Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)
5. szám - Dr. Varga József: Műszaki nyelvünk nemzetközi és nemzeti vonásai
Hidrológiai Közlöny 1963. 5. sz. 444 NYELVMŰVELÉS Műszaki nyelvünk nemzetközi és nemzeti vonásai* DR, VARGA JÓZSEF a műszaki tudományok doktora A legutóbbi évtizedekben a természettudományok és különösen a műszaki tudományok viharos gyorsaságú fejlődésének voltunk tanúi. Olyan korban élünk, amikor a felfedezések és találmányok nagy iramban követik egymást. Szinte napról napra új jelenségeket fedeznek fel, új anyagok születnek és velük kapcsolatban új fogalmak alakulnak ki. A fejlődésnek ebben a sodrában nyelvünkre tömegesen tapadnak rá új fogalmakat kifejező idegen szavak és szókapcsolatok. Különösen a műszaki nyelv szókincsének gyarapodásában észlelhető ez a jelenség. A műszaki ismereteknek mind szélesebb körben való elterjedése révén, mindennapi beszédünkben is egyre nagyobb tért hódítanak az új, idegen szavak. A gépek egyre nagyobb mértékű elterjedésével egyidejűleg a szakmai elnevezéseknek egyre nagyobb része válik általánosan ismertté, sőt köznyelvivé. A „politechnikai oktatás" (ez is egy, nyelvünkre — mondhatni hivatalosan rátapasztott — idegen szó) egyre szélesebb körű bevezetése is elősegíti ezt. 1897-ben Madarász József a képviselőházban kormányintézkedést követelt az idegen szavak szertelen használata ellen. Ennek a felszólalásnak, ill. az ezt követő közoktatásügyi miniszteri intézkedésnek alapján készült el 1900-ban a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Bizottságának közreműködésével Tolnai Vilmos szerkesztésében a „Magyarító Szótár". „Az idegen szavak veszedelme azóta sem csökkent, sőt aránytalanul megnövekedett" írja Tolnai a Szótár 1928. évi 2. kiadásának előszavában [7], Napjainkban ez a megállapítás még időszerűbb, mint annak idején volt. Miben áll „az idegen szavak veszedelme"? Általánosságban elfogadhatjuk Tolnai felfogását, amely szerint „nem veszedelmesek ugyan a nyelvye nézve, amíg nemzetközi fogalmak tolmácsai; mihelyt azonban magát az eredeti nyelvkincset támadják meg és élősdiek módjára saját, teljesértékű szavainkat és szólásainkat szorítják ki a közhasználatból, a nyelv életét veszélyeztetik, tisztaságát mételyezik" [7], Kosztolányi Dezső írja : „Annyi bizonyos, hogy olyan zagyva nyelvnek, melynek szókincse idegen szavaktól tarkáll, eredeti * A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya a Műszaki Tudományok Osztályával karöltve május végén kétnapos tanácskozást rendezett a műszaki nyelv kérdéseiről. A tanácskozás hatása alatt indítjuk meg ismét a Hidrológiai Közlöny néhány év óta szunnyadó nyelvművelő rovatát. Bevezetőként dr. Varga József professzornak a műszaki tudományok doktorának az említett tanácskozáson elhangzott gondolatokban gazdag előadását közöljük, amelynek olvasóink körében bizonyosan élénk visszhangja lesz. (A Szerk.) szerkezete, mondatfűzése pedig napról napra satnvul, csak kevés tartóereje van" [3]. Mindkét idézet tömören összefoglalja az idegen szavak veszedelmét. Tegyük talán hozzá, a felesleges idegen szavak veszedelmét. Műszaki nyelvünkön keresztül, annak közvetítésével, elnevezéseinek köznyelvivé válásával ez a veszély állandóan és növekvő mértékben jelentkezik. Azonban magában a műszaki nyelvben is ártalmas, magát a szaktudományt károsító hatásai is lehetnek. * A tudomány fogalmi körében a nyelv nem tekinthető csupán járulékos elemnek, hanem annak szerkezeti fontosságú alkatrésze. A nyelv a terminológia révén válik a tudomány szerkezeti elemévé. Minél fejlettebb valamelyik tudományág, annál nagyobb szerepet kap felépítésében a nyelv, annál fontosabbá válik a tudomány számára a terminológia megállapítása és fejlesztése [6]. A terminológia tehát a tudomány lényeges eleme. A helytelen vagy pongyola elemeket tartalmazó terminológia a tudományág fejlődését is zavarja. A terminológiai eltérések különböző formáiból sokszor nehézségek támadnak a kölcsönös érintkezésben. Ez sokszor kárt okozó zavarok előidézője is lehet. Nálunk pl. a hidrodinamikus elven működő szivattyúk megnevezésére az „örvónyszivattyú" kifejezés használatos. Az orosz nyelvben örvónyszivattyún egészen másfajta szivattyút értenek. Ebből a különbségből a téves fordítás és nem szakértő személy közreműködése következtében nemzetközi viszonylatban tekintély veszteséget eredményező bonyodalmak származtak. Az elmondottakból köv'etkezik, hogy a tudományos terminológiában — a nyelvhelyesség mellett — még egyéb, szigorú követelményeket támasztó szempontokat is ki kell elégíteni. A legfontosabbak közülük : A terminológia szabatossága, egyértelműsége. Az egyértelműségre való törekvés általános vonatkozásban nem valósítható meg, minthogy minden szónak több jelentése van, de egyazon tudományág terminológiájában feltétlenül szükséges és megtartható követelmény. Az adott szónak a kérdéses terminológiához tartozása vagy más szóval való kapcsolása sokszor már önmagában biztosítja az egyértelműséget (pl. daru, gém, csigaház, úszó, lábszelep, tányérszelep, szippantószelep, szárnyszivattyú, szivattyúlapát). További követelmény a rendszeresség. A szakkifejezéseknek mind lexikailag, mind morfológiailag rendszereseknek kell lenniök. A műszónak vagy műkifejezésnek osztályozó ereje, terminológiai rendszeralakító képessége is legyen. Ezenfelül alkalmasnak kell lennie a további képzésre, a ragozási rendszerbe való beillesztésre. Minden tudomány a