Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

5. szám - Dr. Oroszlány István: Vízgazdálkodás a magyar mezőgazdaságban

Hidrológiai Közlöny 1963. 5. sz. 434 ÖNTÖZÉS Vízgazdálkodás a magyar mezőgazdaságban* 1) R. OROSZLÁNY I S T V Á N»* a mezőgazdasági tudományok kandidátusa Azt valljuk, hogy a víz a növényi élet fejlődésének — a fény, a hő és a tá­panyagokkal egyenrangú feltétele. A gyakorlatban ennek a fontos szerepnek — a helyi adottságoktól függően — más­más oldala érvényesül. A természetes víz­ellátottság szélsőséges eseteiben vagy a vízhiány, vagy a víz túlzott mértékű je­lenléte korlátozza a kultúrnövények fej­lődését. A természetes viszonyokat sza­bályozó ember a növénytermesztés, az eredményes gazdálkodás érdekében ilyen adottságok között vagy csak az aszály ellen küzd — az öntözés bevezetésével, vagy csak a vízkárok ellen — víztelení­téssel, lecsapolással. A szélsőséges hely­zetet képviselő természeti adottságok kö­zött ez a küzdelem sokhelyen több é vszá­zados, több évezredes múltra tekinthet már vissza. Magyarország viszonylag kedvező természeti adottságai között a víz sze­repének jelentőségét a mezőgazdasági gyakorlat sok ideig kevéssé méltányolta. Növénytermesztésre elsősorban a kedvező adottságokkal rendelkező területeket hasz­nosították. Az erősen vízjárta, vagy a sekély termőréteg miatt aszályos földeket legfeljebb külterjes állattartással haszno­sították . Ezt a régi gyakorlatot éghajlatunk igazolja. Az átlagos évi csapadékmennyi­ség az ország területén belül 500—800 mm között változik. Az ország délnyugati és északkeleti részei csapadékban gazdagab­bak, az ország közepe, a Nagyalföld csapadékban szegényebb. A helyi különb­ségektől függetlenül, ez a rendelkezésre álló átlagos évi csapadékmennyiség elegendő ahhoz, hogy megfelelő agrotechnikával a növénytermesztésben viszonylag jó eredmé­nyeket érjünk el. A mai gyakorlatot és a mezőgazda­sági termelés mai színvonalát tekintve is azt mondhatjuk, hogy az átlagos csapa­dékellátottság mellett, az agrotechnika további javításával még mindig lehetsé­ges a termések korlátozott növelése. Nyil­vánvalóvá vált azonban, hogy a termelés színvonalának további jelentős emelésé­hez a természetes csapadékmennyiség már nem elegendő, azt az átlagos csapadékellátottságú esz­tendőkben is öntözéssel jelentősen ki kell egészíteni. * Részletek a jénai Fr. Schiller Egyetemen 1963. május hó 22 ós 24-én tartott előadásokból. ** Agrártudományi Egyetem, Gödöllő. 1. ábra. Július havi csapadékminimumok (1. ábra), 50%-os valószínűségi csapadékösszegek (2. ábra), csa­padékmaximumok (3. ábra). (1901—1950. időszakban) Oue. 1—3. MuHUMüAbHbie ocadKU e uwAe Mecage (rpue. 1.), cyMMa ocadKoe c eepoamnocmbw 50% (<pue. 2.), MÜKCU­MajibHbie ocadKU (<puz. 3.) (3a nepuod 1901—1950 zz.) Figs. 1—3. Precipitation minima in July (Fig. 1), precipitation volumes of 50 per centpro bability (Fig. 2), peak precipitations (Fig. 3) in the period 1901—1950.

Next

/
Oldalképek
Tartalom