Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

2. szám - Dr. Kertai Ede: Vízgazdálkodás Magyarországon. Hozzászólások dr. Kertai Ede: Vízgazdálkodás Magyarországon c. tanulmányához

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 43. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 85—184 oldal Budapest, 1963. április I VÍZGAZDÁLKODÁS Vízgazdálkodás Magyarországon DE. KERTAI EDE műszaki tudományok kandidátusa Colas, R. — az Association francaise pour l'étude des Eaux igazgatója — egyik tanulmányában egy ausztrál hidrológus kijelentését idézi, amely szerint Ausztrália lakóinak száma, vízkészletének csekély volta miatt, nem haladhatja meg a 30 milliót. Szembeállítja vele az Amerikai Egyesült Államokat, amelynek területe alig nagyobb, mint Ausztráliáé, lélekszáma pedig kb.- tizennyolcszorosa annak. Már ez az egyetlen megállapítás is élesen megvilágítja, hogy milyen döntő a jelentősége a víznelc valamely terület eltartóképességében, fejlődésében. Pedig összehasonlításul olyan országot választott — az Egyesült Államokat — ahol az egy főre számított átlagos évi vízfogyasztás 1170 m

3, a legmagasabb az egész világon. (Franciaországban csak 450 m

3, az NDK-ban 400 m

3 és Magyarországon 310 m

3.) Világjelenség a vízigények növekedése nemcsak az emberiség szaporodása, hanem az életszínvonal emelkedése következtében is. A világ népessége a századforduló idején még csak 1500 millió volt, 1960-ra 3000 millióra szaporodott. Ez alatt a hat évtized alatt a vízigény még ennél is nagyobb mértékben nőtt. Példának említem, hogy a világon az öntözött területek kiterjedése 1900-ban 70 millió kat. h., 1960-ban ennek négyszerese, 280 millió kh. volt. S vegyük azt is tekintetbe, hogy a világ lakosságának száma a következő 10 óv * Országos Vízügyi Főigazgatóság, Budapest. ** A Magyar Hidrológiai Társaság Vízgazdálkodási Szakcsoportja 1963. január 28-án tartott előadóülésén mintegy 300 fő vett részt. Ez a nagy érdeklődés híven tükrözi Dr. Kertai Ede előadásában és jelen tanulmányában foglalt kérdések nagy fontosságát. Az ülésen a népgazdasági tervezés részéről dr. Madas András, az oktatás részéről dr. Salamin Pál, a tudományos kutatás részéről Stelczer Károly ós dr. Oroszlány István, a műszaki tervezés részéről Mátrai István és Mantuano József, a vízgazdálkodási gyakorlat részéről Karászi Kálmán és Ziegler Károly értékes hozzászólással világítottak rá az előadó által felvetett vízgazdálkodási kérdések számos fontos részletére. Hozzászólásuk szövegének kivonatát a tanulmány után közöljük. (A Szerk.) alatt további 500 millióval nő, akiknek több vízre lesz szükségük, mint amennyit Európa lakossága — a Szovjetunió kivételével —- ma fogyaszt. Ezért mind több helyen okoz gondot a vízhiány. Világjelenség ennek a következménye is, a vízzel való tervszerű gazdálkodás : ahol szűkében vagyunk valaminek, ott beosztással kell élnünk. A vízgazdálkodás jelentőségének nagymértékű fokozódása korunk gazdasági fejlődésének egyik jellemzője. A víznek természetesen mindig is nagy szerepe volt az élet egyes területein. Mai jelentőségét, azonban éppen az adja, hogy szinte egyetlen emberi tevékenység sincs, ami valamilyen formában ne kapcsolódna a vízhez. Ez világszerte megfigyelhető, de különösen azokban az országokban, ahol a természeti adottságok miatt a társadalom anyagi ós kulturális fejlődésének legalapvetőbb feltétele a vizek kártételei elleni védekezés és a vízhasznosítás magasszintű megvalósítása, a vízgazdálkodás. Ilyen ország Magyarország is. Nem lehet * célom most a magyar vízgazdálkodás feladatainak részletes ismertetése. Arra törekszem, hogy azoknak, akik a vízgazdálkodás nagyon fontos őrhelyein dolgoznak, de nem ismerhetik azonos mértékben vízgazdálkodásunk egészét, mint a központi szolgálat egyik tagja áttekintést adjak arról, milyen változás megy végbe ezen a téren, merre halad a magyar vízgazdálkodás, melyek a főfeladatok s azok megoldásához mire kell erőinket koncentrálni. Központi kérdésként a vizkészletgazdálkodás tudományos és gyakorlati feladatait, valamint nemzetközi vonatkozásait szándékozom megvilágítani, de ezenkívül röviden érintem vízgazdálkodásunk fejlesztésének néhány más kulcskérdését is. \ A magyar vízgazdálkodásban a felszabadulás után, de különösen az utolsó tíz évben döntő átalakulás -ment végbe. A korábban csupán a vizek kártételeinek elhárítására irányuló tevékenység nyomán kialakult, szűk vízépítési szemléletet felváltotta a vízgazdálkodás komplex szemlélete. Nagymértékben kiszélesedett a vízgazdálkodás népgazdasági kapcsolata, a víznek mind a mezőgazdasági, mind pedig az ipari termelésben történő kiterjedt felhasználása.