Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

1. szám - Könyvismertetés

Könyvismertetés Hidrológiai Közlöny 1963. 1. sz. 83 360 fő/km

2). A 9. fejezetben a flandriai, a brit és a francia tengerparti, továbbá a Földközi-tenger melléki lapályok termővétételét szolgáló erőfeszítésekkel ismerkedhetünk meg.' Az összefoglalásban szembeállítja a szerző a Föld azon részeinek termelési viszonyait, amelyeken a természet nyújtotta bő lehetőségek kiaknázásához egyedül az ember hatékony belenyúlása hiányzik Hollandia helyzetével, ahol — éppen ellenkezően — a tenger szüntelen támadásai ós a természet mostohasága ellenére virágzó életet teremtett egy kis nép. Az ország 37 000 km

2-nyi területéből 1 7 000 km

2-t kell gátakkal védeniök és 7500 km

2-t közvetlenül a tengertől hódítottak el. Valóban joggal mondhatják : Deus mare, Batavus litora fecit ! (Isten teremtette a tengert, a hollandus a partjait). Az értékes értékes könyv gazdag bibliográfiával ós tárgymutatóval zárul. * Wagret könyvét nemcsak a gazdag adatanyag, a gondos szerkesztős ós a rendkívüli sokoldalúság jellemzi. A szerző kitűnő fotográfusnak is bizonyul : művészi képei csak fokozzák a mű iránti érdeklődésünket. S nem tudjuk eldönteni, hogy geográfusoknak vagy vízimórnököknek, agronómusoknak vagy gazdaságpolitikusoknak szolgál-e a legtöbb tanulsággal. De bizonyos, hogy aki elolvassa Wagret könyvét, megtanulja értékelni a magyar vízi munkálatok eddigi eredményeit is, ós fel fogja tudni mérni, mit jelent a nemzet jövője szempontjából a tervszerű vízgazdálkodás. Dr. Lászlóffy Woldemár A. E. Kriss: Meercs-Mikrobiologie. Tietseoforschungen. VEB, Gustav Fischer Verlag, Jena, 1961, p. 1—570. 147 szövegközti ábrával és 134 táblázattal. A kiváló szovjet szerző munkáját először oroszul jelentette meg 1959-ben Moszkvában. A most ismertetett, 190l-es kiadás — annak ellenére, hogy alig két esztendő múlt el azóta — jóval bővebb az eredetinél, mivel a Szerző a német kiadás számára a legújabb óceáni kutatási eredményekkel kiegészítette! A könyv kilenc fejezetre tagolódik. Az elsőben a mélytengeri mikrobiológiai kutatások módszereiről olvashatunk. Aránylag rövid fejezet ; a mintavételek módjait, a tenyésztési eljárásokat, a közvetlen mikroszkopikus vizsgálatokat ismerteti. A második fejezet 100 oldalán a heterotrof mikroorganizmusok számszerű elterjedésével foglalkozik a tengerekben és az óceánokban. Részletesen szól a nagy tengeri tájak élővilágáról, a zonális elterjedési viszonyokról, életmódjukról, a nagy nyomás alatt élők szaporodásáról. Még terjedelmesebb a következő, harmadik fejezet, amely a tengeri mikroflóra fajösszetételét tárgyalja. Részletesen megismerhetjük a kokkuszok, baktériumok, nyálkabaktériumok, sugárgombák, élesztőgombák elterjedését, az izolált típusokat. A negyedik fejezetet a tengeri mikroorganizmusok biokémiai aktivitásának szenteli. Jó áttekintést kapunk a kitinbontó baktériumokról, az ammónia és nitrogén felhalmozódás okairól, a kénhidrogén keletkezéséről, az oxidáció menetéről, különös tekintettel a Fekete-tengerre. Az ötödik fejezet a tengerek és óceánok mikvobiális populációinak sűrűségéről, azok biomasszájáról szól. A Fekete-tengerre vonatkozóan igen figyelemreméltóak a mikroszervezetek ökológiai viszonyairól írottak. Részletesen tájékozódhatunk a Kaspi-tenger, a Csendes-óceán, az Északi-Jeges-tenger mikroorganizmus együtteseiről is. A hatodik fejezetben a tengeri mikroszervezetek morfológiai jellemző bélyegeit találjuk. Különösen szép, demonstratív táblázatok, ábrák, mikrofelvételek és színes képek támasztják alá a Szerző igen világosan kifejtett mondanivalóit. A hetedik fejezetben a tengeri mikroszervezetek szaporodását találjuk. A nyolcadik fejezetben a mikroorganizmusok és a biológiai produktivitás kapott helyet. Az utolsó fejezetben a mikroorganizmusok indikátor szerepéről olvashatunk. Alig néhány oldal ugyanaz a rósz, amelyben a fejezetek után a mélytengeri mikrobiológiai kutatás legközelebbi feladatait fejtegeti a Szerző, de annál előremutatóbb és gondolatokat keltő. A függelékként közölt, 35 oldalt kitevő táblázatok külön méltatást érdemelnének. Az irodalomjegyzék csaknem 600 forrásmunkát sorol fel. Ebből a Szerző eredeti tanulmánya 42, ami egyúttal utal a könyv összefoglaló jellege mellett önálló koncepciójára is. Kriss munkája a mi szempontunkból is nagyon figyelemre méltó. Ugyan tengerünk nincs, a mélytengeri mikrobiológiai kutatásokban sem vettünk s veszünk részt, de a munka számos olyan problémát érint, amelyet mindazoknak szükséges áttanulmányozniok, akik hazai szikestalajaink, szikesvizeink mikrobiológiájával foglalkoznak. A szennyvíz- és ivóvíz kutatók szintén számos gondolatot találnak ebben a mintaszerűen megírt munkában, amelyet további kutatásaikban hasznosíthatnak. Dr. Hortobágyi Tibor Csanda Ferenc : Föld alatti vezetékek, csatornák, hibahelyek felderítése A Műszaki Könyvkiadó Új Technika sorozatában újszerű témával foglalkozó könyv jelent meg. Nemcsak hazánkban, de nemzetközi viszonylatban is az első önálló mű, amely a föld alatti vezetékek, csatornák, kábelek műszeres felderítésével behatóan, megfelelő műszaki szinten foglalkozik. Csanda Ferenc a Mélyépítési Tervező Vállalat osztályvezető mérnöke évek óta foglalkozik föld alatti vezetékek, csatornák felderítésével. Az elmúlt évek során közel kétezer kilométer föld alatti vezetéket tártak és térképeztek fel. Az ezen idő közben szerzett tapasztalatainak eredményét használta fel a szerző a most megjelent könyve megírásánál. A könyv első részében a vezetékkutató műszereket ós eljárásokat csoportosítja, ós az elektronikus vezetékkutató műszerek működési elvét ismertfeti. Hosszú évek során szerzett tapasztalatok ós kísérletek alapján az elektronikus műszerek segítségével meghatározott nyomvonal és csővezeték mélységben mutatkozó eltérések kiküszöbölésére, korrekciós tényezőket vezet be. A második részben részletesen ismerteti a csővezetékek nyomvonalának és mélységének meghatározására szolgáló módszereket. Külön tárgyalja a fémanyagú ós nem fémanyagú csövek, vezetékek felderítésének módszereit. Kitér a földalatti kábelek felderítésére ós végül az elfedett szerelvény szekrények ós akna fedlapok kimutatására. A harmadik részben a csővezetékek hibahelyeinek a megállapítását és az erre a célra szolgáló elektronikus műszereket behatóan ismerteti. Külön tárgyalja a nyomás alatti, valamint a gravitációs vezetékek hibahelyeinek felderítési módszereit. Ismerteti a gázok, radioaktív izotópok stb. alkalmazási lehetőségeit. Külön fejezetet szentel az épületek falában levő vezetékek felderítésére, ós azok, valamint a kábelek hibahelyeinek megállapítására. A negyedik fejezetben a hazai és külföldi cső feltáró és hibahely megállapító műszereket ismerteti. Részletesen tárgyalja a hazánkban gyártott úgynevezett Csanda— Molnár—Zalavári-féle „egyetemes elektronikus vezetókkutató műszer" működését, kezelését és üzemi adatait. Végül az ötödik fejezetben a műszerek használatával kapcsolatos kezelési utasításokat és rendszabályokat ismerteti, valamint a felmérési tervek elkészítési módját ós a munka szervezésével kapcsolatos kérdéseket tárgyalja. A most megjelent könyv a vízművek, csatornázási művek szakemberei, valamint gyárak rekonstrukciójával, bővítésével, üzemelésével foglalkozó mérnökök, technikusok számára jelent nagy segítséget. Molnár Lajos