Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)
1. szám - Kőrösmezey László: Néhány újabb adat a szellőztető árokról
Kőrösmezen L.: Újabb adat a szellőztető árokról Hidrológiai Közlöny 1963. 1. sz. 41 2. ábra. Az előregyártón kefehld, motor és kefe Puc. 2. Cöopubiü uiemoHHbiü Mocm, Momop u uferriKa Abb. 2. Die vorfabrizierte Bürstenbrücke mit Motor und Bürste igényre vonatkozó adatait, a következő eredményekre jutunk : Egy szellőztető árokban 1000 leé mellett a szennyvízben napi 54 X 1000 g B01 5 érkezik, azaz 54 kg. Ez óránként átlag 2,25 kg-nak felel meg. Ennek kétszerese, azaz 4,5 kg/óra a bedolgozandó oxigén mennyisége. A grafikon [4] szerint ennek eléréséhez 1,4 kW teljesítmény szükséges, ami egy nap alatt 33,6 kWó energia. 54 kg oxigént tehát 33,6 kWó-val, 1 kg-ot, 0,67 kWó-val lehet bevinni. Összevetve ezt a MusJcat-féle, 0,75 kWóval láthatjuk, hogy alkalmazása esetén a szükséges energia 0,67/0,75 arányban csökken — a szokványos kefefajtához képest. A teljesség kedvéért összefoglalom a méretezéshez szükséges tapasztalati adatokat, amelyek a szellőztető árokra vonatkozó szakirodalomban többé-kevésbé egységesen szerepelnek. Az előzőkben vázolt méretezés szerint a kiszámított ároktérfogat úgy alakítandó ki, hogy az az alábbi feltételeket lehetőleg kielégítse : a vízmélység : m 1,0—1,2 m, az árok keresztmetszeti területe : kb. Ii,0—4,0 m'-, a fenékszélesség: 1,0—1,5 m, az árok rézsűjének hajlása : I : 1,5, az árok íveinek sugara : 5,0 m, az egy kefére jutó kifejtett árokhosszúság legfeljebb 110 m. Néhány megjegyzés az üzemi tapasztalatokkal kapcsolatban a) A szellőztető árok Pasveer elgondolása szerint — egyszerű, olcsó berendezés. Elsősorban kis létszámú települések, községek számára alkalmazható, hogy a szokványos berendezéseknél olcsóbban és kevesebb felügyeletet igénylőén oldja meg a teljes biológiai tisztítást. Aki nem egyszerű kivitelt tervez, a Pasveerféle elgondolással ellentétbe kerül. Hollandiában ugyanis a szellőztető árkok költségei a szokványos berendezések árának 1/ 2— 2/ 3 részét érik el : kivételes esetnek számít, amikor egy árok — fényűző kivitelben — a szokványos berendezés áráért készül. Ennek ellenére, az újabb árkok általában már nem készülnek mederburkolás nélkül. Ezt két dolog indokolja: a burkolás meggátolja egyrészt a mederkimosást, az egyenetlenségek keletkezését, másrészt megakadályozza az egyébként jól trágyázott mederben és partfalon a növényzet elburjánzását. A burkolt árok tisztítása és tisztántartása is egyszerűbb. A burkolat azonban tetemesen megnöveli az árok építési költségét. Éppeu ezért lehetőleg olcsó megoldásokat kell választani. b) A szellőztető árok működésével kapcsolatban a legtöbb ellenvetés a téli üzem nehézségei miatt hangzik el. Szakirodalmi vélemények szerint a hőmérséklet és általában az időjárás hatását megfelelő védekezéssel lényegtelenre lehet csökkenteni. Amíg a szennyvíz hőmérséklete 5 C° feletti, a baktériumok lényeges tisztítási hatásfokromlás nélkül alkalmazkodnak ehhez. Alacsonyabb hőmérsékleten életműködésük lelassul, ami a tisztítás mértékére is hatással van, de komolyabb nehézség csak a jegesedés megindulásakor jelentkezik. A víz hőmérséklete általában — a napi hőmérsékletingadozástól eltekintve —- egy vagy két napi késéssel követi a levegő hőmérsékletét. Amikor a hőmérő higanyszála 0 C° alá süllyed, a víz hőfoka egy ideig 0 C° felett marad, és egyes vélemények szerint az árok még —10 C°-nál is zavartalanul működtethető (de csak folyamatos kefemozgás mellett). A jegesedés tartós —10 C° alatti hőmérsékletnél indul meg. Veszély a kefénél és az elvezető bukóélnél jelentkezik, egyébként az árok vízfelszínén keletkező jégpáncél védelmet nyújt a további lehűlés ellen [6, 7]. Ezért tehát — ha valamely vidék éghajlati adottságai szükségessé teszik — a téli üzem zavartalansága érdekében ezt a két helyet kell letakarással (szalma vagy nádpalló) védeni, esetleg fűtési lehetőséggel felszerelni és akkor az árok üzeme — rosszabb hatásfokkal ugyan, de folyamatosan fenntartható bármilyen hidegben is. Az utóbbi 10—15 év hazai időjárási tapasztalatai arra a megállapításra jogosítanak fel, hogy ilyen fajta üzemeltetési nehézség hazánkban nem lenne gyakori. c) Kell néhány szót szólnom a nitrifikáció kérdéséről is. Az árokban tulajdonképpen dentrifikáció figyelhető meg, amiből következtetni lehet az azt megelőző nitrifikációra is. 11a ugyanis az árokban valahol lerakódások keletkeznek, azok helyén buborékok emelkednek a felszínre, amelyek azonban nem kénhidrogént vagy metánt tartalmaznak, hanem nitrogént. A biológiai tisztítás eredményeként keletkező nitritek és nitrátok a szellőztető árokban tovább bomlanak nitrogénre és széndioxidra, tehát az árokban a tisztítás másodlagos folyamata is lezajlik. Megfigyelhető ezenkívül — különösen alulterhelt árkokban —, hogy a dentrifikáción kívül zöld algák is segítik a nitrátok lebontását. Néhol szinte zöld árnyalatú lesz a medence fenekén lerakódott iszap. Szellőztető árok után a befogadóban sehol sem figyeltek meg nitrifikáeiót illetőleg az azt jelző növényi burjánzást.