Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)
1. szám - Léczfalvy Sándor: A források osztályozása
48 Hidrológiai Közlöny 1963. 1. sz. Léczfalvy S.: A források osztályozása ilyen esetben többnyire megegyezik a felszíni vízgyűjtő területtel. A leesett csapadék egyrésze beszivárog a talajba. (A beszivárgó víz mennyisége természetesen legnagyobb a völgyíenéken.) A párolgás és a beszivárgás különbségének megfelelően a terepszint alatt m 0 mélységben — mint vízszintes terepnél — kialakulna a talajvíz átlagos szintje. Ez azonban ilyen formában nem lehetséges, mert a dombtető alatt a vízszint magasabb lévén, a vízáramlás megindul a völgyfenék felé. Ez okból kifolyólag a dombtető alatt az átlagos vízszint mélyebben, a völgyben pedig magasabban lesz mint ugyanolyan felépítésű vízszintes terepszint esetén. Sokévi viszonylatban a dombok alatt a talajvízből kevesebb párolog, s így a vízszintes terepszinthez képest többlet beszivárgó vízmennyiséget nyerünk. Ezek miatt, ha a völgyben megemelkedett vízszint miatt bekövetkező erőteljesebb talaj vízpárolgás nem tudja elfogyasztani a dombok felől érkező vízmennyiséget, abban az esetben a talajvízszint a felszínre bukkan, vagyis forrás keletkezik (1. ábra). Ugyanezt a jelenséget képzeljük el a vízgyűjtő terület hosszmetszetében is. (A völgyfenéken az a pont, ahol a víz legelőször a felszínre lép, az ún. megjelenési pont.) A megjelenési pont fölött levő vízgyűjtő terület az elsődleges megjelenési pont alatt levő terület egészen az utolsó forrásfakadási helyig a másodlagos vízgyűjtő terület. Ha ezek a vízgyűjtő területek eléggé nagyok, s ha a vízzáró réteg mélyen helyezkedik el stb. abban az esetben a forrás állandó jellegű, ellenkező esetben időszakos. Hazánkban ez a forrástípus — főleg a dunántúli homokos, löszös dombos területen igen elterjedt. A duzzasztott talajvíz források csoportján belül is — mint minden talaj vízforrás esetében megtaláljuk az ún. rejtett forrást: Itt a völgyben a talajvízszint nem mindig emelkedik a terepszintig, hanem csak annak közelébe, azaz a forrás nem látható. Vagyis a vízszint az m 0 mélységnél magasabban van, ahonnan a dombok gerince felől érkező víz elpárolog. Ez a forrástípus időszakos, hiszen télen rendes forrásként működik, minthogy akkor gyakorlatilag a talajvízből párolgás nincs. Nyáron viszont eltűnik, azaz csak párolog. Rejtett forrásvidéknek tekinthető pl. a Székesfehérvártól északra fekvő ún. Aszalvölgy (2. ábra). A völgyfenéken a székesfehérvári vízmű talajvízkútjai már több év óta termelik ki az állandóan utánpótlódó vízmennyiséget. A vízvezető réteg anyaga lösz, itt-ott agyaglencsék települtek közbe. A lösz áteresztő képességi együtthatója (laboratóriumi viszgálatok szerint) k — 10~ 2 10~ 3 cm/sec nagyságrendű. A völgy olyan magasan fekszik, hogy a víz más utánpótlódási módját nem lehet feltételezni. A vázoltak alapján nyilvánvaló, hogy ezt a forrástípust azért nevezhetjük duzzasztott talajvíz forrásnak, mert a talajvíz szintje a völgyben, a források környékén az egyébként ugyanolyan felépítésű vízszintes terepszintnél adódó sokévi átlag egyensúlyi szint (m 0) felett helyezkedik el, tehát a M krások szama 7 8 9 156,76 M '/O «« 12,0 11,9 11,S 170 ( TalajvízWi kuT^ 150 no 130 2. ábra. Aszal/tölgy keresztirányú geológiai szelvénye Puc. 2. nonepeiHbiü EEOAOEUNECKUŰ npocpUAb ÖOAUHU AcaAeeAbdb Abb. 2. Geologischer Querschnitt des Tales Aszalvölgy vízszint duzzasztott. Minthogy ezek a források főleg szimmetrikus, vagy közel szimmetrikus oldalú völgyekben fordulnak elő, itt a talajvíz duzzasztja fel önmagát. (Két oldalról, egymással szembe áramolva, saját szintjét megemeli.) b) A depressziós talajvíz források. Ebben az esetben a forrás meredek parttal határolt, közel vízszintes terasz mellett található. A terasz talajvízből táplálkozik. Ez a utánpótlás úgy jön létre, hogy a forrás közvetlen környékén a talajvizet a vízszintes terepnél egyébként szokásos sokévi átlagos egyensúlyi szintnél (m 0) — ahol a talajvízbe történő beszivárgás és párolgás sokévi viszonylatban egyensúlyban van — jobban leszívja miáltal a talajvízből történő (főleg nyári) kisebb mértékű párolgás állandó utánpótlódást biztosíthat a forrásnak. Azt a távolságot, ameddig a forrás ilyen értelmű depressziója kiterjed, táplálási hossznak (L) nevezzük. Ebből a vízgyűjtő területet kiszámíthatjuk. A forrás a terasz szélén vagy az ott elhelyezkedő duzzasztó hatást kifejtő vízzáró rétegek vagy egyéb okok miatt bukkan A leszívás miatt cs apadékból származó többlet besMrgas 'ekbol T^-p^^ ^ tLDlllErm A talajvizszm egyensúlyi szintje r vízszintes terep alatt / -- lerepszin ,, í • »•>• >te Vizzirb feku táplálási hotsz i 3. ábra. Depressziós talajvízforrás Puc. 3. JJenpeccuoHHbiü ucmowuK epynmoebix ecd Abb. 3. Depressions-Grundwasserquell
