Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

6. szám - Dr. Vitális György: Az Általér-völgyi nagyobb települések és létesítmények vízellátásának földtani lehetőségei

474 Hidrológiai Közlöny 1963. 6. sz. Vitális Gy.: Az Általér-völgyi nagyobb települések szemléltetik a Hidrológiai Tájékoztató 1963. évi júniusi számában közölt grafikonok [11, 16]. A Tata vidéki jelentősebb források, illetve forráscsoportok — a korábban és az utóbbi években különböző szerzők, illetve intézmények által mért — vízhozamadatait általános összehasonlítás és a vízhozamcsökkenés szemléltetése céljából a 6. táblázatban foglaljuk össze. A 6. táblázatban szereplő számok már önmagukban is sok felvilágosítást adnak. Miként a táblázat 1, 5 és 7 oszlopából kitűnik, a tatai források (224 823 m

3/nap) összvízhozama 1919-től az 1950-es évek elejéig kereken a felére (112 824 m

3/nap) csökkent. Az 1958-as állapotot tükröző (54 864 m

3/nap) összvízhozam [26] az 1950-es évek elején mért (112 824 m

3/nap) összvízhozam közel 10 év alatti kereken 50%-os csökkenését jelzi. Megjegyezzük, hogy 1961-től kezdődően Tata város Tanácsa és a Komárommegyei Víz- és Kútépítő Vállalat a Városi Vízmű kezelésében levő források felszínre lépési helyét, kürtőit (Pokol, Lo Presti, Törökfürdő, Tükör forrás) kitisztította, illetve tovább mélyítette. A Pokol forrás járatainak rendezése során feltárták az Angyal forrást, illetve az Angyal forrás tavas barlangját. Az Angyal forrásból 1962 nyarán 600 m

3/nap vizet szolgáltattak. A további vízszintsüllyedés következtében az Angyal forrás vize is elapadt. Az 1962. év során 26 m mélységig feltárták a Tükör forrás kürtőjét, amelyből 1962. szeptemberétől 1000 l/p (= 1440 m

3/nap) ivóvizet szolgáltatnak a város részére. Tekintettel arra, hogy Tatabányán a jövőben további nagyobb vízemelések várhatók, ezért a süllyedő karsztvízszíntet nagyobb mélységben fúrásokkal vagy aknákkal lehet csak elérni. A Tükör forrás mellett 1961-ben létesítették az ún. Edzőtábori 98 m mély (akkor 1728 m

3/nap vízhozamú) kutat, melyből jelenleg 300 m

3/nap, az 1963. év elején a Pokol forrás mellett elkészült 2 db. kútból kutanként 1100—1400 m

3/nap vízmennyiség vehető ki. Végül megemlítjük, hogy vízföldtani szempontból a távolabbi jövőben remény látszik arra, hogy a Tatabánya vidéki szénbányászat, illetve a bányavízemelések megszűntével beáll a karsztvíz eredeti tükre, s a napjainkban elapadt tatai források vize a jövő század elején ismét a felszínre tör. III. Felszín alatt kis mélységben levő víz. A Duna völgysíkja alatt—Pécsi M. és FerenczK. szelvényei [23, 7] szerint — Komáromtól - Dunaalmásig 5—15 m vastag folyóvízi homokos kavicsréteg települ, amelyből a Duna vízállása függvényében jelentékeny vízmennyiség termelhető ki. A fenti területet az Altalér torkolata térségében vízföldtani szempontból Ferencz K. dolgozata [7] alapján nagy vonásokban ismerjük. Ferencz K [7] 18, 19, 20, 21, 22 és 23. sz. szelvényéből kitűnik, hogy az Altalér vízgyűjtőterületén a Duna teraszvizének feltárása Naszály község északi határa és a dunaalmási Kőfűrész telep vonalától északra levő ártér alkalmas. Az említett vonaltól délre, a holocén fedőrétegek alatt csak az Altalér átlagosan 3 m vastag kavicsrétegei települnek. A Komárom, Szőny, Neszmély és Nyergesújfalu vízellátásával foglalkozó szakvélemények és tanulmányok alapján feltételezhető, hogy a Duna közelében telepített kb. 10—15 kúttal — megfelelő vízállás esetén — a Duna kavicsteraszából napi 3000—6000 m

3 vízmennyiség ezen a területen is kitermelhető. Megjegyezzük, hogy a terület földtani felépítése alapján a fenti vízmennyiség kitermelése lehetségesnek látszik, de a rendelkezésünkre álló adatok szerint a víz minősége a Dunától távolodva erősen romlik (nagy keménység és szulfáttartalom). A Duna mentén pedig a dunaparti ipari szennyvizek kedvezőtlenül befolyásolhatják a víz minőségét. IV. Felszín alatt nagyobb mélységben levő víz. •A) Rétegvíz. AMÁY1 Vízföldtani osztályán, valamint az OVIFUV Földtani osztályán Almásfüzitő, Dunaalmás, Naszály, Szomód, Baj és Tata területén tartanak nyilván a pannóniai képződmények rétegvizeit feltáró mélyfúrású kutakat. A vízadó homok (alárendeltebben homokkő és kavics) rétegek az említett fúrások adatai alapján 4—9, 15 és 37 m vastagok, s a 34—50, 62—72, valamint 91—139 m mélységben találhatók. Vízhozamuk 45—300 l/p között változik. b) Karsztvíz. Megjegyezzük, hogy különösen a törések mentén mélyített kutak tulajdonképpen a karsztvizet csapolják meg. Dunaalmáson a Fő u. 28. sz. ház előtt 1932-ben létesült a 72 m mély Csokonai artézi kút. Az ásványvizes kút túlfolyó vizének az OBKI által [5] mért legnagyobb vízhozama 1952. IX. 6-án 93 l/p, legkisebb 1960. X. 16-án 44 l/p volt. A dunaalmási strandfürdőn létesített 28,6 m mély kútból az OVIFUV nyilvántartása szerint 200 l/p vízmennyiség vehető ki. A dunaalmási Homoki malom mellett telepített 105,15 m mély kút a Dunaalmás—Tata-i törés langyos karsztvizét csapolja meg. A Ferencz K. javaslatára készült fúrásból 2040 l/p, 24 C°-ú erősen kénhidrogénes víz tört fel, nagy nyomás alatt. Ferencz K. szerint [7] az egész Dunaalmás— Tata-i törészónában lehetséges, hogy egy kb. 700—1000 m-es fúrással a felső hideg és langyos vizek kizárása után megkaphatnánk a 60—70 C°-ú kénhidrogénes hévizet. A Tata vidéki forrás-, illetve karsztvizek kémiai összetételére az irodalomban [22] számos adat található. Összefoglalás Összegezve az Altalér vízgyűjtőjén található nagyobb települések és létesítmények vízbeszerzésének földtani lehetőségeit megállapítható, hogy Oroszlány, Tatabánya és Tata vidékén az igényelt vízmennyiség vízföldtanilag rendelkezésre áll. Ma már megdőlt a korábbi vízellátási tervekben szereplő és hosszú ideig uralkodó téves nézet, hogy Oroszlány és Tatabánya vízellátásához a Dunáról kell a vizet beszerezni. Az Altalér-völgyi nagyobb települések (Oroszlány, Tatabánya, Tata) és létesítmények (Oroszlányi Hőerőmű, Oroszlányi Szénbányák, Tata-' bányai erőművek, a tatabányai szénbányák és