Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

2. szám - Dr. Gábriel András: A talajok vízháztartási tulajdonságainak figyelembevétele az öntözővíz mennyiségének megállapításánál

Dr. Gábriel A.: A talajok vízháztartási tulajdonságai Hidrológiai Közlöny 1963. 2. sz. 117 Következtetések A 3. táblázat adataiból kitűnik, hogy a szántóföldi öntözéseknél inkább a felületi öntözésekre megállapított víz normákat célszerű alkalmazni. Különösen, ha figyelembevesszük, hogy öntözés idejére gyakrabban szárad ki a talaj a hasznos víztartalom 30%-ának megfelelő állapotig, mint a könnyen felvehető víztartalom alsó határáig (DV 50%-ig). Gyakran pedig 60 cm-nél mélyebb talajréteg beáztatására kell törekedni. Az esőszerű öntözésnél alkalmazott víznormák legtöbbször csak a szükségesnél sekélyebb talajréteg beázását eredményezik. Ebben az esetben aránylag igen jelentős a talajból való párolgási veszteség is. A szokásosnál jelentősen több víz adagolását sokszor akadályozza, hogy a talaj víznyelőképessége az esőztetés hatására a felszíni réteg beiszapolódása következtében jelentősen csökken. Agyagon és jó szerkezetű agyagos vályogtalajon végzett közvetlen méréseink szerint az Sz j, Sz,, es Éva szórófejeknek megfelelő intenzitással erősen száraz talajon is csak a 3. táblázat ide vonatkozó legkisebb értékeinek megfelelő vízmennyiséget tudunk esőszerűen kiöntözni. Ez a körülmény olyan intenzitással működő szórófejek alkalmazására hívja fel a figyelmet, amelyekkel több víz is kiöntözhető és figyelmeztet a felületi, főleg barázdás öntözés előnyére a kötött talajokon. A talajok víznyelőképessége pedig szerkezetjavítással, a szervesanyagtartalom fokozásával, a művelt réteg mélyítésével növelhető. Homokos talajon a szükséges vízmennyiség természetesen vizsgálataink szerint is kiöntözhető. Az öntözés időpontjának és az alkalmazandó vízmennyiségének a talaj víztartalma alapján való gyakorlati meghatározását az üzemek gyakorlatában nehezen tartják megvalósíthatónak. A szükséges felszerelésnél itt nagyobb gondot okoz a szakképzett munkaerő kérdése. A megvalósítás lehetőségét bizonyítja, hogy Bulgáriában a Szófiai Öntözései Rendszer 27 községében kísérletképpen már 1960-ban sikeresen alkalmazták. Az öntözés időpontjára és az öntözővíz menynyiségére vonatkozóan a kiindulási talajnedvesség figyelembevételével a tenyészidő alatti csapadékadatok és hőmérsékleti értékek alapján megállapítható [1, 13] a növények vízfogyasztása, ezzel kapcsolatban a talajból hiányzó, tehát öntözéssel pótlandó víz mennyisége. Ehhez több növény vízfogyasztására, a talaj párolgására ezzel párhuzamosan a csapadékra és hőmérsékletre vonatkozó többévi pontos mérési adat lenne szükséges. Ebben az esetben is az ismertetett talaj-vízháztartási adatokat is figyelembe véve, állapítható meg az öntözés időpontja és az ekkor alkalmazható víz mennyisége. Az öntözővíz mennyiségének megállapításához az előzőekben főleg a talaj szövetét (kötöttségét) vettük alapul. Az egyes fizikai talaj féleségeken belül a különböző szerkezet, humusztartalom hatása eltérő módon érvényesülhet. Ez is arra utal, hogy a tudományos alapokon dolgozni kívánó belterjes üzemekben az öntözővízmennyiség megállapításánál az egyes táblák, illetve egységes területek talajának vízháztartási tulajdonságait meg kell határozni. A tanulmányban ehhez kívántunk módszertani támogatást adni. IRODALOM [H Cselötei L. : A hőmérséklet hatása a zöldségnövények vízforgalmára. Növénytermelés. 8. 4. 333—348 p. (1959). [2 ] Cselötei L. : A zöldségnövények öntözésének egyes kérdései. Mezőgazdaságunk a belterjesség útján VII. Öntözés, 195—209 p. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. (1961). [3] Di Gleria J.—Klimes Szmik A.—Dvoracsek M. : Talajkolloidika ós talajfizika. Akadémiai Kiadó, Budapest. (1957). [4] Dolgon, Sz. I. : Osznovnüe zakonomernoszti provedenija pocsvennoj vlagi i ih znacsenie v zsizni rasztenij. Biologicseszkie osznovü orosaemogo zemledelijá, 035—652 p. Moszkva. (1957). [5] Fekete Z. : Vízkészlet és vízhiánymeghatározások magyar talajokon. Kertészeti és szőlészeti kutatások újabb eredményei. 221—232 p. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest (1951). [6] Fekete Z. : Talajtan és trágyázástan. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. (1958). [7] Fekete Z. : Talajaink ós az öntözővíz kölcsönhatása. Agrártudomány. XII. 1. 3—12. p. (1960). [8] Kreybig L. : Az agrotechnika tényezői ós irányelvei. Akadémiai Kiadó. Budapest (1956). [9] Kruzsilin A. Sz.—Hank O. : Az öntözéses termelés biológiai vonatkozásai. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. (1958). [10] Preobrazsenszkaja M. V. : Vpütüvanyije i pazmescsenie vodii v pocsvah i gruntah. Voproszü agronomicseszkoj fiziki. 116—126 p. Leningrád (1957). [11] Rode, A. A. : Pocsvennaja vlaga. Moszkva. (1952). [12] Salamin P. : Az öntözések és a felszíni vizek elvezetésének kapcsolata. Vízügyi Közlemények. 1958. 4. 452—482 p. [13] Salamin P. : A vízgazdálkodás és a talajok vízháztartása. MTA. Agrártudományok Osztályának Közleményei. XI. 1—4. 131—149 p. (1957). [14] Stallings, J. H. : Soil conservation. Englewood Cliffs, USA (1957). [15] Wadleigh, C. H. : Soil Mositure in Relation to Plánt Growth. Water. 358—361. p. Washington (1955). YMET BOflHblX CBOHCTB ÍIOMB I1PM OIIPEflEJIEHHM nOJlHBHOfí HOPMbI JJ-p. A. raöpueji IIojTHBHbie HOpMbi O6HMHO onpeflejiflioTCH no KyjibTypaM, no HX rpynnaM HecMOTpsi Ha TO, MTO Ha pa3Hbix nOMBaX HY>KH0 OpOUiaTb C pa3HbIMM nOJIMBHblMH HopM3MH, őjraroflapfl pa3Hbi.VI HX BOAHIJM CBOÜCTBAM. B TCXHHMECKOIÍ jniTepaType NACTO BCTPEMAETCH TO HenpaBiuibHoe nojio>tceHiie, MTO BpeMíi nojiHBa, npefljio>KeHHoe Ha OcHOBaHHH BJiawHocTii noqB, cTapaioTcji onpeflejiaTb c 0«nHaK0B0n unn Bcex noMB BejiHm-iHOÜ, BbipaHcenHOü n %-ax OT riojieBoií BJiaroeMKOCTH. HH>KHHÜ npeflen jieri<OAOCTynHOÜ BJiaru COOTBCTCTByeT BEJIIIHHHE B 50% OT flocTyriHOH BJI3>KHOCTII IIOMBbl. npil TaKOM COCTOJIHIIH BJiari! KOpHM pa3HbIX KyjibTyp He A0Ji>KHbi paaBiiTb 3HaMHTejibH0 öojibiiie yenjine B JiHTepecax BOflonorjiomeHiiyi, neivi B COCTOÍIHMII, cooTBeTCTBy lomeM nojieBon BjiaroeMi<ocTn. IlosTOMy BpeMji nojinBa Hy>KHO Bbiőparb npn STOM COCTOHHIIH, T. e. npn 50% ^ocTyiiHoii BJiarn. C yqeTOM aaHHbix, npiiBeAEHHBIX B TaŐJiime 1, Bejinmma Bjia>KHocTii npii STOM COCTOFLHJIN Ha necqaHHiiix riOMBax cocTaBJUier 58% OT npeflenbHoii nojieBoií BJiaroeMKOCTH, 61% Ha jierKHX cyrjiHHKax, 65% Ha cyruHHKax, 68% Ha rjiHHHCTbix cyrjiHHxax, 72% Ha mimax m 85% Ha cojiOHeuax. Ha OCHOBaHHH COOTHOUICHIIH HCOŐXOFLHMOH BCaCblBarometi CHJIH H COCTOÍIHIIA BJia»cHocTH NOMBU NOJIHB Haflo npoH3Bec™ no Tex nop, noná noMBa He Bbicoxna im>Ke 25—35% OT AOCTynHOií ejiani, T. e. «o noHiDKeHiiH Typropa.