Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

6. szám - Bartos Sándor: Az Általér-völgyi települések és létesítmények jelenlegi, valamint távlati vízellátása

Bartos S.: Az Általér-völgy távlati vízellátása Hidrológiai Közlöny 1963. 6. sz. 481 Oroszlányi Erőmű hűtőtavának vízszintjét a 171,50 m A.f.-i szinten tartva, a 6000 m

3jnap víztermelésnek különösebb akadálya nincs. Az eddigiekben ismertetett vízmű a gyorsütemű fejlődésben levő város vízszükségletét nem bírja kielégíteni. A további vízigény kielégítésére, valamint a jelenlegi helyzet normalizálására több megoldást dolgoztunk ki. Oroszlányi Erőmű vízellátása Az oroszlányi Erőmű vízigénye 200 l/sec. A vízigény kielégítésére az ismertetett tározóés hűtőtó szolgál. Biztonság okából megépült a ,,Fényes forrási távvezeték" 200 l/sec vízmennyiség szállítására, 400 mm átmérőjű acélcsőből. Így az Erőmű vízellátása biztonságosnak mondható. (A tározó ós hűtőtó, valamint a gát hidrológiai, földtani, valamint műszaki adatait az idézett tanulmányok [8]. illetve szakvélemények tartalmazzák [10. 161. Tatabánya jelenlegi vízellátási helyzete Tatabánya az Általér-völgy legnagyobb települése, a Szénbányászati Tröszt 15 aknaüzeme, a két erőmű, az Alumíniumkohó, a Cement- és Mészmű fontos ipari jelleget ad a városnak. Mint megyeszékhelynek is jelentős a szerepe. Tatabánya fejlesztésének irányadó szempontja az, hogy a területén és szomszédságában kb. 15 évig növekvő, majd további 25 évig csökkenő termeléssel folyó szénbányászat központi lakóvárosának rendeltetését betöltse, jelenlegi szénbányászattól függő ipara korszerű ós gazdaságos üzemű legyen. Egyéb létesítmények mellett a közműellátás is a fentiek figyelembevételével készül. Tatabánya lakossága kb. 55 000 fő, mely az 194!). évi népességszámhoz képest 35%-os fejlődóst jelent. A munkáslétszám növekedése kb. 1500 fő/év, de a korszerűsítések miatt felszabadul ós átcsoportosul, majd 1975-től fokozatosan csökken. Távlati lélekszám 1965-ben kb. 65,000 fő, 1975-ben kb.' 75 000 fő. A fentiek alapján a jelenlegi és a távlati adatok figyelembevételével 200 l/fő napi fejadagot számolva, az ivóvíz igény 1961-ben 10 400 m

3/nap 1965-ben 13 000 m

3/nap 1975-ben 15 000 m

3/nap Az ipar számára szükséges ivóvíz minőségű víz jelenleg 1250 m

3/nap, távlatban 2000 m

3/nap. Az ipari vízigény kereken 47 000 m

3/nap. Megjegyezzük, hogy az ipar számára szükséges vízmennyiség a jelenlegi állapotnak felel meg és mivel a fejlesztési adatokat egyelőre nem ismerjük, de lényeges iparfejlesztést nem is várhatunk, ezért távlatban is ezt az értéket vesszük figyelembe [7, 11, 12], Tatabánya város jelenlegi ivó- és ipari vízellátását biztosító víznyerési helyek a Tatabányai Víz- és Csatornamű Vállalat, valamint a Tatabányai Szénbányászati Tröszt kezelésében vannak. A Víz- és Csatornamű kezelésében levő víznyerőhelyek : az Űjvárosi karsztakna, 772-es kút, 1038. sz. kút és a VI. ipari vízakna és 1962 augusztusától a Sasbérci vízakna. Az ivóvíznyerési helyek vize a Komárom megyei KÖJÁL vizsgálata szerint sem vegyileg, sem bakteriológiailag nem kifogásolható, jelenleg ivóvízül elfogadható. A fenti vízszolgáltató helyek a tartalékkútként szereplő 2600 m

3/nap vízhozamú 772. sz. kút kivételével együttes víztermelése : 1960-ban átlagosan 1 1 778 m

3/nap 1961-ben átlagosan 11 739 m

3/nap és 1962-ben átlagosan 14 572 m

3/nap volt. A Tatabányai Szénbányászati Tröszt 15 bányaüzem területéről emel felszínre karszt, illetve bányavizet. Az összes víztermelés átlagértéke : 1960-ban 82 429 m

3/nap 1961-ben 110 106 m

3/nap 1962-ben 132 364 m

3/nap volt. Az 1961. évi átlaga XV/b akna vízbetörésének következtében növekedett meg az 1960. évihez képest. A közeljövőben a jelenleginél nagyobb vízkiemelések várhatók. A XIV. akna keleti bányamezejének víztelenítése céljából épülő XlV/a vízakna tervek szerint 1965-ben készül el, és az innen kitermelésre kerülő kb. 36 000 m

3/nap vízmennyiség mind ivó, mind ipari vízellátásra felhasználható lesz. A XlV/a vízaknából várhatóan kitermelt vízmennyiség felhasználási lehetőségének előnye még, hogy a vízkiadás szintje 233 m A.f., s így mind az ipar, mind a város félé a vízszállítás gravitációs lehet, A közölt adatokból kitűnik, hogy Tatabánya ivó és ipari vízellátása az említett víznyerőhelyekről mind jelenleg, mind távlatilag helyi vizekből biztosítható. Az elmondottak alapján a város távlati vízellátása a karsztaknára és a XlV/a aknából várhatóan jó minőségű vízre alapozható. Ha a XlV/a akna a hozzáfűzött reményeket beváltja, vagyis 36 000 m

3/nap mennyiséget szolgáltat, még ebben az esetben is többlet vízmennyiség adódik. Tatabánya nyugati oldalán az Altalér partján telepített Bánhidai (Tatabánya If.) Erőmit ivóvízellátásáról önállóan kell gondoskodni, mivel a városi hálózattal még nincs összekapcsolva. Az Erőmű vizét 4 db 20 m. mélységű csőkút szolgáltatja, melyek átlagos hozama 200 l/p [6], Ivóvíz igénye távlatilag nem nagy, kb. 300 l/p vízadó képességű kúttal kielégíthető lenne. Erre az Altalér partján van lehetőség. Az 1930. évben épült Erőmű vízigényét 80 l/sec — a már említett hűtőtó szolgáltatja, tartalékvizét a Tatai tóból szerzi be, vízjogilag 100 l/sec mennyiségig, .b Erőmű bővítéssel 1967-re 100 MW teljesítményű lesz. Vízigénye ebben az esetben is akadály nélkül biztosítható, átlagosan 120 l/sec, csúcsban 140 l/sec. Az Erőmű meglévő vízellátási berendezései a megnövekedett vízigényt az Általérből 75%-os valószínűséggel, a tatai távvezetékből a távlati vízigény 70%-át tudják biztosítani. A 40 l/sec szükséges távlati pótvízellátását a XV/b és a Síkvölgyi akna hűtőtóba folyó bányavize utján biztosítja. A vízellátás biztonságát növeli az állandóan nagyobb mennyiségű oroszlányi bányavíz kiemelés is.