Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)
6. szám - Makszimov, Nina: Adatok a Genfi-tó vízháztartásáról (Ismertetés)
519 Hidrológiai Közlöny 1963. 6. sz. « Adatok a Genfi-tó vízháztartásáról Ma már világszerte egyre határozottabban felismerik, hogy az egyes területek hidrológiai ós vízháztartási viszonyainak feltárása jelentékenyen hozzájárul a helyes vízgazdálkodás kialakításához. Ennek ellenére a vízháztartási vizsgálatok terén — különösen az állóvizekkel kapcsolatosan — meglehetősen kevés a tágabbkörű összehasonlításokra alkalmas eredmény. Ügy véljük, hogy a különböző országokban és különböző alapokon végzett vizsgálatok megállapításai nagymértékben hozzájárulhatnak egy általános hidrológiai adatgyűjtemény kialakításához. Dalton egyenlet módosított alakja : ^mm/nap = (1,465 — 0,00055 P) (0,33 + 0,198 v). (e w — e), ahol P — a légnyomás (millibár), v — szélsebesség (m/s), ew — a felszíni vízhőmérséklethez tartozó telítettség (mb), e — a levegő páranyomása (mb). Az erre vonatkozó számítások alapjául a Genf-i, Lausanne-i, Montreux-i és Thonon-i meteorológiai állomások adatai szolgáltak. A szélviszonyok hatását becsült átlagértékek alapján vették figyelembe. Az így Az Arve medencéje ú 10 20 30 *0 k n. i vízelvezetés Oora do'teo medencéje és fim A Sesiamedencéjt A Ti a no medencéje A Reuss medencéje 1. ábra. A fíenfi-tó vízgyűjtő területe A Genfi-tó környékén (1. ábra) számos hidrológiai és hidrometeorológiai kutatást végeztek különböző szempontok alapján, amiről meglehetősen gazdag földrajzi ós műszaki irodalom tanúskodik. Az eredmények azonban korántsem teljesek ós nem kellően összehangoltak. Régóta hiányzott egy olyan munka, amely teljességében foglalkozik a Genfi-tó hidrológiai és vízháztartási kérdéseivel. Ezt a hiányt igyekezett betölteni a svájci földrajzi társaság folyóiratában a közelmúltban megjelent tanulmány, amelyet az alábbiakban vázlatosan ismertetünk.* A tanulmány igen érdekes, anélkül, hogy túlságos részletezésbe bocsátkozna. Eredményeket közöl a Genfi-tó vízháztartásának legfontosabb tényezőiről. A szerzők gondosan végigtekintik az éghajlat fő jellemzőit, figyelembe véve a tárgykörrel kapcsolatos legújabb adatokat is. Megállapítják, hogy a tó jelentős hatással van a levegő hőmérsékletére, ugyanakkor azt is megjegyzik, hogy az 582 km 2 nagyságú vízfelület nem befolyásolja közvetlenül sem a légkör páratartalmát, sem a csapadékeloszlást. A tóra hulló csapadék átlagértékének megállapítása céljából csapadók térképeket szerkesztettek, amelyek még a részletek tekintetében kiegészítésre és finomításra szorulnak. Az adatokból megállapítható, hogy a tóra hulló csapadók sokévi átlaga mintegy 1010 mm. Minthogy a tormészetee vízfelület párolgásának pontos mérése nagyon nehéz feladatot jelent, a szerzők Rohwer tapasztalati képletét alkalmazták, amely a * 1. 11. lllavaux—II. Dussart—M. Magebtier—A. Salvetti : La region du Léman au point (le vue hydrometeorologique. (A Genfi-tó vizvidékének hidrometeorológiai viszonyai), Olobe, 1962. A Szerkesztőbizottság örömmel ad helyt, a jelenleg a Meteorológiai Világszervezet Titkárságán dolgozó lengyel hidrológus ismertetésének, annál is inkább, mert a tavak vízháztartásával kapesolatos kutatások hazánkban is egyre inkább előtérbe kerülnek. (A Szerkesztőség.) kapott párolgási értékeket 0,77-es tényezővel számították át a nagykiterjedésű szabad vízfelületre. Ezeknek a számításoknak a végső eredményeit negyedévenkénti csoportosításban táblázatokba foglalták (1. táblázat). A tó felületének teljes párolgását a szerzők az egyes állomások adatainak a 2. ábra szerinti területek /mm 1100 1000 500 1209mm 1026mm 911mm <*16mm M0NTREUX 'GENF 2. ábra. Az 1959. évi párolgási értékek és az egyes állomások adatainak súlyozásánál alapul vett területi elhatárolás
