Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

4. szám - Dr. Fekete István: Öntözés Olaszországban

•301 Hidrológiai Közlöny 1963. 4. sz. Öntözés Olaszországban* DB. F K K E T E I S T V Á N*» Tanulmányunkban rövid áttekintést kívánunk adni az olaszországi öntözések fejlődéséről, jelenlegi helyzetéről, az öntözéses növénytermesztés eredményeiről és a továbbfejlesztés lehetőségeiről . Az eredmények ismertetése során arra törekszünk, hogy a~ értékelést és a hazai szempontoknak megfelelő összehasonlítást megkönnyítsük. Ennek érdekében az olasz adatok ismertetése mellett a hazai adatokra is gyakran hivatkozunk. Már a bevezetőben rámutatunk arra, hogy az olaszországi öntözések értékelését — bármilyen szempontból végezzük is el — hármas csoportosításban (Észak, Közép- és Dél) célszerű végrehajtani. Ennek az az oka, hogy az ország említett részei különböző fejlődési fokon állnak. Anélkül is, hogy az egyes országrészek kulturális, gazdasági stb. szintjét részletesen elemeznénk, megállapíthatjuk, hogy fejlett Észak-, ettől elmaradt Középés még alacsonyabb szinten álló Dél-Olaszországról beszélhetünk. A szigetek (Szardínia és Szicília) földrajzi helyzetüktől függetlenül a harmadik csoportba sorolhatók. Általános ismertetés Mielőtt a tanulmányúton szerzett tapasztalataink ismertetésére rátérnénk, összefoglaljuk azokat a domborzati, éghajlati, vízszerzési adatokat, adottságokat és lehetőségeket, melyek az olaszországi öntözések értékelhetőségét elősegíthetik. A következő két táblázat általános tájékoztatásra szolgál. Az első néhány jellemző adatot, a második pedig az ország területének művelési ágankénti megoszlását tartalmazza. Néhány jellemző adat, összehasonlítva a megfelelő magyarországi adatokkal (1. táblázat). 1. táblázat Olaszország }Iaü\ arors/.ág Összes lakosság .... 50 millió 10 millió Összos terület 31 millió ha 9,3 millió ha Mezőgazdasági művelésre alkalmas 22 millió ha 7,2 millió ha. Termőterületre eső népsűrűség 2,3 fő/ha 1,4 fő/ha Öntözött terület ... 3 millió ha 0,21 millió ha \ táblázat adataihoz meg kell említenünk egyrészt, hogy a/, ország lakossága 100 év alatt közel meg* A szerző a Földművelésügyi Minisztérium rendelkezése alapján 1902. szeptember 10-től december 12-ig Olaszországban tanulmányozta az öntözéses gazdálkodást. A tanulmányban közölt megállapításait 45 öntözőrendszer vizsgálata, valamint oktatási és kutatási intézmények munkájának, eredményeinek tanulmányozása alapján alakította ki. (A Szerk.) ** A tanulmány a Bács-Kiskun megyei Állami gazdaságok Kecskeméti Vízépítési és Tervező Csoportjánál készült. kétszereződött, másrészt, hogy az öntözés már évszázadokkal ezelőtt is jelentős szerepet játszott ós jelentősége azóta egyre fokozódik. Az ország területének művelési ágak szerinti megoszlását a 2. táblázat szemléiteli. (1951. évi adatok, azóta újabb felmérés nem volt.) 2. táblázat Szántó 12 753 000 há (ebben a szőlő és zöldség is) Fával telepített terület 2 280 000 ha (gyümölcs ós olajfa) Állandó rét 1510 000 ha Időszakos rét,-, legelő 4 507 000 ha Erdő 5 563 000 ha Műveletlen terület I 920 000 ha Terméketlen terület 2 367 000 ha Az ország domborzati viszonyaira, jellemző a következő felosztás : Síkság 20,9% Dombvidék 40,5% Hegyvidék 38,0% Olaszországban, mint említettük, legfejlettebb a mezőgazdaság Északon, s ezen belül pedig a Pó-síkságon. A Pó-tól északra homok és kavics, délre agyag alapkőzeten fekvő talajokat, Középés Dél-Olaszországban általában agyagtalajokat találunk. Dél felé egyre inkább vékony termőrétegű, sziklás talajok jelentkeznek. A szigeteken lényegében hasonló a helyzet : kevés síkság, agyagtalaj, vékony termőréteg, sziklás altalaj a jellemző. Kivétel csupán a sziget partmenti sávja, ahol néhány helyen termékenyebb, mélyebb rétegű terület is előfordul. A következő táblázatból látható, hogy a termőterületnek csak egy kisebb része esik a síkságra : A termőterületből síkság ; Észak-Olaszországban 32% Közép-Olaszországban 10% Dél-Olaszországban 15% Az időjárás az Appeninektől Északra eső területen kontinentális, a délre eső területen és a szigeteken pedig mediterrán jellegű. -V csapadék nagyon változó. Észak-Olaszországban a tenyészidőben (IV- IX. hónapokban) lehulló csapadék 400 mm. Délen 100—150 mm. Szicília szigetén a tenyészidőben eső nincs. Az évi kb. 800 mm-nyi csapadék decemberben hull le. A csapadékviszonyokat az átlagok nem elég híven fejezik ki, mert jellemzőek a kiugró szélső értékek is. Míg északon az éves csapadék 800—1000—1500 milliméter között váltakozhat, délen a minimális és maximális csapadékmennyiség aránya az 1 : 4 értéket is elérheti. A folyók vízhozama északon bőségesebb (Pó, Adige, Reno). Középen kisebb (Arno, Tevere, Volturno), míg délen és a szigeteken egészen kicsi (Ofanto, Simeto, Flumendosa).