Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)
4. szám - Illés György: Falusi településeink vízellátásának fejlesztése
Illés Gy.: Falusi településeink vízellátása Hidrológiai Közlöny 1963. 4. sz. 289 fejlesztésével. Az e téren elért jelentős eredmények nagymértékben segítették a gyakorlati munkát, hiszen az 1950. évben i'úrótt kutak alig 100 liter/ pere vízszállító képességével szemben az J9ti2. érben létesítettek vízhozamával: átlaga eléri ennek az értéknek az ötszörösét. Az előrehaladottabb vízföldtani és hidrológiai ismeretek, a víztartó képződmények geofizikai vizsgálata, a kútfúrások fokozottabb ellenőrzése segítette annak a célkitűzésnek az elérését, hogy a törpevízművek kialakításához a megkívánt nagyobb vízhozamú kutak rendelkezésre álljanak, központi víztermelő telepeket alakíthassunk ki a racionálisabb üzemelés és a víz esetleges központi tisztítása érdekében. Több évtizedes adatgyűjtő és kutatómunka alapján a közelmúltban kidolgozott vízföldtani térképek, továbbá az ország 35 000 f'úrott kútjának és kutató fúrásának felülvizsgálata és a fú rótt kutak országos kataszterének elkészítése egyéb ilyen, irányú munkákkal együtt megteremtették a következő évek fokozott feladatai megoldásának gyakorlati alapjait. A jövőben a fúrási módszerek és technikai felszerelések továbbfejlesztésének a megfelelő vizet adó és gazdaságosan kiaknázható víztartó képződmények kiválasztásának, a helyes kúttelepítésnek, a korrózióvédelemnek, bizonyos fokú automatizálásnak és a törpevízművek sajátos adottságainak megfelelő kis tisztító berendezések technológiája kidolgozásának és szerkezeti megoldásának kell vizsgálataink és gyakorlati munkánk középpontjába kerülniük. A kutatási eredményeknek — elsősorban az adott hidrogeológiai tájegységek víznyerési lehetőségeinek megismertetése a területi szervekkel, a vízföldtani térképek, majd az országos kút kataszter széleskörű elterjesztése sok felesleges munkától, költségtől, eredménytelen kútfúrástól menti meg különösen a területi szerveket, és lehetővé teszi számukra a távlati területfejlesztési tervekben a vízellátási elgondolások reális víznyerési alapokra való felépítését. A kisebb településeink mai vízellátási helyzetét, vizsgálva néhány érdekes következtetést vonhatunk le, amelyek a fejlesztési tervek kialakításánál feltétlenül figyelmet érdemelnek. Az egyik megállapítás az, hogy a községi vízművek k útjai ma már együttesen napi 15 000 m 3 vizet szolgáltatnak a vízvezetékkel ellátott 480 000 falusi lakos részére, amely igen magas, 330 liter/fő/nap fejadagot jelent. Közelítő felmérések szerint ebből a vízmennyiségből 50%-ot a települések kiszolgáló üzemei, a közintézmények és a mezőgazdasági üzemek használnak. Az egy lakosra jutó 165 liter /fő átlagos háztartási vízfogyasztási fejadag azonban így is messze meghaladja a nálunk tervezési alapként elfogadott 50 liter/fő értéket. Láthatjuk egyúttal azt is, hogy ma már az „egyéb" fogyasz tófcat a falun is komoly tényezőként kell figyelembe venni. A magas vízfogyasztási értékek jelenthetik természetesen azt is, hogy a feltárt vizeinkkel nem gazdálkodunk megfelelően, sok a vízpazarlás, illetőleg a feltárt, de kellően nem hasznosított vízkészlet. Fontos megismerés az is, hogy a vízvezetékkel ellátott 480 000 falusi lakos részére a víz 3200 km hosszú hálózat útján jut el. így tehát egy fő ellátási. kép. Kill/tirús egyik vízmii részérc 0omo 2. Bypenue KOAOÖifee ÖAH npo'uix eodonpoeoduux cmaiuiuü Hild 2. Hrunuenbohrimg jiir ein Wassencerk sál 6,7 m vezeték szolgálja, szemben a 2,ti m-es országos állaggal. Éppen ez a szám mutatja, hogy a települések szerkezetében, a beépítés módjában, alapvető változásnak kell történnie annak érdekében, hogy kisebb településeink a gazdaságos közművesítésre „érett"-é valljanak. Éppen ez a megállapítás mutat rá annak szükségességére, hogy az egyes települések vizsgálatánál, a rendezési tervek kialakításánál nagy gondot kell fordítani a költséges közművesítés szempontjaira is. Le kell határolni azokat a külső, laza beépítésű övezeteket, amelyek 20—25 év távlatában sem jöhetnek szóba közművesítésre, ugyanakkor viszont kiemelten kell kezelni a település központi területeit, amelyek elsősorban közművesítendők és ahol a házi bekapcsolások száma, vele a vízfogyasztási fejadag is magasabb lesz az átlagosnál. A két terület között helyezkedik el a vízvezetéki hálózattal ugyan ellátandó, de túlnyomórészt közkifolyós zóna. A település-szerkezet mellett a település-hálózat alakulásának ismerete a tervezés másik fontos alapja. A fejlődés iránya a jelenlegi kereken 3200 községünk számának csökkentése, a tanyavilág felszámolása, korszerű kistelepülések, mezőgazdasági központok kialakítása. A 10 000 fő feletti községek fokozatosan városiasodnak, nagy városokhoz hasonló vízvezetékeket igényelnek, ugyanakkor azonban az 5—600 főt el nem érő, kis lakósszámú településeknél még 20 év távlatában sem gondolunk a vízvezetékek megépítésére, csak a közkúthálózat fejlesztésére.
