezeteinek összessége) végez. Összehasonlításként megállapítható, hogy e mellett az emberi tevékenység igen szerénynek mondható. A települések körzetében levő, mezőgazdaságilag művelhető területek az edaphonréteg kiképzésére általában alkalmasak. Amennyiben ezen terület folyamatos szennyvízellátása a vegetációs időszakban a szükségletnek megfelelően biztosítható, úgy ezeken a területeken a termelés a csapadéktól függetlenül kedvezővé tehető. A szennyvízzel együtt a talajba jutó tápanyagok az élő szervezetek által maradéktalanul felhasználhatók. A nitrogénatom pl. nem veszti el tápanyagértékét, mert kezdetben valamely gombának, később mikroorganizmusnak, vagy reducens baktériumnak, esetleg másik talajszervezetnek alkotórésze. A talajképződés a biológiai tényezők hatásán, a növény és talajélet összehangolt folyamatain alapszik. A tudatos szennyvízhasznosítással, az edaphon réteg kialakítása, alkalmas növényzet telepítése révén, a fiatal talajtípusok fejlődése meggyorsítható, ugyanakkor a fejlődés legmagasabb fokán átjutott és már leromlott talajok magasabb termelékenységűvé való alakítása megvalósítható. IRODALOM Di-Gléria J. : Mezőgazdasági Kémia. Budapest, 1962. Fejér D. : Talajbiológia. Budapest, 1954. Frenyó V. : Növényélettan Budapest, 1959. G. M. Fair—./. C. Geyer : Wasserversorgung und Abwasserbeseit.igung. Berlin, 1959. Jócsik, L. : Komposztálás. Budapest, 1962. Kemenessy, E. : Talajerőgazdálkodás. Budapest, 1959. Lammel, K. : Szikkasztásos szennyvízelhelyezés új szemlélete. Épületgépészet. X. óvf. 1961. 4. Lapschin—Busch : Ausarbeitung von Abwasserreinigungsverfaliren. Leipzig. 1959. Nagy, L. D. : Szennyvíztisztító berendezések. Budapest, 1954. Szabó, Z. : A szennyvíztisztítás biológiai alapjai. MTK, 1954. Szabó, Z. : Természetes vizeink védelme. I—II. MTK. 1954. PA3MEIUEHHE flOMAILIHHX CTOMHblX BOA nOflCVLUHBAHHEM K• JlaMMeA ii d-p. X. UJmeüManH, KaHA. önön. HayK KoH(J)epeHmi>T no opouieHino c CTOMHMMH BoaaMH B 1963-eM rofly B ByaaneniTe nocTaBiina nepeA coőoíí uejib pemeHHH BonpocoB no pa3.uemeHHio H Hcnojib30Bamiio CTOIHblX BOA Ha TeppHTOpHHX, He HMeiOmi-IX COOTBeTCTBYromero npHe.MHiiKa. B CTATBE PACOMATPHBAETCH pa3wemeHiie CTOHHUX BOA, noAcymeHHwx OT iuia, na aKTiiBHofí no'iBe H ii3JiaraIOTCÍI TecHbie 6no.nonmecKiie CBSI3II Me>Kfly noHBeHHbiMH oprami3MaMH ii paccTeHiíjmii. OneBHAHO, MTO aKTHBHyfo noMBy c xopouiefí cTpyKTypon Hy>I<H0 pacc.MaTpiiBaTb, Kan cpe^y AJIH OHHCTKH CTOMHHX BOA. ECJIH C nocpeflCTBOM CTOHHbix BOA oöecneMHBaioTCíi >KiiBbie opraHH3.\ibi AJW noMBbi, AAJIEE H BOA3, iiiiTaTejibHbie BemecTBa H noTpeSnocTii B aHeprmi AHA paccTenHH, TO BMecTe c Teiw cnoco6cTByeTc>I OMHCTKC H pa3MemeHiiio CToiHbix BOA. >KH3HeAeíiTeJibH0CTb noiBeHHblX 0praHH3M0B M0>KH0 nOBbICHTb IiyTCM IIOAaiH opraHimecKHX BemecTB H BOÁM B öojibiuoM KOJiHiecTBe. flaHHoe ycjiOBne Mo>KeT SbiTb ocymecTBjieHo B pavwax OHHCTKH CTO'IHMX BOA N o6ecne iienHH BOAHOIO II nirraTeJibHoro pe>i<HMa no^Bbi Ha ncn0jib3yeM0ií TeppiiTopiiH. C ninieHimecKon TOMKH 3peHiiji npouecc nciiapemiH BOAbi paccTemiHMH npeACTaBuneT coőoti BMCOKHK ypoBeHb 01HCTKH CTOHHblX BOA- COBpe.MeHHbie 0HIICTK1I U iicn0Jib30BaHim CTOMHMX BOA npn BOAHOM xo3aiicTBe MoryT őbiTb ocymecTBAeHbi öjiaroAapu cooTBeTCTByIOUIHM
