Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

6. szám - Bartos Sándor: Az Általér-völgyi települések és létesítmények jelenlegi, valamint távlati vízellátása

484 Hidrológiai Közlöny 1963. 6. sz. Bartos S.: Az Általér-völgy távlati vízellátása összefoglalás Az elmondottak alapján Oroszlány város vízellátásával kapcsolatban a következőket javasoljuk : 1. A bokodi vízmű közelében harmadik kútsor telepítését, mert ezzel és az Oroszlányi Erőmű tavának feltöltésével a vízmű teljesítőképessége (5000 m

3-re növekszik. Szükséges, hogy az Oroszlányi Erőmű alsó vízfogyasztó felé 50 l/sec vízmennyiség továbbítási kötelezettsége alól mentesüljön, ezt a jogot Oroszlány város kapja, mert a bokodi vízműnél nyert mindenkori vízmennyiség szennyvíz formájában az Oroszlány—kecskédi vízfolyásba kerül, onnan pedig az Általérbe, s így az alsó vízfogyasztók gyakorlatilag nem károsodnak. 2. Oroszlány város távlati vízellátásához szükséges többletvízmennyiség beszerzésére, a tatai távvezetékből való víznyerést tartjuk alkalmasnak úgy, hogy a Fényes forrásoknál minőségi vizet lehessen kivenni (így tisztítás nélkül kerülhet a víz a hálózatba). Ha ehhez a megoldáshoz Tata város hozzájárul, a megépítendő harmadik kútsor Oroszlány város vízellátásánál tartalékul szolgálna, mert a tatai vezetékből a kívánt vízigény teljes egészében fedezhető lenne. Ha minőségi víz (strand előtti vízkivétel) nem biztosítható, úgy a bokodi vízműnél tisztításról kell gondoskodni, ebben az esetben a harmadik kútsor állandóan üzemelne, hogy kevesebb tisztítandó vizet kelljen átvenni. Az említett megoldások esetén az oroszlányi erőmű vízpótlására az .Oroszlányi—kecskédi vízfolyáson létesítendő tározót javasoljuk kiépíteni. 3. A bokodi Öregtóból, illetve a Dunáról való vízbeszerzést a nagy beszerzési költségek miatt, csak szükség esetén javasoljuk. A javaslatokban adott megoldások bármelyikének megvalósítása esetén az Oroszlányi Hőerőmű, Oroszlány, Tata és az egyéb érdekelt szervek közös megegyezésére és a vízgazdálkodási érdekek összehangolására van szükség [14]. 4. Tatabánya vízellátásának önálló megoldása. Tatabánya távlati 15 000 m

3/nap ivóvízellátásának lehetőségei kedvezőbbek, mint az Általér völgy többi nagy településének. A jelenlegi ivóvíznyerő helyekről fedezhető mintegy 10 000 m

3/nap vízmennyiségnél 2200 m

3/nap hiány jelentkezik. A távlati vízigényhez képest a hiány 5000 m

3/nap. Tatabánya város távlati ivóvízellátását a terület ÉK-i szegélyén elhelyezkedő újvárosi karsztaknából és a terület DK-i szegélyén épülő XIV/a vízaknából célszerű biztosítani. Az újvárosi karsztakna a szénbányászattól teljesen független meglevő víztermelő hely. A XIV. sz. akna bányamezejének víztelenítésére épülő XIV/a vízakna, mivel az alábányászandó területen kívül esik, s a szénbányászat felhagyása után mint önálló víztermelő hely továbbra is fenntartható, a szénbányászattól ugyancsak függetlennek tekinthető. A javasolt víztermelő helyek további előnye, hogy mivel mindkettő a tatabányai medence szegélyén helyezkedik el, ezért a vízföldtanilag közvetlenül összeköttetésben áll a Gerecse, illetve a Vértes hegység dolomitjában tárolt karsztvízzel, tehát vízutánpótlódásuk is igen kedvező. A 250 m mélyre tervezett XIV/a vízaknát dolomitban építik, ezért feltételezhető, hogy az innen kitermelt víz ivó vízminőségű, de legalábbis könnyen tisztítható lesz. A dolomitban ugyan tiszta vizet csapolnak meg, de a bányaműveletekből esetleg átszivárgó víz szennyezheti a vízakna vízét. Megjegyezzük, hogy a XIV/a vízaknát a Tröszt eredeti tervei szerint csak iparivíz kiemelésére szánták, de nem lesz akadálya annak, hogy a víz megfelelő kezelése után ivóvíz céljára is felhasználható legyen. A 15 000 m

3/nap ivó és a 2000 m

3/nap ivóvízminőségű ipari, hálózati veszteséggel összesen 18 000 m

3/nap vízigény kielégítését az alábbi megosztás szerint javasoljuk. Ha az újvárosi karsztaknából kiemelhető vízmennyiséget kellő biztonsággal csak 6000 m

3/ napnak tekintjük, és ha az aknát nem bővítik, akkor a hiányként mutatkozó 12 000 m

3/nap vízmennyiség a XI V/a vízaknából pótolható. Ebben az esetben a XIV/a vízaknából 12 000 m

3/nap vízmennyiség termelendő ki ivóvíz céljára. A 47 000 m

3/nap ipari vízigény kielégítésére vonatkozó javaslatunkban távlatilag főleg csak az ipari létesítmények közelében elhelyezkedő nagy vízhozamú aknák vízét vesszük figyelembe. Itt is megjegyezzük, hogy a 47 000 m

3/nap ipari vízigény a szénbányászattal kapcsolatos üzemek fokozatos megszűntével már a közeljövőben jelentősen csökken. A szénbányászattal kapcsolatos üzemek fokozatos megszűnése azonban a közeljövőben egyre inkább lehetővé teszi Tatabánya ipari vízellátásának is a szénbányászattól független, illetve attól csak részben függő megoldását. Jelen javaslatunkban is — a lehetőségekhez képest — igyekszünk összhangot teremteni a szénbányászat és a vízellátás érdekeivel. Tatabánya város távlati ipari vízellátását a III/a, VI. és a XIV. aknaüzem területéről kiemelt vizekből javasoljuk biztosítani. Az 1956 óta vízzel elöntött 111/a aknaüzem területéről a IIIja függőaknán jelenleg (1962. évi átlag) 7113 m

3/nap vizet emelnek. Megfelelő szivattyúkapacitás biztosítása esetén innen jóval nagyobb vízmennyiség vehető ki. A IIIja aknaüzem területéről számszerű adatok szerint kereken 7500 m

3/nap vízmennyiséget emelnek. Az említettek figyelembe vételével véleményünk szerint - nagyobb teljesítményű szivattyúk beállításával a III ja akna területén a víz szintjének erőteljesebb süllyesztése mellett kb. 12 000 m

3/nap vízmennyiség is kiemelhetőnek látszik. A VI-os aknaüzem területén jelentkező bányavizeket a VI. függő- és lejtaknán, valamint a sasbérci vízaknán emelik ki. (A VI. ipari vízaknát itt nem említjük, mivel ez az akna 1965 66-ban megszűnik, s vize a XIV/a vízaknában fog jelentkezni.)