Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)
6. szám - Dr. Schiefner Kálmán–Csanády Mihály: Felszíni vizeink fluor- és jódtartalma
522 Hidrológiai Közlöny 1963. 6. sz. Schiejner K.—Csanády M.: Felszíni vizeink fluor- és jódtartalma redos-folyamat sebességót a hozzáadott minta jodidkoncentrációja szabja meg. A reakció végpontját ferroin indikátorral jelezve ós az átcsapásig eltelt időt mérve, ismert jódtartalmú mintával felvett kalibrációs görbe segítségével határozzuk meg a jodid-koncentrációt Elemzésre a járási tanáesok "egészségügyi csoportjai által kéthavonként higiénés ellenőrzés céljából beküldött vízmintákat használtuk fel. 76 felszíni vízből összesen 136 előre meghatározott mintavételi helyről (1. ábra) származó mintából 765 fluor- és 792 jódmeghatározást végeztünk. Mintavételi helyenként 1960-ban 6, 1961-ben 2 (tél és nyár) vízmintát kívántunk megvizsgálni, azonban mintavételi és beküldési nehézségek (pl. jégtakaró, fagyveszély) miatt a vizsgálatok száma nem azonos. (Esetenként külön-külön megadjuk.* tartományba. 2,0 mg/l-nél nagyobb érték csak az ipari szennyvizekkel terhelt Nádor-csatornában fordult elő. Két nagy folyónk vizének fluortartalma gyakorlatilag azonos (Duna : 0,34, Tisza : 0,32 mg/l), a Balaton vizében ez az érték kissé nagyobb (0,41 mg/l). Feltűnően csekély a fluortartalom a karsztforrásokból származó néhány vízfolyásban ((iaradna, Szalajka). A jódtartalom az egyes vízfolyások vizében jóval szélsőségesebb határok között ingadozik. A Lajta, Mura, Dráva és az országba érkező Sajó vizében alig mutatható ki jód, egyes vízfolyásokban viszont néha literenként több mg-os értéket is elér. Egy-egy mintavételi helyen is A vizsgálatok eredményét az 1. táblázatban közöljük. Az átlagos értékeken kívül az észlelt legkisebb és legnagyobb értéket is megadjuk. A táblázatban szereplő „közepes" érték a mérések számtani közepe. Ahol négynél kevesebb vizsgálat történt, csak a középértéket tüntettük fel. Az eredmények értékelése Az 1. táblázatban megadott közepes fluor-, ill. jódtartalom értékeket megvizsgáltuk abból a szempontból, milyen a mintáknak az egyes koncentráció-tartományok szerinti megoszlása. A kapott adatokat a 2. táblázatban tüntettük fel. Ezekből megállapítható, hogy a vizsgált felszíni vizek csaknem félénél az átlagos fluortartalom 0,26—0,50 mg/l között van. A vizsgált minták 85,2%-ában 0,75 mg/l-nél kisebb a fluortartalom és csak a minták 13,3%-a esik a caries-megelözés szempontjából kedvezőnek tartott 0,76—2,0 mg/l-es * A mintavételek időpontja az Orsz. Közegészségügyi Intézet Vízügyi Osztályán, a folyók vízhozamadatai a VITUKI évkönyveiben találhatók. 1. ábra A mintavételi helyek és sorszámuk Abb. 1. Entnahmestellen und ihre Bezijjerung [Den Zahlen entspricht .die Bezifferung in Kolonne (1) der Tabelle 1] Fig. 1. Site and current number of sampling points (The current numbers correspond to those in colunm 1. Table 1) jóval nagyobb az ingadozás, mint a fluortartalom esetén. Ez az ingadozás — különösen iparvidékeken (valószínűleg másodlagos szennyezés következtében) — néha több száz-, esetleg ezerszeres lehet (pl. Hangony patak). Néhány mintavételi helyen egy-egy esetben a többinél sokszorosan nagyobb jódtartalmat találtunk, ezeket *-gal jelöltük meg az 1. táblázat ,,jódvizsgálatok száma" oszlopában. Összesen nyolc ilyen eset fordult elő, ahol az egyetlen nagy kiugró érték az utána következő legnagyobb érték 10-szeresét (néha 100szorosát) is meghaladta. Mivel ezek a kiugró értékek eltérnek a víz szokásos állapotában mért jódtartalmától, feltehetően másodlagos szennyezésként és nem rendszeresen fordulnak elő, ezért a táblázat adatai közé nem vettük fel azokat és a vizsgálatok számában sem szerepelnek. Például egy alkalommal a Rábán Sárvárnál 18 750 /íg/1 jódtartalmat mértünk, és ugyanebben a hónapban (19(50. április) a Mosoni-Dunán Győr alatt 1650 /y.g/1 értéket találtunk. A két adat közötti összefüggés valószínű, a szennyezés forrását-azonban nem ismerjük.