Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

3. szám - Könyvismertetés

276 Hidrológiai Közlöny 1963. 3. sz. Egyesületi hírek tárgyalása jön (13—16. fejezet) azonos terjedelemben. A vizek fizikai jellemzőit (hőmérséklet, jég, hordalék) ismerteti az ötödik rész (17—19. fejezet, 41 lap) és végül a 24 lapra terjedő 20. fejezetben találjuk az állóvizekre vonatkozó tudnivalókat. A vízgazdálkodás jelentőségét hangsúlyozó rövid utószó és könyvészeti anyag zárja, le a kötetet. A mű nemcsak a szerző széleskörű irodalmi tájékozottságát, és különösen a szovjet hidrológusok munkásságának alapos ismeretét, árulja el. Gazdag adatanyagából kitűnik az is, hogy Újvári Románia vízrajzának egyik legalaposabb ismerője. (Néhány éve jelent meg román nyelven „Románia vízrajza" c. munkája.) Helyeson teszi, hogy — ahol csak alkalom nyílik reá — a hidrológia gyakorlati vonatkozásaira is felhívja olvasói figyelmét (38., 135., 196., 277., 296., 303., 315., 338. lap) és a zárófejezetben „Pillanatfelvételek a jelen és jövő vízgazdálkodásáról" címen egész művének gazdasági alátámasztást ad. A pusztán leíró részeket lehetőség szerint kémiai és fizikai magyarázatokkal egészíti ki (pl. „A víz fizikai és kémiai sajátosságai", „A csapadékképződés", „A tengervíz fagyasa", „A felszínalatti víz keletkezése", „A kőzet, a talaj és a víz", „Az erdő és a talajvíz") ós a 15—16. fejezetben (A vízlefolyás keletkezése, a vízjárás típusai. A folyóvizek közepes vízbősége a természetes vízháztartás függvénye ) saját kutatási eredményeibe is részletes betekintést nyújt. Bár az elméleti jellegű, nehezebb részeket gyakorlati utalásokkal, történelmi idézetekkel (pl. 18., 31., 129. lap) és romániai vonatkozású földrajzi hivatkozásokkal igyekszik ellensúlyozni a szerző, a tapasztalat fogja megmutatni, hogy elvontabb jellegű fejtegetéseivel nem lőtt-e túl a célon, nem riasztják-e el ezek az olvasóit. A mű áttanulmányozása közben itt-ott az volt az érzésünk, hogy ,,a kevesebb több lett volna". De hát ki vetheti szemére egy lelkes szakembernek, ha minél többet, lehetőleg „mindent" ki akar önteni tudásának bőségszarujából ? Ebből a lelkes szándékból minden bizonnyal előbbutóbb újabb, átdolgozott kiadás fog születni. Ezért hívom fel a figyelmet néhány kisebb fogalmazási pongyolaságra (a geotermikus grádiens vagy a Reynoldsszám meghatározásában), név-elírásra (Haeuser, M. Vitruvius Pollio), helytelen képletszedósre (168. lap) és hibás adatra (a Balaton mélysége 3,3 m). A kiadói takarékosságot a szerző lemondása ellensúlyozhatná: az általában jó ábrák egy része megérdemelné, hogy kissé nagyobb, könnyebben olvasható legyen, és ez néhány grafikon és térkép elhagyásával költségtöbblet nélkül elérhető is volna. Ugyancsak a kiadón múlik, hogy több és jobb papiroson nyomott képmelléklettel még vonzóbbá tegye a művet. Dr. Lászlóffy Woldemár „Bevezetés a paránylények világába" (Einführung in die Kleinlebewelt), ez a címe annak az új kiadványsorozatnak, amely a stuttgarti Kosmos kiadónál jelenik meg. Céljául a mikroszkopikus élőlények egyes csoportjainak megismerésébe való bevezetést tűzte ki. A sorozatnak igen értékes vonása, hogy az egyes kötetek megírására az illető szakterület kiváló, nemzetközileg is ismert szakembereit sikerült megnyernie a kiadónak, a Mikrokosmos folyóiratnak, amelynek égisze alatt a kiadványsorozat megjelenik. A másik kiugróan értékes vonás, hogy a sorozat valóban korszerű ismeretanyagot tartalmaz, hiszen kötetei 1—2 évvel ezelőtt jelentek meg, illetve folyamatosan jelennek meg. A sorozat kovamoszatokkal foglalkozó kötete a kiváló, világszerte ismert és becsült kovamoszatkutató, Friedrich Hustedt tollából jelent meg Kieselalgen (Diatomeen) címen 1961-ben. A kis kötet 70 oldalon 35 szövegközti ábrával ós 4 műnyomótáblán 97 mikrofotóval igen korszerű, tömör foglalata a vizek életében olyannyira gyakori és fontos kovamoszatokról szóló ismereteknek. (A sorozat minden kötete apró betűs szedésű és elég nagy formátumú, így a viszonylag szerény oldalszámok legalább kótszerannyi átlagos oldalnak megfelelő szövegterjedelmet jelentenek.) A kötet 35 szövegközti ábrája összesen 137 részábrából áll, ezek az igen értékes szövegrésszel együtt egyrészt a kovamoszatsejtek általános felépítésére, életfolyamataira, ökológiájára, tenyészetben való tartására, gyűjtésére, preparátumok készítésére, rajzolására, mikrofotografálására vonatkoznak. Másrészt e szövegközti ábrák egy része — a 97 mikrofotóval együtt — a kovamoszatok alapvető rendszertani megismerését, az alapvető fajismeret megszerzését szolgálja. A művet a legfontosabb vonatkozó szakirodalmat összefoglaló bibliográfia zárja le, amelyben a hazai szerzők közül Pantocsek Józsefnek a magyarországi fosszilis kovamoszatokról írott nagy műve is helyet kapott. A sorozatnak a zöldmoszatokkal foglalkozó kötetét Hans—Erich Klotter írta ós az Grünalgen (Clilorophyceen) cím alatt' 1962-ben jelent meg. Ebben a 76 oldalas kis kötetben az ismert nevű kutató először tömören a gyűjtés, konzerválás, festés kérdéseit foglalja össze, majd igen jó általános algaökológiát ad, valamint az algatenyósztésről ír röviden. A munka túlnyomó zömét a fajfelismcróst célzó rendszertani rész teszi ki. Határozókulcsok segítségével ismerkedünk meg a Chlorophyceae osztály Tetrasporales, Protococcales, Ulotrichales, Siphonales és Siphonocladiales rendjeinek részletesebb tagozódásával. Az egyes családokon belül azután 127 zöldalgafajjal foglalkozik részletesen, alaktani leírás, méretek, ökológiai adatok, előfordulási viszonyok kíséretében. A határozókulcsban röviden még további fajokról is szó van. A 199 szövegközti ábra túlnyomó többsége is a fajfelismerést szolgálja. A mű rövid függelékben rajzok kíséretében bemutatja a legfontosabb ostorosalga- ós járommoszat-nemzetségeket, mintegy tájékoztató jelleggel. (Utóbbiakat a sorozat egy másik kötete részletesen tárgyalja.) Ez alkalommal a sorozatnak még egy harmadik kötetéről szólunk röviden, Max Mayer : Kultur und Práparation der Protozoen c. 1962-ben megjelent műről. A 83 oldalas munka általános protisztológiai tenyésztési és preparálási metodikát hoz, amit az algakutató is jól tud hasznosítani. A mű mint összefoglalás olyan jól sikerült, hogy azt még nagyobb tapasztalatokkal rendelkező kutatók is használni tudják. Ismertetőnk elején szó volt arról, hogy ennek a kiadványsorozatnak célja bizonyos mikroszkopikus élőlénycsoportok megismerésébe való bevezetés. Ennek a célkitűzésnek a keretében igen nagy, szinte felmórhetetlen segítségére van pl. azoknak a felsőbbóves egyetemi hallgatóknak vagy akár a kezdő kutatóknak is, akik valamely mikroszkopikus ólőlónycsoport feldolgozásának hozzákezdenek, illetve az oktatás keretében nyernek ahhoz alapvető tájékoztatást. De jól használhatják a haladottabb kutatók is azokat a köteteket, amelyeket saját szűkebb kutatási területükön kívüleső csoportokban való tájékozódás, áttekintés megszerzése céljából forgatnak. Előbb-utóbb be kell következnie annak, hogy minden olyan laboratórium, amely vízminősítóssel foglalkozik hazánkban, hidrobiológussal, szaprobiológussal is rendelkezzék. A leendő hidrobiológusok, szaprobiológusok szakmai képzésének kezdetén is igen hasznos szolgálatokat tehet az ismertetett kiadványsorozat. A sorozatnak ugyancsak egészen frissen megjelent többi kötetére, amelyek a baktériumokkal és alsóbbrendű gombákkal, továbbá a járommoszatokkal (Conjugatophyceae), valamint a Rhizopoda, Rotatoria, Phyllopoda, Copepoda, Nematoda állatcsoportokkal foglalkoznak, további ismertetésben még visszatérünk. Dr. Uherkovich Gábor