Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)
3. szám - Dr. Juhász József: Javaslat a budai meleggyógyvizek korszerűbb feltárására
Juhász J.: Javaslat a budai meleggyógyvizek feltárására Hidrológiai Közlöny 1963. 3. sz. 227 A korábbi néhányszáz m-es kutatófúrások eredménye egyes szakembereket visszatart még ettől a gondolattól. A fúrásokban ugyanis a hőmérséklet nem emelkedett a mélység függvényében, hanem a felszínközeli maximum után ismét csökkenni kezdett. Ez a jelenség nem a mélyfúrások ellen, hanem éppen mellettük szól. Arra mutat ugyanis — amit a sekélyfúrások is bizonyítanak —, hogy a felsőbb rétegek nincsenek teljesen gyógyvízzel megtöltve, hanem csak a nyitott törésekben, járatokban, járatokkal jobban átjárt szintekben találjuk azokat. így, ha nem harántolunk ilyen járatokat, szinteket, a fúrások hőmérséklete sem mutat kiugró értékeket. Amennyiben tehát a mélyfúrással lemennénk abba a kb. 1300 m mélységbe, ahonnan mindenképpen minimum 45— 48 C°-ú víz termelhető ki, akkor az abban a mélységben harántolt járatokból a gyógyvíz már a hideg karsztvíz befolyása nélkül hozható a felszínre. Az ilyen mélyfúrások telepítésére elsősorban a pesti oldal alkalmas. Tekintettel azonban a budai parton levő számos gyógyvízre berendezett fürdőre, a víz feltárását ott is meg kellene kísérelni. A tapasztalat és a források adatai szerint a Rudas, Császár közötti szakaszon a budai, mélyről jövő repedés- és járathálózat egészen a felszínig kitűnően kifejlődött. Várható tehát, hogy az 1300 m mélyre kiépített kútba is a még mélyebben levő törésekből jut el a gyógyvíz, s így az 1300 m mélységről kb. 70—75 C°-ú forró vízre számíthatunk. A budai gyógyfürdők nemzetközi hírének és elismert gyógyhatásának további fenntartása érdekében véleményem szerint feltétlenül szükséges volna először egy 1300 m-re előirányzott fúrást lemélyíteni a legjobban töredezett területrészen, ahol ma is a legforrób vizű források fakadnak a Rudas és Császáf fürdő közötti szakaszon. A fúrások helyének pontos kijelölése elég nehéz feladat. Tapasztalat szerint a karsztos közeteknek elsősorban a felső része karsztosodott erősen. A mélyebb szintekben csak a mélyrenyúló szerkezeti vonalak egy része nyílt. Ezért ha a triász felső, erősen repedezett övén túlfúrnak, a fúrás eredménye már sokkal bizonytalanabbá válik. Célszerű tehát a budai oldalon olyan területeket kiválasztani, ahol egyrészt a triász alapkőzet minél mélyebben van, másrészt, ahol a terület tektonikus igénybevétele valószínűsíti, hogy a felső, nagyporozitású öv alatt is találunk-e elegendő hasadást a kőzetben. Ilyen feltételekből kiindulva az ÉNY—DK-i harántvetőkkel erősen átjárt és a vetőzónák mentén árkosán levetett triász alaphegység-szakaszt jelölhetjük meg az adott körülmények között kedvező területnek (1. ábra). A harántvetők egy része minden bizonnyal benyúlik a pesti oldal mélyre zökkent triász alaphegységébe is. Ezért várható, hogy azokon keresztül a budai oldal mélyfúrásában is feltárhatunk nagyhozamú forró gyógyvizet. Fentiek alapján az első kutatófúrást a Batthyány térre, esetleg a Szilágyi Dezső térre javasolom kitűzni. Az itt végződő tektonikus árokban jóval feljebb, a Budenz úton végzett fúrásokban JELMAGYARÁZAT• | | Holocén, pleisztocén ált Hasit, forrás vili mésikö, 'suawtcsr. J mésztufa E23 Hugin {tít Sm i° CÍn > ||' | Siarmata ZSllCHfm; isrm\EI\ M' ocen V:l>. * prn (öligócén és ll Felső oligocén I Középső oligocén •I Triász Törés az elvetés irány ávőt Jelenlegi gyigyvhnyerS helyek Rétegdőiés Javasolt kutatófúrások 1. ábra. Buda hidrogeológiai vázlata (Dr. Schmidt E. Róbert nyomán) a javasolt kutatófúrások helyének feltüntetésével a triász alaphegységnek hirtelen mély letörését tapasztaltuk. A dőlésirányban fúrt kutak egymástól 700 métere helyezkednek el, s bennük a Duna felé 150 m magasságcsökkenéssel találtuk meg a triász alaphegységet. Ha ez a letörés a Duna felé folytatódik, akkor a Batthyány téri fúrásban esetleg nem is kell nagymértékben túlfúrni a triász alaphegység felső, erősen hasadékos zónáján. S további fúrásokat — az első sikere esetén —a Döbrentei térre, ill. Szebenyi Antal térre ; a Clark Ádám térre és a Lukács fürdő menti Duna-partra lehetne telepíteni. Ezek már nem látszanak az elsőhöz hasonló kedvező helynek, de az első fúrás erre is pontosabb feleletet adhat majd. A kútépítés mai technikája mellett megoldható volna az, hogy a fúrások egyike se zavarja meg a mai hidrológiai állapotot és egyik fúrás se kaphasson az 1000 m feletti szakaszból vizet. Az ilyen módon történő gyógyvíznyerés esetén a forró víz nyomását jelentősen megnöveljük, hiszen felfelé emelkedés közben a keskeny, kanyargós járatok helyett az utolsó 1300 m-t gyakorlatilag ellenállás nélkül teszi meg. Remélhető ezért egyrészt, hogy a hidegvíz komponens következtében az idők folyamán sem csökken a melegvíz-hozam, másrészt, hogy a víz szivattyúzás esetén sem hígul fel. Ez utóbbi esetben természetesen a források hozamának elapadásával vagy erős csökkenésével kell számolnunk, ami azonban nem feltétlenül rossz, hiszen ilyen módon hasznosítani tudnánk a jelenleg nem befogható — bár nem nagy jelentőségű — dunai szökevényforrások hozamának forróvíz-komponensét is. Az idő sürget. Ma még el lehetne végezni a kutatást anélkül, hogy gyógyfürdőink üzemében
