Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

2. szám - Dobos Alajos–Fekete András: Hordozható esőztető berendezések tervezése

84 Hidrológiai Közlöny 1962. 2. sz. Dobos A.—Fekete A.: Hordozható esőztető berendezések. 2 3 Szivattyúállások száma, S [db] 3. ábra. Különböző nagyságú berendezések beruházási költségének (K,) alakulása a szivattyúállások számának (S) függvényében Óul. 3. H3MeneHue Kanuma/ioejiojiceHua (KJ ycmaHoeoK pa3Hoü eeAUHUHbi, e 3aeucuM0cmu om HUCAÜ Hacocnbix aepeeamoe (ti) Fig. 3. First costs of equipment of different size (K

l) in terma of the number of pumpinq stations (S) hogy az egy fővezetékállásból öntözhető terület nagyságát a hidraulikai követelmények betartása döntő mértékben befolyásolhatja. (Megemlítjük, hogy a mezőgazdasági és üzemi követelményekkel, mivel ezek hidraulikai vonatkozásait az előzőek során figyelembe vettük, külön nem foglalkozunk.) b) A beruházási és üzemi költségek alakulása az egy állásból öntözhető terület nagyságának meghatározása szempontjából ugyancsak igen nagy jelentőségű. Vizsgálataink során ezzel a kérdéssel behatóan foglalkoztunk és a berendezések nagyságára vonatkozó javaslatunkat elsősorban ennek alapján adjuk meg. A fejezet bevezetőjében említettük, hogj

7 Q = 15,8 és 20,0 l/sec vízszállítású szivattyúkkal különböző nagyságú, összesen 8 db berendezést szerkesztettünk. Első lépésként az /. ábráról megállapítottuk, hogy Q 15,8 l/sec vízhozammal 28,6 ha, Q = = 20,0 l/sec vízhozammal pedig 36,0 ha-nyi terület öntözhető meg, ha a napi üzemidőt t = 15 órára vesszük fel. Az F —- 28.6 ha nagyságú terület öntözésére négy db, különböző nagyságú berendezést szerkesztettünk (F

e = 28,6; 13,4; 9,4 és 7,4 ha) és vizsgálatainkat ezekkel kapcsolatosan végeztük el. Az első, legnagyobb berendezést (F

e = = 28,6 ha) tehát egy fővezetékállásban, a másodikat kettőben stb. kell működtetni, hogy az egész (28,6 ha) területet megöntözhessük. Az egyes berendezések beruházási költségeinek alakulását és azoknak a legnagyobb berendezés költségeihez viszonyított %-os arányát a 3. ábrán adjuk meg. Megemlítjük, hogy a berendezések beruházási költsége valamennyi alkotóelem és a tartalékok együttes költségét jelenti. Az ábrán látható, hogy a beruházási költséget ábrázoló vonal a kisebb berendezések (a szivattyúállások száma növekszik) felé haladva, csökkenő irányzatot mutat. Ez természetes, de megemlítettük, hogy a későbbiek során erre a kérdésre ne kelljen visszatérnünk. Az F = 36,0 ha nagyságú terület öntözésére is négy db különböző nagyságú berendezést szerkesztettünk (F

e = 35,5 ; 15,1 ; 12,6 ; és 9 ha). A berendezések beruházási költségeinek alakulását és viszonyát ugyancsak a 3. ábrán mellékeljük. Láthatjuk, hogy a költséggörbe az előzőhöz teljesen hasonló. A beruházási költségek alapján megállapíthatjuk, hogy az F

e = F és az F

e = F/2 nagyságú területet öntöző berendezések költsége között 23,5 (18,5%), az utóbbi és az F

e = F/4 nagyságú területet öntöző berendezés költsége között pedig 11,8 (9,5%) az eltérés. Ez arra mutat, hogy a három kisebb — a teljes területet kettő, három és négy fővezetékállásból öntöző — berendezés között a beruházási költségek alapján lényeges különbséget nem tehetünk. A beruházási költségek alakulása tehát a berendezések, vagyis az egy állásból öntözhető terület nagyságára lényeges befolyást nem, gyakorol, ha a területet több fővezetékáUásból kívánjuk megöntözni. Az üzemi költségeket, minthogy azok számos összetevőtől függnek, még közvetlenül nem vizsgálhattuk, ezért egy, a berendezések nagyságára és az üzemköltségre egyaránt igen jellemző összetevőt választottunk ki. Meghatároztuk azt az összes súlyt, amelyet az egyes berendezések üzeme során a csővezetékek áthelyezése alkalmával mozgatni kell. Ezt az ún. mozgatandó csősúlyt úgy számítottuk, hogy a mellékvezetékek hosszát a mellékvezetékállások számával és a csövek súlyával, a fővezeték hosszát pedig a szivattyúállások számával és a csövek súlyával szoroztuk meg. — Egyetértünk Perényi Károly véleményével, aki a tonnakilométer fogalom bevezetését javasolja. Ilyen irányú vizsgálatot már végeztünk mi is, de a jelenleg még tisztázatlan üzemi kérdések miatt, ennek továbbfolytatásától egyelőre el kellett tekintenünk. — Végül a vizsgált nyolc berendezés mozgatandó csősúlyát a szivattyúállások függvényében ábrázoltuk (4. ábra). Megfigyelhető az ábrán, hogy a mozgatandó csősúly abban az esetben a legkisebb, ha akkora berendezést szerkesztünk, amellyel a teljes öntözhető területet (F) a berendezés áthelyezése nélkül megöntözhetjük. (Megjegyezzük, hogy a vizsgált berendezések vízszállítása mindegyik esetben kisebb volt, mint Q = 40 1/sec.) Rá kell azonban mutatnunk arra, hogy a hidraulikai követelmények (20%-os vízszállítási eltérés), illetve egyéb szempontok betartása esetén ez nem valósítható meg, vagyis ekkora berendezést ilyen feltételek mellett nem szerkeszthetünk. Ezzel a berendezéssel, más hidraulikai és üzemi feltételek közölt, véleményünk szerint lehet gazdaságosan öntözni. A kérdés elméleti vonatkozásaival [6] és gyakorlati megoldásával [7] a szakirodalomban már foglalkoztunk. Az F

e = Fj2 területet öntöző berendezés esetén a mozgatandó csőmennyiség és az ezzel arányos üzemi költség még aránylag kicsi, de haladva a kisebb berendezések felé hirtelen emel-