Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

5. szám - Egyesületi és műszaki hírek

442 Hidrológiai Közlöny 1963. 5. sz. Hortobágyi T.: A buzsáki halastavak algái susoknak minősülhettek, míg a másik oldalról nézve pedig két oldaltüskés tenuispináknak határozhatók. Buzsákon az oldaltüskék számának, elhelyezkedésének, hosszának eddig nem tapasztalt sokféleségét láttam. Ezeken kívül az új formák, valamint a megfigyelt abnormitások végleg meggyőztek, hogy Chodat kultúrákból leírt Scenedesmus spinosus, S. tenuispina, S. subspicatus és S. sempervirens „fajai" azonosak, azok megkülönböztetése felesleges, mert méretben, sejfialakban, coenobiumalkatban, tüskézettségben nem határolhatók el egymástól. Valamennyien a rendkívül variabilis S. spinosus Chod. fajhoz tartoznak. H. Skuja is ezt a nézetét fejti ki 1948-ban [1. c. p. 138] a S. spinosus és a S. sempervirens fajokra vonatkozóan és sok esetben a S. tenuispinára nézve is. A buzsáki példányok között több olyan volt, amelyek egyik szélső sejtjén oldalt nem alakult ki a jellegzetes tüske. Ezek a természetes környezetben létrejött példányok olyan alakoknak foghatók fel, amelyek a spinosus formákat az oldaltüskék nélküliekkel kötik össze. A Scenedesmus Lefevrii Defl. telepeiben a sejtfalak színtelenek, de világossárgák is lehetnek. Az Ankistrodesmus longissimus (Lemm.) Wille var. tropicum W. et W. példányai jóval kisebbek Brunnthaler adatainál (1. c. p. 191]. A hortobágyi halastavakból 1954-ben közöltem a Kirchneriella Jávorkae Hortob. algát [1. c. p. 107—109]. Megtaláltam a szegedi Fehértó I. és II. sz. halastavában és Buzsákon is. Az új algát akkor a Kirchneriella genusba helyeztem, azonban mivel mindig egyenként él, nyálkaburka nincs, így újabb vizsgálataim szerint nem tartozhat a nemzetségbe. Membrana kiemelkedései és vastól világossárgára színezett sejtfala is elválasztja a genustól. Ezek tették indokolttá, hogy új genusba helyezzem Jurányiella Jávorkae Hortob. néven. A Nephrochlamys Korschik. genushoz áll közel, attól sejtfal kiemelkedéseivel és színezett membranájával tér el. A Tetraédron caudatum (Corda) Hansg. var. depauperata Printz sejtjei jóval kisebb méretűek a Printz-féle adatoknál. Ugyanezt tapasztaltam a T. muticum (A. Br.) Hansg. f. punculatum Reinsch algánál. Buzsáki megfigyeléseim szerint nem fér kétség a Tetrastrum multisetum (Schmidle) Chod. faji rangjához s ezt nem lehet — amint azt Ahlsirom és Tiffany tették — a Micractinium pusillum Eresen. egyik formájának tekinteni. Több, hazánkból máshonnan leírt alga Buzsákon is előkerült. így a kékalgák közül a szegedi Fehértóból közlésre került Marssoniella minor Hortob., Buzsákon sokkal gyakoribb, sejtméretei kissé nagyobbak, mint a Fehértóban. Legújabban A. F. Hallett Dél-Afrikában is megtalálta [1. c. p. 486]. Megtaláltam a Szeged melletti Nagyfa Tiszalialoványból ismert Spirulina abbreviata Lemm, f. minor Hortob. kék moszatot is. A zöldalgák közül a Scenedesmus longispina Chod. var. asymmetricus Hortob. (Tisza-halovány), továbbá először a Balatonban talált Scenedesmus armatus Chod. var. bogláriensis Hortob., ennek a f. semicostatus Hortob. és a f. bicaudatus Hortob. alakjai, a Closteriococcus viernheimensis Sehmidle f. major Hortob., a Crucigenia quadrata Morren var. octogona Schmidle f. pulchra Hortob., a Sestosoma villosum HortobSiderocelis Estheriana Hortob., az Ecsedi-lápban talált Lambertia Judayi (G. M. Smith) Korschik. var. microspina Hortob. is előkerültek. Sokféle rendellenes alakulást figyelhettem meg a halastavakban. Ilyeneket találtam a Scenedesmus intermedius Chod. var. balatonicus Hortob. 2. coenobiumán, a S. opoliensis Richter 1 telepén, a S. spinosus Chod. számos coenobiumán s itt az abnormitások három csoportba tartoztak; a S. armatus Chod. 1 telepén, a S. armatus Chod. var. Smithii Chod. 1. telepén, a S. Lefevrii Defl. 1 telepén, a S. carinatus (Lemm.) Chod. 1 telepén, a S. quadricauda Chod. f. granulatus 1 coenobiumán, a Lagerheimia wratislaviensis Schroed. 1 példányán, a Nephrochlamys Willeana (Printz) Korschik. 1 példányán, a Pediastrum Borvanum (Turp.) Menegh. 7 telepén, a P. duplex Meyen 1 telepén, a Tetrastrum heteracanthum (Nordst). Chod. 3 coenobiumán és végül a T. staurogeniaeforme (Schroed), Lemm. 2 telepén. A buzsáki halastavak algáiról eddig a Nova Hedwigia hasábjain 5 tanulmányban beszámoltam, és 74 táblán 1045 ábrán mutattam be az egyedülálló halastó nyíltvízi növényvilágát. A fentiekben röviden összefoglaltam több évi kutatásaim főbb megállapításait, amelyek segítségével most már lehetővé válik a mennyiségi, majd a kémiai vizsgálatokkal és a termelési adatokkal együtt a produkcióbiológiai analízis. Varga Lajos egyik cikkében írja, hogy a tudományos limnológia művelői nem sok figyelmet fordítottak a mesterséges halastavak kutatására, nem sok újat reméltek a vizsgálatoktól, mivel ezek mesterséges élőhelyek, az ember nagymérvű befolyásolása alatt állanak a megépítésüktől kezdve a halak betelepítésén, takarmányozásán, trágyázásán, vízellátásán át a lehalászásig és a tavak vizének őszi leeresztéséig. És éppen ezek a tényezők váltották ki azt a hihetetlennek tűnő taxongazdagságot, amelyet hazánkban is tapasztalunk. A buzsáki halastavakból eddig ismert, a kovaalgák nélkül összesen 433 alga (1954 és 1959—1963), a számos új szervezet rámutat a halastavak tanulmányozásának tudományos és egyúttal az alfáknak a haltermelésben játszott döntő szerepükön keresztül a gazdasági jelentőségére is. FELHASZNÁLT IRODALOM Brunnthaler, J.— Lemmermann, E.—Pascher, A. : Chlorophyceae II. — in Pascher's Süsswasser. FI. 5. Jena, 1915. Hallett, A. F. : Somé Observations on the Algae (Exeluding Diatoms) of Two Sewage Oxidation Pond Schemes. — Nova Hedwigia 4/3 + 4. Weinheim, 1902. 483—493. Hortobágyi, T. : Magyarország halastavainak mikrovegetációja II. Vízvirágzás a Buzsáki Tógazdaság (Somogy m.) V. számú halastaván. Wasserblüte auf-dem Fischteicli Nr. V. der Teiehwirtschaft von Buzsák. — Hidr. Közi. 34/3—4. Budapest, 1954. 169—179, 191—193.