Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

4. szám - Dr. Kovács György: Hidrológiai kérdések a vízellátási tervekben

294 Hidrológiai Közlöny 1963. 4. sz. Kovács Gy.: Hidrológiai kérdések a vízellátásban tűrós fokának felvételekor kell szem előtt tartanunk a kiindulásul használt adatok jellegét. A közeljövő feladata lesz tehát annak meghatározása, hogy az adottságoktól függően milyen hosszá adatsorhói meghatározott és milyen tartósságii vízhozamot válasszunk a tervezések során biztosított vízhozamnak. Véleményünk szerint a feldolgozandó adatsor minimálisan 10 éves kell legyen, feltételezve, hogy a vizsgált időszak a vízjárás szempontjából átlagos évtizedet foglal magába. Ha az adatsor korlátozott volta ezt lehetővé nem teszi, úgy azonos körülmények között nagyobb tartósságú vízhozamot kell biztosított vízhozamnak tekintenünk. A biztosított vízhozam mértékadó tartósságának megkívánt fokát ez adatsoron kívül nagymértékben befolyásolja a fogyasztás és az ellátórendszer jellege is. Nyilvánvaló, hogy ha a települést vagy településcsoportot több vízbeszerzési helyről látjuk el - különösen ha a vízforrások vízjárása nem azonos jellegű — a biztosítottság fokát kisebb tartósságban szabhatjuk meg. Hasonlóan csökkenthető a biztonság, ha a hálózatról a fogyasztás jelentős százalékában látunk el olyan ipari üzemeket, amelyek jobban tűrve a vízhiányt, szükség esetén nagyobb korlátozás bevezetését teszik lehetővé. Mindezt figyelembe véve javasoljuk, hogy a biztosított vízhozamot a 90%-os és a 98%-os tartósságú vízhozam között vegyük fel és sürgősen dolgozzunk ki olyan irányelveket, amelyek segítséget adnak az alkalmazandó érték megválasztásához az említett határok között. Az elmondott elveket kövessük végig egy adott vízellátási feladatot példaként választva. Vizsgáljuk meg Nagy Miskolc víztermelésének hidrológiai adottságait. Megjegyezzük, hogy a tanulmányhoz csatolt irodalomjegyzékben a miskolci vízellátás kérdésével foglalkozó tanulmányok ós tervek jegyzékét is összeállítottuk annak érdekében, hogy segítséget adjunk azoknak, akik a példaként vizsgált feladat részletes megismerésére törekszenek. Sajószentpe'ter Felső forrós 340,0 m(A.f) Surmabesenyő Pv> MISKOL^A 5aradna forrós Y%3L ^ Wm(Af) j ffiffi títT^"^ (r

3 Szima forrós f* t) forrós ^/Xri** 337,0m(Áf) 17í,0m(lfj Tapolca forrás | 128,5 m (Af) K. 1. Abra. A miskolci vízellátási rendszerbe bekapcsolt források vázlatos helyszínrajza <T>ue. 1. CxeMamuHHbiü ÍIAÜH podHUKoe sKAwneHHbtx e cucmeMy eodocHaÖMcenuR MuuiKOAifa Abb. 1. Schematischer Lageplan der in das Wasserversor gungssyslem Miskolc eingeschalteten Quellen A város vízellátását jelenleg teljesen a Bükk hegység karsztvizeinek a forrásokban felszínre törő vízéből oldják meg. A vízellátási rendszerbe bekötött források a következők : a) Miskolc tapolcai hideg forrás, b) Diósgyőri Tavi forrás, c) az Anna-barlang forrása, d) Felső-forrás és a e) Szinva forrás. A terület bonyolult geológiai és hidrogeológiai helyzetével már számos tanulmány foglalkozott [1, 3, 12—25], A részletek ismétlése nem célunk, ezért csak a hidrogeológiai helyzet jobb áttekinthetősége érdekében mutatjuk be a 1. ábrán a jelentősebb források helyét ábrázoló vázlatot, a források magassági (m A. f.-i) helyzetének feltüntetésével. Ezek az utóbbi adatok azt mutatják, hogy a források nem egységes karsztvíz rendszer különböző túlfolyói, hanem a leszálló karszt övben a közbeókelődött vízzáró képződmények hatására visszaduzzadó és túlbukó vizek. Feltörési helyüket általában törésvonal szabja meg. Közülük csak a legalsó, a Bükk peremi törése mentén feltörő Miskolc—tapolcai forrás jelzi az összefüggő mélykarszt piezometrikus szintjét. A források hidrogeológiai helyzete szabja meg azok vízjárását is. A mélyebb szinten fakadó források kiegyenlítettebbek, bár a karsztjellegnek megfelelően ezek is közvetlenül megérzik a helyi csapadékokat és így ingadozásuk jelentős. Ennek szemléltetésére az I. táblázatban összefoglalva közöljük a Kessler H. által javasolt ingadozási számhoz [1] hasonlóan számított jellemzőket. Ezeket az átlagos (50%-os tartósságú) és a biztosított (a későbbiekből kitűnően ez a jelen esetben 95%-os tartósságú) vízhozamok hányadosaként számítottuk, mert véleményünk szerint ezek az értékek jellemzik az üzem szempontjából leginkább a forrásokat. A táblázatot kibővítettük a víztermelésbe bevont forrásokon kívül a (íaradna forrás adataival is. A táblázatban közöljük az ingadozás mértékét jellemző számértéken kívül a forrás fakadási szintjét, a hidrológiailag vizsgált időszakot, a közepes vízhozamot és ennek tartósságát, az átlagos (50%os tartósságú), a biztosított és a legkisebb észleli vízhozamot, végül azt a hozamot, amely, a jelenlegi kiépítés mellett a hálózatba betáplálható. Külön foglalkoznunk kell a biztosított vízhozam meghatározásával. A várost több forráscsoport látja el vízzel. A források azonban azonosan karszt jellegűek, tehát várható a kisvízi periodusok azo nos időben való jelentkezése, ha a legkisebb vízhozamok nem is egyidejűek. Ezeket megfontolva az ellátórendszer jellege szerint közepes fokú biztosítottság felvétele indokolt. Ugyanezt támasztja alá az ipari fogyasztók vízigényének aránya is. A vízhozamsorok hossza azonban csak a nagyobb forrásokon közelíti meg, vagy éri el a tíz évet és ezen belül sem hiánytalan. Ez a biztosítottságot jellemző tartóssági százalék kisméretű növelését teszi szükségessé. Az elmondottak alapján biztosított vízhozamnak a 95%-os tartósságú értékeket választhatjuk.